Szeptember 29-én ért véget a Viborgi Animációs Fesztivál, Dánia legnagyobb animációs ünnepe. Az egyhetes fesztivál célja egyrészt a legújabb nemzetközi animációk eljuttatása a nézőkhöz, másrészt annak a bemutatása, hogy az animáció a szórakoztatás mellett művészet is, tanító jellege is van, nem utolsó sorban pedig alkalmas az ismeretterjesztésre is, legyen az egy társadalmi ügy vagy környezetvédelemmel kapcsolatos figyelemfelkeltés.

Az idei VAF rövidfilmes nagydíját Tóth Luca Lidérc úr című animációja nyerte. A Berlinale versenyprogramjában debütált Lidérc úr főszereplője egy aprócska bácsi, aki egy fiatal férfi oldalából bújuk ki. Születése után a számára óriási lakás minden szegletét felderíti, mialatt sajátos kapcsolatot alakít ki a fiúval, akihez gyorsan elkezd kötődni és megismerni általa a szeretet különböző fázisait. Tóth Lucával készült interjúnkat itt olvashatjátok a kisfilmről.

Tóth Luca: Lidérc úr

A VAF zsűrijének indoklása szerint a Lidérc úrban "az időzítés, a tempó és a ritmus mesteri alkalmazása tette lehetővé a cselekmény lassú felépítését, hogy a nézőt bevezesse ebbe a grafikai univerzumba. Nagyon újszerű és humoros módon foglalkozik a szeretet, a visszautasítás, a vágyakozás, a féltékenység, a kétségbeesés és a remény témáival, okosan elkerülve a közhelyességet, friss és őszinte bepillantást nyújtva két ember életébe, mindezt pedig egy nagyon egyedi esztétikával teszi."

Október 30. és november 2. között rendezik meg a 8. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált Budaörsön, melyen a fókusz ismét a fiatal animációs alkotókon lesz. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítik, emellett egész estés filmek, workshopok, mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot.

Akárcsak tavaly, a gyerekfilmeket idén is egy háromtagú zsűri szemlézi, köztük Weisz Béla, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió egykori munkatársa, a Húsvéti anzix, a Locsolkodás, és a Leó és Fred második szériájának rendezője. A Kecskeméti Rajzfilmstúdió egyedi filmjeiben és sorozataiban előbb rajzolóként, majd rendező-forgatókönyvíróként működött közre. 1991-től a franciaországi Folimage Stúdió ösztöndíjasa lett, ahol számos sorozat-, illetve egész estés rajzfilm mozdulattervezője és két önálló rajzfilm írója, forgatókönyvírója, rendezője volt. Kurzust vezetett a szintén francia La Poudriere animációs főiskolán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából pedig 2014 óta digitális tananyagfejlesztéssel is foglalkozik. A filmkészítés mellett karikatúrákat, képregényeket, plakátokat tervez, könyveket illusztrál. Képregényei 2012-ben a Vad Virágok Könyvműhely gondozásában könyvben is megjelentek. Filmjeit, filmterveit hazai és nemzetközi fesztiválokon díjazták. 2003-ban megkapta a Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál fődíját.

Középgenerációs animációsként milyen volt megélni a rendszerváltást és az utána következő törést az animációs iparban?

Talán nem nehéz elképzelni, hogy egy vidéki, vallásgyakorló sváb család, mint amilyen a miénk volt, miként élte meg az államszocializmus évtizedeit. Folyamatosan vágytuk, de nem igazán reméltük, hogy egyszer részesei lehetünk egy szabadabb világnak. Aztán a ‘80-as évek közepén, a glasznoszty és a peresztrojka idején valami elkezdett megváltozni. Ekkor kerültem Kecskemétre, a Pannónia Filmstúdió műtermébe és kezdtem intenzíven érdeklődni a közélet, a társadalmi folyamatok iránt. Hihetetlennek tűnik, de 1986-ban lehetőség adódott egy nyíltan rendszerellenes filmnek, a Diktátornak az elkészítésére az Ajtó-sorozat keretén belül. Ez a filmterv egy vörös szőnyeggel takart lépcsőn egyre feljebb és feljebb kapaszkodó diktátor életútját mutatja be a hatalom-koncentrációtól a militarizáción és személyi kultuszon át egészen a ravatalozóig. Mikulás Ferenc stúdióvezető bátorságának is köszönhető, hogy akkor bevállalta ezt a filmet, aminek az elkészítésével engem bízott meg. Hogy ebben a döntésében mennyire játszott szerepet a kvázi kamasz közéleti érdeklődése, dacos lázadása, vagy az a tény, hogy egy pályakezdő fiatalnak még nincs vesztenivalója, azt soha nem tudtam meg. Mindenesetre ez a döntés kijelölte az utamat az animációban egészen a kilencvenes évekig, hisz olyan kritikai attitűddel felruházott filmeket sikerült ezután is készítenem, mint például a Húsvéti anzix. 

Az alkotók jelenlétében szeptember 29-én, vasárnap tartották a Mi újság, kuflik? díszbemutatóját a Cinema City Arénában. A Dániel András meséiből Jurik Kristóf és M. Tóth Géza rendezésében készült új egész estés rajzfilm október 3-tól látható országszerte a hazai mozikban.

A Mi újság, kuflik? díszbemutatóján részt vettek a film alkotói, többek között Jurik Kristóf rendező, Dániel András író-forgatókönyvíró, Alpár Balázs zeneszerző, hangdizájner, valamint a mese narrátora és az összes kufli magyarhangja, Scherer Péter is. A film jelenleg külföldön tartózkodó társrendezője, a KEDD Stúdiót alapító Oscar-jelölt M. Tóth Géza a vászonról üdvözölte a díszbemutató vendégeit, akik között nagyon sok gyerek volt.

A vetítést megelőző sajtóbeszélgetésen arra a kérdésre, hogy minek tudható be, hogy a kulik nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a kufli-mesék szerzője, a film forgatókönyvírója Dániel András elmondta, hogy ő is volt kisgyerekes szülő és jól tudja, hogy időnként nagy megpróbáltatás ezerszer felolvasni ugyanazt a könyvet egy kisgyereknek. Ezért a könyveiben szereplő meséket szándékosan úgy írta meg, hogy a szülőknek is legyen valamilyen szórakozás ezekben a történetekben, vigyázva arra, hogy a gyerekeket ez ne zavarja.

Dániel András író, Scherer Péter színész és Jurik Kristóf rendező

Jurik Kristóf, aki 2017-ben elsőként kapta meg a megújult Dargay Attila-díjat, elmesélte, hogy különleges kapcsolat fűzi a gyerekekhez. Véleménye szerint az idősebb generáció azért szereti a kuflikat, mert sokan szeretnék megőrizni a bennük rejlő gyermeki ént, ami sok felnőttből kikopik, és ő maga is ezért készít animációkat gyerekeknek.

Október 14-én a Budapesti Metropolitan Egyetem hatodik alkalommal rendezi meg őszi animációs vetítését, az Animascope-ot. Idén új helyszínen, a Puskin Moziban várják a nézőket az egyetem animáció alap- és mesterszakán, valamint az angol nyelvű animációs képzésén végzett hallgatók diploma- és vizsgafilmjei. A METU Animáció szemléletéhez hűen a programban változatos témájú, technikájú és stílusú filmek láthatók, bepillantást nyújtva az egyetem animációs műhelyében zajló alkotói munkába.

A 6. Animascope-on összesen húsz animációt vetítenek, többek közt Rebák Tamás Szökési sebesség című sci-fi diplomafilmjét, Horesnyi Máté fekete-fehér Petri György-adaptációját, a Reggelit, Debreczeni Zsuzsanna I Have Problems című diplomafilmjét, melyben a saját félelmeivel küzd meg az alkotó. De lesznek kisfilmek többek közt a Dreampire című projektből, melyben álmokat dolgoztak fel a diákok, valamint a Szépművészeti Múzeum antik kiállítására készült animációkból is. 

Az eseményt Muhi András producer nyitja meg. A vetítés kétnyelvű, a filmek angol és magyar felirattal láthatók. A belépés ingyenes, a pénztárnál átvehető nullás belépőjeggyel. A vetítés facebook-eseménye itt található.

A Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál idén már negyedik alkalommal hirdeti meg a sikeres nemzetközi műhelyét. Ducki Tomek és Gina Thorstensen háromnapos műhelye a különleges strata-cut gyurmaanimációs technika köré épül. A résztvevők a kísérleti animációs workshop során megtanulhatják a strata-cut fortélyait, illetve más gyurmaanimációs technikákkal vegyíthetik.

A két neves animációs szakember vezetésével a műhelymunka során egy közös zenés videó készül a résztvevők közreműködésével. A workshop másik fókusza a zenére, ritmusra történő animálás: hogyan lehet megjeleníteni a zene által közvetített hangulatokat, érzelmeket, a zenei stílusokat, a különféle hangszereket.

A strata-cutot magyarul gyakran nevezik "szeletelős" animációnak, amelynek előfutára Oskar Fischinger, a jeles német avantgárd filmalkotó volt, aki már a 20-as években kísérletezett ezzel a technikával absztrakt filmjeiben. Például korabeli strata-cuttal hozták létre az egyik első egész estés animációs film, a német Lotte Reiniger Ahmed herceg kalandjai című árnyanimációs filmjének vizuális háttéreffektjeit is. Míg Fischinger még viasztömbökkel dolgozott, a gyurma strata-cut a 80-as évek MTV-videói révén vált emblematikussá az amerikai David Daniels videoklipjei, szpot- és reklámfilmjei révén (ld. Peter Gabriel: Big Time).

Harmadszorra adták át a magyar animáció ifjú tehetségének járó Dargay-díjat a Jameson CineFesten, mellyel idén a Take Me Please alkotóját, Hegyi Olivért jutalmazta az öttagú szakmai zsűri.

A Jameson CineFest idén is meghirdette 30 év alatti magyar animációsoknak szóló pályázatát, melyre eddigi rendezői életművel lehetett pályázni, és amelyhez a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 1 millió forint pénzjutalmat ajánlott fel. A szakmai zsűri tagjai Henrik Irén, Dargay Attila özvegye és alkotótársa, Kiss Melinda, a METU animáció szakának vezetője, Orosz Anna Ida, a Primanima fesztivál kurátora és a Magyar Nemzeti Filmarchívum animációs referense, Fülöp József, a MOME rektora, valamint M. Tóth Géza, a Kedd Animációs Stúdió vezetője voltak. Az öttagú zsűri a számos beérkezett nevezés közül négy jelöltet javasolt a CineFest Dargay Attila-díjára: Hegyi Olivért, Ivády Tamást, Orosz Tinát és Tóth Lilit, akik közül végül Hegyi Olivérnek ítélték a díjat.

Hegyi Olivér: Take Me Please