125 évvel ezelőtt, július 20-án született Moholy-Nagy László, a nagy szellemi és technikai újító, világhírű magyar művész. Munkásságát a világ számos országában jól ismerik, művei az aukciókon rekordáron forognak, az alkotásaiból összeállított kiállítások London, New York, Chicago és Los Angeles legnagyobb múzeumaiban hatalmas látogatóközönséget vonzottak az elmúlt években. A világban egyvalamit tudnak kevesen a 20. század eme meghatározó kísérletező, innovatív alkotójáról, mégpedig azt, hogy magyar volt.

Az évforduló alkalmából a művész nevét viselő Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rendhagyó audiovizuális kampányt készített, amelyet július 20-án, Moholy-Nagy László születésnapján mutatnak be a hazai médiaszolgáltatók, online médiumok, valamint a külföldi magyar intézetek.

Darabos Éva, Kádár Melinda, Korcsok Lili, Mákó Bori: Moholymotion

Júliusban tíz szuper MOME Anim film kerül fel végleg a netre, melyek ifjúkori tapasztalatokat és öregkori emlékeket dolgoznak fel, szólnak a magányról, a féltékenységről, a boldogságkeresésről, transzgenerációs problémákról, vagy éppen teljesen elrugaszkodnak a valóságtól és egy kísérteties bérházba vagy az űrbe röpítenek minket. Ötödikként Wunder Judit Kötelék című diplomafilmjét láthatjuk.

A Kötelék főhőse egy magányos nő, aki mindennapos rutinját a macskapárja és a rá való várakozás köré szervezi. A nő magánytól való félelme háttérbe szorít mindent, ami kiadná saját személyiségét, mert minden tevékenységét és gondolatát másnak rendeli alá – csak hogy ne legyen egyedül. A hatalmas, fekete macska a történet előrehaladtával egyre szimbolikusabbá válik, egy olyan illúzióvá, amit csak a nő tart fent magában, ezt az illúziót pedig továbbra is támogatva az ábrándjaival és tetteivel. De vajon meddig tartható fent ez a képzelgés, ha semmit nem kap viszont az ember...

Wunder Judit animációja néhány motívumában összekapcsolható Andrasev Nadja A nyalintás nesze című filmjével: a Kötelék is a (női) magányról szól, melyet szintén egy nő és egy macska intim kapcsolatán keresztül mutat be, hasonlóan szürreális módon, és szintén egy novella alapján készült, pontosabban inspirációként szolgált hozzá. Judit filmje ráadásul növeli azon hazai animációk számát is, melyben szimbolikusan jelenik meg a szerelmi együttlét, akárcsak Tóth Luca Superbia vagy Bárány Dániel Házibuli című rövidfilmjeiben.

Wunder Judit: Kötelék

Júliusban tíz szuper MOME Anim film kerül fel végleg a netre, melyek ifjúkori tapasztalatokat és öregkori emlékeket dolgoznak fel, szólnak a magányról, a féltékenységről, a boldogságkeresésről, transzgenerációs problémákról, vagy éppen teljesen elrugaszkodnak a valóságtól és egy kísérteties bérházba vagy az űrbe röpítenek minket. Negyedikként Bárány Dániel Házibuli című diplomafilmjét láthatjuk.

Bárány Dániel 2015-ös diplomamunkája egy házibuli alakulását mutatja be a kezdetétől a végéig. A szolid iszogatást és cseverészést tánc és muzsika követi, a buliba egyre több vendég érkezik. Olyannyira felöntenek a garatra, hogy elszabadulnak az indulatok, aminek következtében a mulatság katasztrófába torkollik. A film fő inspirációja Boris Vian Venyigeszú és Plankton című regénye volt.

Dani elképesztően jól kapcsolja össze a metamorfózisos, cselekmény nélküli animációk formáját a történetmeséléssel, ami már egy korábbi munkájában, a Bemelegítőben is látszik. Bár mindkét filmje inkább egy pillanatot mutat be, ezt viszont megtölti sűrítéssel, játékossággal, sokszor már pszichedelikus elemekkel. Ezáltal olyan dinamikát ad a filmjeinek, ami berántja az embert az események közepébe. A Házibuli nem egyszerűen egy poénokra épülő rövidfilm, hiszen nem is igazán a humoros eseményeket tartalmazó történet fogja meg a nézőt, hanem az elbeszélés módja, ami meg éppen ez a folyamatos, őrületes átalakuláson alapuló forma.

Bárány Dániel: Házibuli

Júliusban tíz szuper MOME Anim film kerül fel végleg a netre, melyek ifjúkori tapasztalatokat és öregkori emlékeket dolgoznak fel, szólnak a magányról, a féltékenységről, a boldogságkeresésről, transzgenerációs problémákról, vagy éppen teljesen elrugaszkodnak a valóságtól és egy kísérteties bérházba vagy az űrbe röpítenek minket. Harmadikként Kopasz Milán Beyond című diplomafilmjét láthatjuk.

"A fekete lyuk egy hely az űrben, ahol a gravitáció vonzása olyan erős, hogy a fény sem tud kijutni belőle. Különös vonzású helyek és helyzetek a Földön is léteznek. Van, aki meghátrál a megtapasztalástól, és van, aki közelebb lép." De mit is takar pontosan a film szinopszisa? Különböző szituációkban látunk embereket: egy vízparton ugráló nőt, egy barlangászt, egy férfit, aki a színpadot takarítja, egy másik a rovarvilágot tanulmányozza, egy nő pedig otthon főz. Mindegyikük éli a hétköznapi életét, miközben hirtelen valamilyen megmagyarázhatatlan furcsaság történik velük, mintha egy olyan pontján lennének a földnek, aminek hatása ellentmond a természet törvényeinek. Valamelyikük átadja magát ennek a rejtélyes helyzetet, némelyikük pedig kihátrál belőle.

Kopasz Milán: Beyond

Júliusban tíz szuper MOME Anim film kerül fel végleg a netre, melyek ifjúkori tapasztalatokat és öregkori emlékeket dolgoznak fel, szólnak a magányról, a féltékenységről, a boldogságkeresésről, transzgenerációs problémákról, vagy éppen teljesen elrugaszkodnak a valóságtól és egy kísérteties bérházba vagy az űrbe röpítenek minket. Másodikként Kántor Péter Ujj a ravaszon című diplomafilmjét láthatjuk.

Kántor Péter 2015-ben diplomázott a MOME Anim mesterszakán Ujj a ravaszon című kisfilmjével, melynek főszereplője egy öregúr, aki szkafandert ölt, hogy alámerüljön a közeli vizekben. Vízalatti kutatása során olyan emléket idéz fel magában, amely bemutat egy fontos momentumot fiatalkori éveiből: társával egy veszélyes bűnözőt üldöz a vízen, aki aztán a vártnál nagyobb problémát okoz társával való kapcsolatában. Az összefonódó fekete-fehér látványvilágú múlt és színes jelen fokozatosan bontja ki az öreg búvár merülésének valódi célját, kalandokkal teli fiatalságát és melankolikus öregkorát. 

Kántor Péter: Ujj a ravaszon

A Libresse híres a szuperjó kampányfilmjeiről, ilyen volt korábban a Fatboy Slimet éneklő vulvás videó, vagy a menstruáció természetességéről szóló kisfilm, vagy amikor a Libresse leleplezte, hogy bizony sok minden eufemisztikusan és szimbolikusan kerül a reklámokba, és a menstruációs vér nem kék, hanem piros.

A márka Wombstories című új kampányának filmjét személyes történetek ihlették, és hihetetlenül erős lett: nem fehér sortban vígan shoppingoló lányok hamis képével kelt illúziót a menstruációról és kényszeríti tovább arra a nőket, hogy szégyelljék ezt a hétköznapi testi működést, hanem különböző korú nőket szerepeltet, akik különféleképpen élik meg menstruációt, a menopauzát, vagy épp a vetélést. (Egyébként a női orgazmus sincs jobb helyzetben, a vagina hányattatott sorsáról Lori Malépart-Traversy mesélt a Le Clitoris című animációjában.) Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ahány nő, annyiféle méhműködés és annyiféle menstruációs ciklus, de még egy emberen belül is változhat annak minősége. Senkinek sem öröm, de van, akinek a teste kevésbé drasztikusan éli meg a havi vérzést, és van, aki minden hónapban kicsit belehal. A kampányfilmet Nisha Ganatra írta és rendezte, aki egy női csapatot állított össze maga mellé. De ami számunkra különösen érdekes ebben a reklámban, hogy a méhben zajló folyamatokat női animációs alkotók álmodták meg a saját stílusukban. 

Haein Kim szekvenciája a Libresse kampányfilmjéből