A 18. Budapesti Nemzetközi Kérpegényfesztivál Frissen a Nyomdába! programját Veress Nikoletta és Érsek Laura nyerték. Az elsőfüzetes képregényalkotóknak szóló pályázat nyertesei a zsűri szerint "gyarapítják és árnyalják a női alkotók jelenlétét a magyar képregényes színtéren." Veress Nikoletta egy hajtogatós képregénnyel nyert, melynek címe Much Needed Love, Érsek Laura pedig több rövidebb történetet gyűjtött egybe a Hogyan lőtte le a dédim a hajóskapitány szeretőjét, és más történetek című füzetben. Mindkét képregény megvásárolható lesz a Képregényfesztiválon május 14-én a Dürer kertben.
A nyertesekkel készített interjúkkal a Képregényfesztivál szervezői szeretnék bemutatni az alkotókat, ezúttal Veress Nikolettát. Nikoletta a MOME ANIM mesterszakos végzős hallgatója, aki jelenleg diplomafilmjén dolgozik. Az Érsek Laurával készült interjú itt olvasható.
Veress Nikoletta
A képregényedről azt írtuk a visszajelzésben, hogy "a képregény vizuális világa dinamikus. A finom ceruzavonások és az intenzív színblokkok mellett ehhez a hatáshoz a változatos oldalkompozíciók is hozzájárulnak." Mesélnél arról, hogy hogyan találtad meg a Much Needed Love képi világát? Mi a munkamódszered? De kezdjük talán azzal, hogy honnan jött a képregényed témája, és mennyi idő alatt készítetted el?
Kikapcsolódásként csak görgettem a netet, és szembejött velem egy rajz egy boszorkányról. Jól esett ránézni, mert éreztem a személyiségét az elkapott pózban. Ekkor eszembe jutott, hogy még soha nem rajzoltam boszit. Megnyitottam a Photoshopot, rajzoltam egyet és néhány haverját, a kedvenc bögréjét, lendületbe kerültem velük, és egy olyan könnyed sztorit csatoltam mellé, amilyen könnyen jöttek ők is a vászonra. Egy egyszerű szerelmes sztori volt. Az egész annyira inspirált abban a pillanatban, hogy nem akartam elengedni. Rövidfilmre nem lett volna időm, emiatt választottam a képregény médiumát.
Amikor megvoltak a karakterek, elővettem 2-3 papírlapot, kisebbekre vágtam őket, és elkezdtem egy layoutot felépíteni. Hajtogatható oldalakkal kísérleteztem, mert ezek jobban beindították a fantáziám a cselekmény kapcsán. Ekkor raktam össze a Much Needed Love apró, 10*10 centis, üres lapokból álló layoutját, sorrendben felírtam minden oldalra címszavakat, hogy melyik oldal miről szóljon. Olyan szavakat adtam meg például, mint bemutatkozás, szoba, barátok bemutatása, üst, meglepődés, düh, kíváncsiság, ábrándok, magány, végkifejlet. Ez jó volt, mert behatárolta, hogy mennyi oldalam van a sztorira, és egy-egy jelenet meddig tartson, de az oldalakon belül teljes szabadságot adott. Ezt követően elkezdtem feltölteni a kereteket digitálisan panelekkel.
Much Needed Love mintaoldal
A képregényt másfél hónapig készítettem, hetente pár délutánt foglalkoztam vele. A sztori váza, a panelek és a szövegrészletek megvoltak egy-két hét alatt, a többi idő a kísérletezésre ment el, hogy milyen technikával és milyen nyomtatási eljárással készüljön. Eredetileg digitálisan rajzoltam mindent, de végül a kék ceruza mellett kötöttem ki és manuálisan rajzoltam, majd szkenneltem be és rizóval nyomtattuk ki, egyetlen színnel. Ezt még nem nevezném munkamódszernek, mert az egész egy hirtelen jött játék és kísérletezés volt.
Mi az első élményed a képregényekkel kapcsolatban?
Talán a négypanelos Garfield a Keletmatyiban. Kiskoromban inkább animációs filmeket néztem, kevésbé fogyasztottam képregényeket. De van másik két első élmény: amikor először éreztem borzasztóan magam egy képregény hiánya miatt, valamint amikor először készítettem oldalpárt egy kiadványba. Az elsőt elmesélem.
2019-ben történt, egy videomapping workshopon voltunk Berlinben. Az egyik osztálytársam már akkor is nagyon benne volt a képregények világában mint olvasó és alkotó egyaránt, én pedig még keresgéltem magamban azt az elrejtett részem, amelyik képes lenne megrajzolni két hátteret ugyanolyan minőségben. Egyik napra kinéztem egy képregényboltot, a délutáni kurzus után látogattuk meg.
Much Needed Love mintaoldal
A Modern Graphics-ba mentünk, ahol elég nehezen találtam olyan angol nyelvű képregényt, amit szívesen megvettem volna. Találtam egy apró, sárga színű kötetet, ami más volt, mint a többi. Tetszett, de 20 euróba került, és körülbelül ennyi volt a költőpénzem összesen. Ott járkáltam a könyvvel a boltban nagyjából tizenöt percig, hirtelen felindulásból letettem, majd amikor a következő pillanatban visszanyúltam volna érte, az osztálytársam felemelte, és a pénztárhoz ment vele. Megvette. Nem volt másik angol nyelvű a boltban, az osztálytársamtól meg nem akartam elvenni, mert ő is odáig volt érte. Az ezt követő napon elsétáltam a másik két Modern Graphics-ba is, de egyik helyen sem volt már belőle. Borzalmasan éreztem magam, mintha elvettek volna tőlem valamit, ami nem is volt az enyém. Hazafelé a repülőn elolvastam, és amikor hazaértem, megrendeltem. Itt megtanultam, hogy semmit sem szabad visszatenni a polcra, ha az nem megy könnyen.
A képregénynek, mint médiumnak, mi számodra a legvarázslatosabb tulajdonsága?
A sokféleség és a végtelen szabadság. Sokkal hamarabb elkészül, mint egy animációs film, és bizonyos értelemben több szabadságot enged meg. Persze hiányzik belőle a hang szintje, a zörejek és a zene, de helyette végtelen időnk van benne, mert az olvasó a saját kedve és ideje szerint olvashatja, visszalapozhat, elmerenghet egy-egy jeleneten.
Bizonyos értelemben nyitott vagyok mindenre, másfelől pedig nagyon elfogult. Szeretem a kísérletezést, de ragaszkodom bizonyos vizuális világokhoz. Számomra fontos, hogy az alkotó a képek szintjén (is) meséljen, érzéseket adjon át, esetleg fokozza a humort vagy a melankóliát és elsősorban ne csak illusztráljon.
Veress Nikoletta grafikája
Ha egy lakatlan szigetre kellene menned, ahova csak három képregényt vihetsz magaddal, melyikek lennének azok, és miért?
A polcomat végignézve azt gondoltam könnyű lesz, de azonnal hat darabot vettem le. Az első a Big Kids Michael Deforge-tól, mert ebben a képregényben találkoztam először azzal a teljes szabadsággal, amit a későbbiekben a boltokat járva kerestem. Az alkotó teljesen máshogy ábrázolta az esőt és a szelet. Azt próbálta bemutatni, hogy milyen érzés számára formailag az, amiről egyébként verbálisan mesél. Ezzel létrehozott egy új világot a karakter világában, és segített nekem, mint olvasónak átugrani azon a falon, amely amikor először pörgettem végig a könyvet, azt hitette el velem, hogy a stilizált formákat nem lehet érezni emberileg.
A második képregény a 3D Sweeties Julian Glandertől, amely rövid sztorikból áll. A gegekben közös, hogy a digitális 3D karakterek 21. századi problémákkal küzdenek. Humoros, szürreális és szerethető. A harmadik a Panther Brecht Evenstől. Szeretem, ahogy egy karaktert nagyon sokféleképpen mutat be, hangsúlyozva a különböző viselkedési formáit. Ezt úgy éri el, hogy a karakter által elmondott szöveg kontextusát képileg is próbálja érzékeltetni. Erős vizualitás és még erősebb téma.
Veress Nikoletta grafikája
Dolgozol mostanában új képregényen?
Abban a pillanatban jött az új képregényem témája, amikor már nem ütköztem falakba a Much Needed Love-val, megnyugodtam és ismét lelkes lettem. Ekkor hirtelen kettő ötlet is inspirált. Hasonló terjedelműek lennének (20-30 oldal), azonban egyiknek sincs egy kiemelt főszereplője, hanem egy-egy közösségről szólnak. Az egyiket úgy tudnám megfogalmazni, mint egy szabad séta egy fiktív városban, a másik egy korábbi projekt folytatása és kibontása, amelynek több lehetséges jövője van, a sztori pedig ezek bemutatásáról szól.
Melyik programot várod a legjobban a 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon?
A tavalyi évben is volt lehetőségem részt venni a Brecht Evens workshopon, nagyon jó élmény volt, ezért a workshopokat várom a legjobban. Benczédi Anna workshopja kifejezetten érdekel, nagyon kíváncsi vagyok magára az alkotóra, a munkamódszerére és vizuális világára.
A 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált május 10. és 14. között rendezik meg Budapest különböző pontjain. A képregényvásár május 14-én, vasárnap lesz a Dürer Kertben, jegyet csak erre a napra kell váltani. A részletes programot a fesztivál honlapján lehet böngészni.
Forrás: MKSZ
