A 18. Budapesti Nemzetközi Kérpegényfesztivál Frissen a Nyomdába! programját Veress Nikoletta és Érsek Laura nyerték. Az elsőfüzetes képregényalkotóknak szóló pályázat nyertesei a zsűri szerint, "gyarapítják és árnyalják a női alkotók jelenlétét a magyar képregényes színtéren." Veress Nikoletta egy hajtogatós képregénnyel nyert, melynek címe Much Needed Love, Érsek Laura pedig több rövidebb történetet gyűjtött egybe a Hogyan lőtte le a dédim a hajóskapitány szeretőjét, és más történetek című füzetben. Mindkét képregény megvásárolható lesz a Képregényfesztiválon május 14-én a Dürer kertben.

A nyertesekkel készített interjúkkal a Képregényfesztivál szervezői szeretnék bemutatni az alkotókat, ezúttal Érsek Laurát. Laura a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elsőéves animáció mesterszakos hallgatója. Gyerekkora óta ír történeteket, és mivel francia tévén nőtt fel, a francia és belga képregény-kultúra már korán beszippantotta. Eddig két rövid képregénye jelent meg nyomtatásban, az egyik a Mindenhol jó, de legjobb a Nagyinál, ami az 5PANELS Coven (2021) című antológiájában jelent meg, a másik a Lemonbite az It Used To Be Easy (MOME ANIM, 2022) antológiában. Kedvenc témái a halál és a groteszk, valamint ezek kombinálása. 

Érsek Laura és két mintaoldal a Hogyan lőtte le a dédim a hajóskapitány szeretőjét, és más történetek című füzetből

A Hogyan lőtte le a dédim a hajóskapitány szeretőjét több rövid történetet tartalmaz, több hangnemmel kísérletezel, és a vizuális világuk is hol játékosan eltér, hol találkozik. Honnan jött a gyűjtemény témája? Mi a munkamódszered? 

Mindegyik rövid történet személyes élményekből, történetekből táplálkozik. Mivel bárhol jöhetnek jó ötletek, ha hallok bármit, akár csak egy szót, ami beindítja a fantáziámat, azonnal leírom a telefonomba, majd ezekből a kis ötletmorzsákból szemezgetek. Ha valami nagyon megtetszik, elkezdtek rajta agyalni, és átkerül a sketchbookomba. Ilyenkor főleg még jegyzetelek, majd ha valamihez van már vizuális elképzelésem, elkezdek sketchelni.

Ha nagyjából megszületik a sztori, csinálok egy kis füzetet, kb. annyi oldallal és méretben, amiben a képregényt tervezem. Ilyenkor még nagyon képlékeny a kép, próbálom viszonylag belőni a szöveg és kép arányát, valamint azt, hogy az oldalak hogyan illeszkednek majd egymáshoz. Ezt ceruzával, manuálisan csinálom, mert könnyedén ki lehet radírozni, és így sokkal gyorsabb vagyok, mint digitálisan. Ha már elégedett vagyok az eredménnyel, befotózom, és digitálisan megcsinálom az oldalak vázlatos layoutját. Ekkor már maga a szöveg nem változik, legfeljebb az oldal elrendezése. Ez után jön a layout/kihúzás, végül a színpalettákkal való kísérletezés, majd az utómunka.

Három mintaoldal a Hogyan lőtte le a dédim a hajóskapitány szeretőjét, és más történetek című füzetből

Mikor kezdtél képregényt csinálni, mi volt az első élményed a képregényekkel kapcsolatban? 

Az első képregényes élményem 5-6 éves koromból van, a Francia Intézet gyermekkönyvtárából. Anyukám franciatanár, és amíg ő a felnőtt részlegen válogatott, lerakott engem a gyerek részlegen, ami tele volt mindenféle izgalmas könyvvel, képregénnyel és magazinnal. Volt gyerek és kamasz részleg. Engem mindig jobban vonzottak a félelmetes, felnőttesebb témák, úgyhogy amikor ott voltam, teljesen rákoncentráltam a kamaszoknak szánt cuccokra.

Azt hiszem, hogy az első kölcsönzött képregényem egy Asterix füzet volt. Emlékként megvan a képregények friss illata, és az is, hogy teljesen megbabonázott az egész koncepció. Akkoriban éppen író akartam lenni. Az első képregényemet 13 évesen csináltam tussal, sajnos az évek során elkeveredett, de nagyon hiányzik az az időszak, amikor volt időm különböző technikákkal kísérletezni, és még nem rajzoltam digitálisan.

A képregénynek mint médiumnak mi a számodra legvarázslatosabb tulajdonsága?

Az, hogy egyszerre tud két teljesen különböző narratívát nyújtani. Az egyiket a szöveggel, a másikat a képekkel. A mozgóképpel ellentétben viszont rengeteg mindent bíz az olvasóra. Azt is szeretem benne, hogy lehetőséget ad a szöveg és a kép kapcsolatával való játékra, kísérletezésre.

Két mintaoldal A tigris gyomrábanból

Ha egy lakatlan szigetre kellene menned, ahova csak három képregényt vihetsz magaddal, melyikek lennének azok, és miért? 

Mindenképp magammal vinném Corcal és Edith Le Trio Bonaventure – Le Pays tout en haut (2005) című képregényét, ami három testvérről szól, akik találnak egy másik világot a házuk padlásán. Ez nálunk nem igazán ismert, pedig zseniális, rám kamaszként vizuálisan és narratívailag nagy hatással volt.

Vinnék még magammal egy Brecht Evens kötetet, valamint Emil Ferris My Favourite Thing is Monsters (2017) című képregényét. Az előbbit a fantasztikus vizualitása miatt, és mert Brecht Evenst olvasva mindig egy relaxált tudatállapotba kerülök. Az utóbbit pedig azért, mert ez talán a leggroteszkebb képregény, amit valaha olvastam, nagyon formabontó, és nem utolsó sorban rendkívül izgalmas.

Érsek Laura oldalai az It Used To Be Easy antológiából

Bár még csak most fog megjelenni a nyertes műved, korábban már publikáltál rövid sztorikat a Coven és az It Used To Be Easy antológiákban. Dolgozol valamilyen új ötleten?

Jelenleg két képregényen dolgozom. Az egyik egy ifjúsági képregény, ami a halál, és a halál utáni élet témájával foglalkozik, főszereplője két kamasz, akiket egy vidámparki látogatás alkalmával felfal egy tigris. Egy limbószerűségbe kerülnek, ahol fura lényekkel találkoznak.

A másik egy sci-fi coming-of-age képregény, terveim szerint minisorozat lesz, aminek az első két részével szeretnék diplomázni. Ez egy kamasz hercegnőről szól, aki az apja elleni lázadás részeként kiszabadítja a bolygójuk legveszélyesebb bűnözőjét, hogy együtt nekivágjanak a galaxisnak.

Melyik programot várod a legjobban a 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon? 

Mindegyik workshop nagyon izgalmasan hangzik, de amin mindenképpen ott szeretnék lenni, az Iveta Merglová silent képregény workshopja, és Luis Bustos mesterkurzusa.

Forrás: MKSZ