Egy cuki, tavakkal körbevett kisvárosba látogattunk, ami tele van sült hallal, csavart fagyival és évente egyszer még animációs filmekkel is. És néha még pávák is elsétálnak a főtéren. Beszámoló a csehországi Anifilmről, ahol számos magyar animáció is képviselte magát, illetve a film- és sorozattervek is jól szerepeltek a Visegrádi Animációs Fórumon.

A május 1. és 6. között tartott Anifilm lassan felső tagozatba lép, hiszen már tizedik alkalommal rendezték meg a dél-csehországi Trebonban, és mára már elég komoly szerepet tudhat magáénak a közép-kelet-európai animációs iparban, még ha a programja talán nem is a legfrissebb és legváltozatosabb.

Az Anifilmen talált otthonra a Visegrádi Animációs Fórum évenkénti pitchfóruma is, ahova animációs rövidfilm, tv-sorozat és -speciál terveket vártak, hogy az alkotók szakmai közönség előtt mutassák be készülő filmjeiket, így partnereket, befektetőket találjanak. Idén először nagyjátékfilmtervekkel is lehetett nevezni a VAF-ra. A pitchfórummal tehát az Anifilm programja nemcsak kibővült egy újabb lappal a katalógusban, de egy jelentős lépést tettek abba az irányba, hogy a régióban fontos szakmai állomás legyen a májusi fesztivál. A VAF cseh, lengyel, magyar és szlovák érdekvédelmi platform és a pitchfórummal szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy megerősödjenek a partneri viszonyok az alkotók és a szakemberek között, és hogy a kelet-európai animáció szélesebb közönséghez jusson el.

A VAF pitchfórumának közönsége (Forrás: VAF)

Persze ez akár lehetetlen küldetésnek is tűnhet, látva, hogy még a nyugat-európai filmek sem jelentenek jelentős kihívást a nagy amerikai stúdiók 3D-s nagyjátékfilmjei számára a piacon. De talán a koprodukciók több lehetőséget jelentenek arra, hogy ezek a filmek megvalósuljanak és több nézőt mozgassanak meg. A VAF pitch remek hangulatban telt, még úgy is, hogy a tapasztalt producerek mellett jó néhány megszeppent rendező is előadta a filmtervét, akik láthatóan nagyon izgultak. Szakemberek készítették fel az alkotókat a pitchre, illetve a pitch után one-on-one meetingeket is lehetett szervezni, továbbá a zsűri is elmondhatta a véleményét a konzultációkon.

A rövidfilmek között szerepelt sok elsőfilm-terv, animációs dokumentumfilm és szerzői alkotások. A magyar delegációt ebben a szekcióban Lovrity Anna Katalin képviselte, aki Márvány és citrom tervét mutatta be, mely egy anya-lánya kapcsolatról szól és a címadó fogalmak mentén a sérülékenységről és az idő múlásáról is beszél. Lovritynak ez lesz a Berlinálét megjárt Vulkánsziget című MOME Anim diplomafilmje utáni bemutatkozó alkotása. A film látvány- és karaktertervei már kiforrottak és a rövid animáció francia koprodukcióban fog készülni.

Gelley Bálint producer és Lovrity Anna Katalin rendező a VAF-on (Forrás: VAF)

A rövidfilmes szekciót végül a szerb Jelena Milunovic nyerte Floating című filmtervével, mely egy mentális betegség témáját dolgozza fel a rendezőnő személyes élményei alapján. Különdíjas lett a lengyel Piotr Chmielewski I Come Undone című rövidfilmterve, amit a tavalyi Primanimán kezdett fejleszteni Budaörsön, Vácz Péter és Joseph Wallace stop motion workshopján.

A nagyjátékfilmes projekteket a következő napon mutatták be és itt már jóval több hangsúlyt fektettek a filmek eladhatóságára, a potenciális nézők pozicionálására vagy a merchandising lehetőségeire. Érthető, mert az ilyen filmek készítésénél mindig nagyobb a kockázat. A legtöbb animációt gyerekeknek szánták és sokszor egy már népszerű könyv vagy képregény szolgálta az alapot hozzá. Ilyen Nyikos László és Fazekas Csaba Helka című filmje is, akik Nyulász Péter azonos című kalandregényét filmesítik meg, a forgatókönyvet pedig Kormos Anett és Zabezsinszkij Éva jegyzik. A balatoni legendavilágot felhasználó mesefilmben Helka, a fiatal hercegnő fantasztikus kalandokat él át, miközben szépen lassan felnő. A magyar piacra már nagyon kell egy női főszereplős animáció, hogy így a lányok felnőttérését, hőssé válását is láthassa a gyerekközönség. Nyikos László lendületesen adta elő a projektet, viszont a film legnagyobb hátránya is előtérbe került: mivel magyar nyelven készül, magyar legendákon alapul és ezeken a tájakon játszódik, a környező országokba biztos nehéz lesz eladni. A régióhoz képest viszonylag magas költségvetést terveznek. A nyelvi akadály kevésbé  jellemzi a szekciót megnyerő stop motion filmtervet, az Of Unwanted Things and People című filmet, mely négy ország koprodukciója cseh, szlovén, szlovák és lengyel rendezőkkel és négy különböző történetet mesél el Arnošt Goldflam azonos című regényéből.

Az animációs tv-sorozatokat és -speciálokat bemutató szekción sajnos már nem tudtunk részt venni, de fontos megemlíteni, hogy ebben a blokkban három magyar alkotás szerepelt: Szederkényi Bella Ahány király, annyi mese, illetve Miklósy Zoltán és Herkó Attila Janó Manó és az elveszett harmatcseppek című projektje sorozatként, valamint tv-speciálként Vácz Péter Noé fája, mely elnyerte a kategória különdíját, ami azt jelenti, hogy a többi nyertessel együtt ők is részt vehetnek majd a legnagyobb európai pitching eseményen, a szeptemberi Cartoon Forumon (erről részletesebben itt írtunk).

Az Anifilm programja sokszínű volt, az egészestés versenyfilmektől kezdve (itt szerepelt például az Anilogue-on is vetített Kenyérkereső vagy a Teheráni tabuk) a számítógépes játékokon át a VR-ig, és egyaránt voltak felnőtt- és gyerekfilmes szekciók is. De van még versenye a videóklipeknek, illetve az alkalmazott és kísérleti animációnak is. A vetítéseknél a rövidfilmekre mentünk leginkább, hogy a Primanima programjába is keressünk meghívandó alkotásokat. Ezek közül kiemelkedő volt két abszurd, egzisztencialista bábanimáció: Anna Mantzaris-tól az Enough és Niki Lindroth von Bahr rendezése (munkásságáról itt írtunk), az éneklő szardíniákkal startoló The Burden, melyek díjat is nyertek a fesztiválon.

Anna Mantzaris: Enough

Az Enough akár egy Monthy Python szkeccs is lehetne (mint például ez), azokról a pillanatokról, amikor a hétköznapokból már annyira elegünk van, hogy mindjárt felrobbanunk, és arról, hogy mi történne, ha végre felszínre hoznánk ezt az őrült frusztráltságot és megtennénk, ami a társadalmi szabályok szerint tilos. Az Enough technikája bábanimáció és rövid humoros jelenetekre épít. A The Burden kiindulópontja szintén valami hasonló, de már egy egységes világot teremt. Az autópálya melletti bevásárlónegyedet részletgazdag modellekkel alkották meg és a bábok szorongásai, magányuk már annyira kínzó, hogy kénytelenek dalra fakadni. A szövegek és a dalok hangvétele közötti disszonancia teszi végtelenül abszurddá és kedvessé a filmet. A francia Pumped Up Marion Ichard-tól játékos 2D-s rövidfilm, melyben hétköznapi helyszínen, egy csempeboltban történnek őrült dolgok. Asszociatív módon felépített, sajátos képi világa az orosz Fjodor Hitruk munkáira is emlékeztetett.

Marion Ichard: Pumped Up

Szuper volt még az animációs dokumentumfilmnek is nevezhető Trump Dreams, amely az emberek az amerikai elnökről szóló szürreális álmait animálja, ami a szexuális zaklatástól a gyerekevésig és az elnök mutánssá válásáig terjed. Trump alakja annyira bele van szőve már az tudatalattiba, hogy nem csoda, ha már alvás közben sem lehet tőle megszabadulni, és az sem, hogy a vele kapcsolatos híreket olvasva az álmok egyre inkább közelítenek a valósághoz.

A rövidfilmek között két magyar filmet láthattunk, amik még az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztivál előtt mutatkoztak be Trebonban. Traub Viktória Sellők és Rinocéroszok című filmje egy szürreális családtörténet egy kislány szemszögén keresztül elmesélve, Varga Tímea MOME Anim diplomafilmje, a Még nem pedig egy kisfiú perspektívájából beszél arról, hogyan hagyta magára őt az édesanyja.

A szerző a Primanima munkatársaként vett részt a fesztiválon.