Kőszegi Tamás különleges, fénymásolóval készült kisfilmje, a The Copyist képviseli hazánkat idén a 22. Palm Springs International Shortfest-en, a világ egyik legfontosabb rövidfilmes fesztiválján. A film az animációs versenyprogramba kapott meghívást, ahol a díjnyertes alkotást az Oscar-bizottság elé terjesztik.
A The Copyist fő érdekessége, hogy fénymásolóval meséli el egy szexuális aktus történetét. A nyolcperces film vizuális világát már a júniusi világpremier előtt is nagy érdeklődés övezte, a Saatchi and Saatchi kiválasztotta a Hungarian New Directors Showcase egyik legjobb alkotásának, a rendező pedig egy TED talk-ot is tartott már a témában.
A film teljesen független alkotás, az alkotók semmilyen állami, vagy egyetemi támogatást nem vettek igénybe, az összköltségvetés mindössze 100 ezer forint körüli összeg volt. A szűkös büdzsé eredményeképp a film három éven át készült. A befejezésben segítséget nyújtott Pataki Ági producer, aki Kőszegi Tamást mentorálta az 50 Tehetséges Magyar Fiatal Program keretein belül.
A rendező nemrég a Petőfi TV vendége volt, ahol a Palm Springs-be jutott filmjéről mesélt, és ahol még több részletet láthatunk a fénymásolóval készült alkotásból.
Amíg a The Copyist-et nem vetítik nálunk, addig nézzétek meg Kőszegi Tamás egy korábbi filmjét, a Vihar című animációt, melyet Kocsis Alexandra ötlete alapján közösen készítettek a 13. Filmtett-táborban. A film a XVIII. Faludi Nemzetközi Filmszemlén megkapta az animációs kategória fődíját, szintén a fődíjat hozta el a 61. Országos Független Film Fesztiválon, valamint harmadik helyezett lett 9. Országos BIG Filmfesztiválon 2015-ben.
A Francia Intézet idén is elhoz két blokkot a tizennyolcadszorra megrendezett Nagyon Rövid Filmek Fesztiváljáról, de a tavalyihoz képest most nem a Cirkó moziban, hanem a Francia Intézetben vetítik a versenyfilmeket, melyek 
Az animációs függetlenfilmek királyának, Bill Plympton 70 perces dokumentumfilm-paródiája, a Hitler's Folly a napokban online is elérhetővé vált. A Hitler's Folly azért nem szimpla áldokumentumfilm, mert nyíltan a 'mi lett volna, ha' kérdés mentén dolgozik és sokszor leplezetlenül abszurd feltételezéseket és következtetéseket ad arra vonatkozólag, hogy mi lett volna, ha Hitler művészi karrierje nem feneklik meg és sikeres animátor válik belőle, aki később még Disney-szintű kedves animációkat, vagy Tex Avery-féle burleszkfilmeket is létrehozott volna.
Plympton közel 70 perces filmjét nem szerették a kritikusok, például a túlságosan hosszú játékideje helyett lehetett volna egy tízperces rövidfilm is, mert nem feszegeti annyira a határokat, hogy jogos legyen egészestéssé nyújtani a témát. A 70 percben ráadásul nagyon kevés saját animációt találni, csak a szintén fiktív, négyórás Die Nibelungen című film főszereplőjét, egy animált kacsát. A rendezőt soha nem riasztották vissza a kellemetlen és polgárpukkasztó témák, illetve kifejezésmódok, ezt az ötletét hallva viszont az a hír járja, hogy több animátor is kiszállt a munkából, nyilván például amiatt, mert ez az animációs szakmára nézve nem túl hízelgő felvetés, de például a holokauszt-tagadó értelmezése is közrejátszhatott ebben. Plympton odáig ment a filmben, hogy a náci szót a NACI, vagyis 
találkozunk, a magyar animációról átfogó, minden területre kiterjedő mű eddig csak M. Tóth Éva doktori munkájából készült 
tiválsikereink is számottevőek (ez azóta is töretlen). A Pannónia Filmstúdiót a nyolcvanas években a világ öt legjelentősebb animációs stúdiójaként tartották számon, 1981-ben Rófusz Ferenc 
lett meghatározó alkotó az angol animációs film történetében), illetve Kassowitz Félixszel alapított és mely Európában az első színes reklámfilmeket gyártó műhely volt a harmincas években. A negyvenes években jött a kommunista hatalomátvétellel, államosították a filmgyártást, így Macskássyék helyzete is megváltozott: először a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárhoz kerültek, majd az ötvenes években a Szinkron Filmgyártó Vállalathoz. Itt kezdtek távolodni a reklámfilm-gyártástól és vágtak bele rövid animációs játékfilmek készítésébe. Ekkor készült például 
Az ötvenes évek végére a Szinkron Filmgyártó Vállalatból Pannónia lett, vezetője pedig dr. Matolcsy György. A hatvanas években kezdődött a sorozatgyártás is, először külföldi megrendelésre, majd itthonira is, a fokozódó igények kielégítésére viszont még több alkotóra volt szükség. Ekkor jelent meg többek közt Jankovics Marcell, Richly Zsolt, Szoboszlay Péter, Kovásznai György, Reisenbüchler Sándor és Gémes József, akik mind egyedi filmben, mind sorozatban, mind egészestés alkotásokban is jeleskedtek. A hatvanas évekre egyre önállóbbá vált az animációs műhely is, ekkor kezdtek megjelenni a szerzői filmek, melyekben az egyes alkotók a saját látásmódjukat fogalmazták meg személyes módon. Ezt a korszakot nevezik animációs újhullámnak (a jelen korból visszanézve már inkább első animációs újhullámnak), akik külföldi sikereket is szép számmal értek el.