Végre online is nézhető a tavalyi év egyik legjobb diákfilmje, Nina Gantz National Film and Television School-on készített diplomamunkája, az Edmond.

A 9 perces filmben egy különc férfi élete pörög le időben visszafelé az anyaméhig. Az időbeli utazást térben is megvalósító bábfilm sajátossága, hogy a figurák gyapjúból készültek, míg a mimikájukat digitálisan rajzolták meg, és utólag applikálták rá a bábokra. A National Film and Television Schoolban készült filmnek tavaly júniusban az Annecy fesztiválon volt a világpremierje, ahol megkapta a zsűri különdíját, valamint az idei Sundance-en a legjobb animációs rövidfilm is lett.

Az Edmondot itthon legutóbb a Kiskakason lehetett látni, de vetítették a MOME és a Francia Intézet által szervezett 2. Animációs Filmhéten és versenyfilmként szerepelt az Anilogue rövidfilmes programjában, valamint a Primanimán is. Utóbbi fesztiválon három díjat is elhozott. Megnyerte

• a Primanima Nagydíját: "A film igényesen és innovatív módon kombinálja a különböző technikákat, miközben egy szép és átgondolt történetet látunk a magányról."
• a PrimaSound-ot, vagyis a legjobb hang díját: "A film rendkívüli érzékenységgel felépített hangi világgal bír, amely átélhetővé teszi a történetet, és segíti az érzelmi azonosulást a főszereplővel. A néző egy különleges, technikailag magas színvonalon kivitelezett hangi utazás részesévé válik."
• és a diákzsűri kedvenc filmje is lett: "A kedvencünket mi 4 szempont alapján választottuk ki. Az egyik a szempont a látvány volt, a Nagymamacímű kisfilmet csodaszép megvalósításáért szerettük. A hang alapján a Frusztrációt emelnénk ki, aminek már csak a szövege önmagában zseniális. A hatás és a sztori volt a további két szempontunk, így összességében azt a filmet hoztuk ki győztesnek, amely látványában kitűnt azzal, hogy gyönyörűen ötvözte a bábokat a rajzzal, történetileg pedig szöveg nélkül is nagyon hatásosan át tudta adni megdöbbentő sztoriját. Ez a film pedig az Edmond."

Akkor ezt írtuk a filmről: 

A fesztivál fődíját, valamint a diákzsűri és a legjobb hang díját (PrimaSound) egyaránt bezsebelő Edmond a brit Nina Gantz diplomafilmje. Retrospektív narrációja szavak nélkül meséli el nekünk Edmond történetét, aki egy hatalmas követ cipel magával és egy ugyanilyen súlyos titkot, amit élete során hiába próbált elfojtani magában. Újra és újra előtörő kannibalisztikus vágya lehetetlenné teszi a társadalomba való beilleszkedést és teljesen átértelmezi az "úgy szeretlek, majd megeszlek" kifejezést. Így hát Edmond magára köti a követ és a hullámsírban leli meg a békét, amit még az anyaméhben vesztett el. A kő így válik többszörös szimbólummá, a szörnyű titok pedig elmesélhetővé. Az alkotó a szövetbábok arcát digitálisan animálta, ezzel egyedi és sokkal érzékletesebb arckifejezéseket adott szereplőinek a hagyományos bábfilmekhez képest. A bábok arca, mozgása és a környezetábrázolás is Edmond magányát és elviselhetetlen bűntudatát tolmácsolják.

A kiskakas félkrajcárjától a 42-es szimfóniáig

Az előadás a magyar animációs film immár 100 éves történetét kísérli meg bemutatni azokon az alkotásokon keresztül, amelyek bízvást tekinthetők mérföldköveknek a hazai animációs filmművészetben. Az egykoron világhírű és nem mellesleg napjainkban ismét a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe kerülő magyar animációt megbecsült rövidfilmek, országszerte sikeres sorozatok és úttörő jelentőségű egészestés filmek fémjelzik – A kiskakas gyémánt félkrajcárjától A légy című rajzfilmen át a Symphony No. 42-ig, a Gusztávtól a Magyar népmesékig, a Fehérlófiától a Macskafogóig. Az áttekintés az alkotókra és a munkáikat meghatározó körülményekre éppúgy kitér, mint azokra a művészi jellemzőkre, amelyek a magyar animáció remekléseit létrehozták.

Az előadóról
Varga Zoltán 2006 és 2016 között az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékének, 2007-től a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékének meghívott előadója, 2016-ban a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakán óraadó. Kutatási területei az animációs film elmélete és története, illetve a tömegkultúra és a műfaji filmek. Jelenleg előkészítés alatt van a magyar animációs film történetét és irányzatait bemutató könyve.  

Helyszín: Budapest Pont (Budapest, 1053, Királyi Pál utca 18.)

Időpont: 2016. június 3. 18.00

Belépő: 1200 Ft, diákoknak: 600 Ft

Facebook-esemény

A Cartoon Brew két éve készített egy összeállítást animációs szexploitation filmekből, nekünk pedig két erotikától túlfűtött animációs (siker)filmünk is volt az utóbbi hónapokban. Andrasev Nadja A nyalintás nesze című MOME Anim diplomafilmjét a tavalyi év legjobbjának választották a magyar filmkritikusok, a Mediawave-en is a legjobb magyar animáció díját hozta el, majd a nemrég megtartott cannes-i filmfesztivál Cinéfondation szekciójának megosztott harmadik helyezettje is lett. Tóth Luca Superbia című első egyedi filmje Cannes-ban, a Kritikusok Hetén mutatkozott be, úgyhogy még csak most kezdi meg fesztiválútját, reméljük minél több sikerrel.

A szexploitation az exploitation filmek alcsoportja és röviden a női test kizsákmányolását teszi meg központi (hatás)elemnek. Az exploitationt egyébként nem műfajként, hanem metaszubzsánerként tartják számon, mert "bizonyos réteg- és alműfajok laza csoportja", nem egy meghatározott történetsémával dolgozik és csak a befogadóra tett hatás közös az ebbe a kategóriába tartozó filmekben. A szexploitationről Kárpáti György írt egy tanulmányt a Grindhouse - A filmtörténet tiltott korszaka című kötetbe, melyben olyan előzmény-ínyencségeket vesz sorra a negyvenes évektől a hatvanas évek végéig, mint a szexuális forradalom (a Playboy megjelenése, a Marilyn Monroe- és Bridget Bardot-jelenség), a nudist-camp filmek (a cenzúrát kijátszva a meztelenséget a nudista témával ábrázolták), a nudie-cutie filmek (a nudista filmek és a burleszk keverékei sok incselkedéssel), a roughie filmek (a korábbiak erőszakos változata, melyben már megjelenik a szex, de a hangsúly a brutalitáson van) és a női börtön filmek (melyeket a korábbiak hatványozottan jellemeztek: kínzás, szado-mazochizmus, szexuális erőszak, kasztráció). Így érkezik el Kárpáti a szexploitationhöz, melyben minden korábbi elem megtalálható, de főleg a sok és változatos szexuális tevékenység, melyek mellett minden másodlagos lett a filmekben. Ezek még softcore darabok voltak, vagyis nem volt erekció, behatolás és ejakuláció sem, csak a hatvanas évek legvégén jelent meg az explicit, hardcore vonal, ami pedig már a pornófilmek hetvenes évekbeli történetét nyitja.

Animációs filmek esetében a szexploitation elemei még határtalanabbak, hiszen a képzeletnek nem szab gátat a valóság határa, így könnyen élhetnek szürrealista vonásokkal is. Amid Amidi a CB-n egy rövid áttekintőt ad az általa kiválasztott tíz animációs szexploitation elé. Ahogy írja, az animáció történetében egy rövid évtizedig tartó időszakban, a késő hatvanas évektől a késő hetvenes évekig készültek olyan filmek, melyeknek alkotói félretették a gátlásaikat és sokkolták a közönséget a rajzfilmes erotika újszerűségével. Míg néhány animáció csak a narratíva kis részébe építette a szexuális tartalmat (mint az animációs és élőszereplős részeket egyaránt tartalmazó Out of Old Man’s Head (1968)), addig más filmek (mint a Once Upon a Girl (1976)) úgy kezelték az erotikát, mintha egy tinédzser fiú vágyaiból vették volna. A filmek változatos grafikai stílusa is lenyűgöző volt: némely darabok a magasművészet igényével készültek (Belladonna of Sadness, 1973), másokat pedig az underground képregények inspiráltak (Dirty Duck, 1977, Shame of the Jungle, 1975). A kora nyolcvanas évekre a nyugat abbahagyta ezt a fajta kísérletezést az erotikus témákkal és visszatért a biztonságos, családorientált produktumok gyártása felé. Ugyanakkor a japán animációs alkotók csak ekkor indultak be az erotikus darabokkal, és a mai napig folytatják a felnőtt témák felfedezését. Amidi kiemeli, hogy a nyugati és a japán animáció közti szakadék még sosem volt olyan nyilvánvaló, mint jelenleg, példaként pedig a 2014-es Oscar-átadó egészestés animációs kategóriáját hozza, melyben négy nyugati film (Jégvarázs, Croodék, Gru 2., Ernest és Celestine) is a gyerekközönséget célozza és csupán az egyedüli japán jelölt (A szél támad) teszi meg a felnőtteket filmje elsődleges célközönségének. Az elmúlt két évben ez lassan változni látszik, ha a tavalyi jelölteket nézzük, szintén négy gyerekeknek szóló nyugati animáció (Hős6os, A doboztrollok, Így neveld a sárkányodat 2., A tenger dala) és egy felnőtteket célzó japán film (Kaguya hercegnő története) versenyzett az Oscar-ért, idén viszont az öt döntős között szerepelt egy R-besorolást kapott nyugati stop motion animáció is (Anomalisa).

Amidi egyébként nem említi Tex Avery-t, aki már a negyvenes években készített bőséges erotikával túlfűtött filmeket, elég csak a Red Hot Riding Hood-ra (1943) gondolnunk, melyben egy bárban a szexi Piroska egy sokat sejtető ruhában énekel, a begerjedt Farkas pedig a lehető legváltozatosabb módon mutatja ki felé érzelmeit. A rövidfilm pikantériája, hogy még a Nagymama is a testi örömökre éhezik és a Farkast teszi meg vágya tárgyának, aki emiatt menekülésre kényszerül, vagyis az egész filmet maga a szex iránti megszállottság mozgatja.

Persze sok filmet kihagy még Amidi az általa említett évtizedből, például Ralph Bakshi animációt is, akinek számomra éppen egy nyolcvanas évek elején készült filmje, a Tűz és jég (1983) jelentette gyerekként az erotika alfáját és omegáját. De ide sorolható az 1973-as Fritz, a macska, vagy a két évvel későbbi Coonskin című filmje, melyek mind X besorolást kaptak, vagyis kizárólag felnőtt nézőknek szóltak. Egyébként az első animáció, mely X besorolást kapott, egy 1953-as Edgar Allan Poe-rövidfilm-feldolgozás volt, a The Tell Tale Heart az UPA égisze alól, melyet még Oscar-díjra is jelöltek. Igaz, ez nem a szexualitás explicit ábrázolása miatt kapta az X megjelölést.

Amidi ezeket az animációs szexploitation filmeket emeli ki:

• Out of an Old Man’s Head (1968, Per Ahlin & Tage Danielsson, Svédország)
• 1001 Nights (1969, Eiichi Yamamoto, Japán)
• Cleopatra - Queen of Sex (1970, Osamu Tezuka & Eiichi Yamamoto, Japán)
• Do It! Yasuji’s Pornorama (1971, Takanori Miwa & Shinichiro Takakuwa, Japán)
• Belladonna of Sadness (1973, Eiichi Yamamoto, Japán)
• King Dick (1973, Giorgio Terzi, Olaszország)
• Shame of the Jungle (1975, Picha & Boris Szulzinger, Franciaország/Belgium)
• Once Upon a Girl (1976, Don Jurwich, USA)
• Dirty Duck (1977, Charles Swenson, USA)
• Historias de amor y masacre (1979, Jorge ‘Ja’ Amorós, Spanyolország)

Mind közül a legcsodálatosabb a Belladonna of Sadness, mely a rendező, Eiichi Yamamoto Animerama trilógiájának záródarabja a 1001 Nights és a Cleopatra után. A filmet nemrég fel is újították és negyven év után először mutatják be Amerikában (júliusban iTunes-on is elérhető lesz). A Belladonna of Sadness hihetetlenül érzékenyen dolgozza fel a rape-revenge filmek tematikáját a Faust-történetbe ágyazva, mindezt pedig még lenyűgözőbb, eklektikus grafikai stílusban. 

A Magyar Média Mecenatúra tavaly ítélte támogatásra érdemesnek Dóka Péter és Máli Csaba tizenhárom részes rajzfilmsorozatának első két epizódját. A Szupermalac és Űrpatkány alkotóival beszélgettünk filmtervükről.

Már a rövid szinopszist olvasva is eléggé őrült ötletnek tűnik a sorozat koncepciója, amelyben a tanyán boldogan éldegélő Csocsó malac és Pati patkány élete egyik napról a másikra a feje tetejére áll. Egy reggel idegenek magukkal viszik Csocsót egy laboratóriumba, ahol azt tervezik, hogy kilövik a malacot az űrbe. Pati patkány a barátja után szökik, kiszabadítja, és mivel nagyon éhesek, mindent felfalnak, amit a laboratóriumban találnak. A lakomának köszönhetően szuperképességeik lesznek, ezért úgy döntenek, elkötik az űrhajót, és megszöknek a laboratóriumból. Az űrhajón hőseink potyautasokkal találkoznak: Fáraóval, a ravasz macskával, és Kleóval, a feleségével. Amikor a kandúr megtudja, hogy két új ismerősének szuperképességei vannak, úgy dönt, megalakítja a Fáraó és Tsa Szuperhős Ügynökséget. Csocsó malacot átnevezi Szupermalacnak, Pati patkány neve pedig Űrpatkány lesz. És innen indulnak az elképesztő kalandok. "Csocsó malac története már évek óta a fejemben volt" – avat be a sztori születésébe Dóka Péter író. "Ez tulajdonképpen egy toleranciakönyv lett volna, de egy teljes kötethez még kevés volt az anyag. Nagyon sok szuperhősfilmet néztem az életem egy szakaszában, egyszer csak bekattant, hogy lőjük ki a malacot és barátját a patkányt az űrbe. Meg is írtam a történetet, de nem tudtam mi legyen ezzel a 45 oldalas kézirattal."

Ekkor került a képbe Máli Csaba animációs filmrendező, aki éppen filmtervre vadászott. Számba véve a szóba jöhető ötleteket végül a Szupermalac és Űrpatkány mellett tették le voksukat és a Magyar Rajzfilm Kft. producereivel, Mezei Borbálával és Kárnyáczki Mártával karöltve pályáztak a Magyar Média Mecenatúra Macskássy pályázatán támogatásra.

"Elkezdtem elképzelni a figurákat, folyamatosan alakítottuk a történetet, ami szerencsére elég képlékeny." – mesélte az alkotás folyamatát Máli Csaba. Ugyan maga a kézirat is már epizódokra osztható volt, de a könyv jobban összefüggött, volt egy íve, ezt kellett tizenhárom részre darabolni és rengeteg vizuális ötlettel teletűzdelni. A főhősöknek van egy bázis bolygójuk, azon éldegélnek egyszerű körülmények között, mindig van egy momentum, ami kizökkent
i őket és át kell lényegülniük szuperhőssé és innen keverednek hihetetlen kalandokba. Első körben kettő részt támogatott a Mecenatúra összesen 15 millió forinttal, a Cukibolygót és a Mikulás-akciót.

A munka gőzerővel halad, már mind a két epizód storyboardja elkészült, sőt, a dialógusokat is felvették, az első két rész októberre lesz kész. "Nincs túl nagy stáb, legalábbis a régi, klasszikus rajzfilmekhez képest. Az epizódokon összesen 5-6 ember dolgozik." – mondja Máli Csaba, aki legutóbb a Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja című egészestés animációs filmen és Gyulai Líviusz Egy komisz kölyök naplója című sorozatán dolgozott.

Látva a koncepciót és a karakterrajzokat, egy igazán különleges, minden korosztály számára szórakoztató rajzfilmsorozat van készülőben, ami hangulatában a Macskafogó vagy Az erdő kapitánya korába repíti vissza nézőjét.

Ulrich Gábor Balansz, valamint Koós Árpád és Klingl Béla  Hunor című legújabb, Médiatanács által támogatott animációját május 29-én este fogja sugározni az M2.

Koós Árpád és Klingl Béla Hunor című sorozatának pilot epizódja 2013-ban nyert támogatást a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán. A sorozat főhőse Hunor, a Magyar Szuperhős, aki a rendszerváltás után rokkantnyugdíjasként tengeti az életét. A múltja miatt meghasonlott önmagával – hiszen régen úgy gondolta, hogy jót cselekszik. Miután – egy SZTK-s félrekezelés miatt – újra emberfeletti képességekre tesz szert, már titokban műveli a szuperhős tevékenységét. Ahogy epizódonként legyőzi az új fenyegetéseket, továbbra is kételyek gyötrik, hogy vajon ismét jól tette-e, amit tett. A 12 perces pilotban Thuróczy Szabolcs, Szabó Simon, Czető Zsanett, Elek Ferenc, Vári Attila, Mikula Sándor, Fehér Péter, Papucsek Vilmos és Téglás Juci kölcsönzi a szereplők hangjait.

A pilot epizód a Rend címet kapta, ezt május 29-én 23.15-kor, illetve május 30-án 4.45-kor lehet megnézni az M2-n.

Ulrich Gábor Balansz című egyedi filmterve 2014-ben kapott támogatást a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán. A hatperces film május 29-én 23.25-től látható az M2-n, az ismétlés pedig május 30-án 5 órakor lesz.

A világ oszlop, tenyérnyi tetején áll az ember. Az egyensúly kényes, az út bukások és kapaszkodások szépséges sora. Ám az életharcok kilengései egyre letisztultabb válaszokat adnak a nagy kérdésekre. Hol találunk lelki épségre, s hol valós értékre? Megtaláljuk-e az értelmet az örök körforgásban?

Május 19-én, a Toldi moziban volt a Drastik Putto első videoklipjének bemutatója, melyet a MOME animáció szakán végzett Máté Andris készített. A szervezők a Dot & Line-t is felkérték egy animációs blokkra, melybe olyan kortárs darabokat válogattunk, amelyek kapcsolódnak a Mohaember klipjének trashy stílusához. 

Vetítettük Bera Nándor low-budget fa-melodrámáját, a Fákat, Farkas Juli rejtélyekkel teli birodalmának firkás sztoriját, az Izmos királylányokat, a Hegyi Olivér-Németi Fanni-Szénási Marcell trió balul elsült vidámparki randiját, a Vidámparki kalamajkát, Bárány Dani metamorfózisos tivornyáját, a Házibulit, Mariai Gábor négy nap alatt készült bosszúfilmjét, a Rascal Redemption-t, Gellár Csaba fekete humorú, sötét népmese-szériájának, a Blackwood pilot epizódját, a Hogyan írjunk Blackwood cikket? című részt, illetve Turai Balázs Oligarchia című szatirikus websorozatának egyik részét, a Turul Tours-t. De voltak még rövidebb rövidfilmek is: Ottlik Anna Hamlet-adaptációs őrülete, a Teadélután, Mákó Bori abszurd hangjátékra készült párpercese, a Két éve, valamint Tóth Luca frusztrációs szürreálját, a Same old, same old-ot. És persze nem lehetett kihagyni egy ilyen válogatásból Kovásznai Györgyöt sem, akinek köpönyegéből bújt ki a legtöbb hazai kortárs animációs alkotó, így a Körúti esték című filmjét is műsorra tűztük.

A Drastik Putto klipje a minap online is debütált, úgyhogy már az egész animációs blokkot meg tudjuk nektek mutatni.

Kovásznai György: Körúti esték

Bárány Dániel: Házibuli

Bera Nándor: Fák

Tóth Luca: Same Old, Same Old