Az animációs függetlenfilmek királyának, Bill Plympton 70 perces dokumentumfilm-paródiája, a Hitler's Folly a napokban online is elérhetővé vált. A Hitler's Folly azért nem szimpla áldokumentumfilm, mert nyíltan a 'mi lett volna, ha' kérdés mentén dolgozik és sokszor leplezetlenül abszurd feltételezéseket és következtetéseket ad arra vonatkozólag, hogy mi lett volna, ha Hitler művészi karrierje nem feneklik meg és sikeres animátor válik belőle, aki később még Disney-szintű kedves animációkat, vagy Tex Avery-féle burleszkfilmeket is létrehozott volna.
A film pont úgy építkezik, mint egy beszélőfejes-narrált életrajzi dokumentumfilm, archív felvételeket, Hitler saját korai rajzait és festményeit is felhasználja, mindezt viszont vegyíti a szintén leplezetlenül és csak a film kedvéért felvett anyagokkal. Annyi valóság tényleg van benne, hogy Hitler szeretett festeni és kedvelte a Disney-filmeket, különösen a Hófehérke és a hét törpét (az a szóbeszéd járja, hogy saját kópiája is volt belőle, amit a privát vetítőtermében bármikor megnézhetett és nem véletlen terjedtek el a filmről olyan pletykák, hogy Hófehérke az árja faj megtestesítője, további merész összeesküvés-elméleteket pedig már le sem írok), és persze ott vannak a Disney (anti)náci-propaganda filmjei (ha valakit érdekel ez a téma, az Apertúrán megtalálja Zsély Csilla írását, mely az USA második világháborús animációs propagandáját járja körül).
Plympton közel 70 perces filmjét nem szerették a kritikusok, például a túlságosan hosszú játékideje helyett lehetett volna egy tízperces rövidfilm is, mert nem feszegeti annyira a határokat, hogy jogos legyen egészestéssé nyújtani a témát. A 70 percben ráadásul nagyon kevés saját animációt találni, csak a szintén fiktív, négyórás Die Nibelungen című film főszereplőjét, egy animált kacsát. A rendezőt soha nem riasztották vissza a kellemetlen és polgárpukkasztó témák, illetve kifejezésmódok, ezt az ötletét hallva viszont az a hír járja, hogy több animátor is kiszállt a munkából, nyilván például amiatt, mert ez az animációs szakmára nézve nem túl hízelgő felvetés, de például a holokauszt-tagadó értelmezése is közrejátszhatott ebben. Plympton odáig ment a filmben, hogy a náci szót a NACI, vagyis National Animation Cinema Institute (Nemzetközi Animációs Filmintézet) fiktív kifejezéssel felelteti meg, és a koncentrációs táborokat valójában azért nevezték így, mert a lágerekben animációs műhelymunka folyt és ez a koncentrációs "becenév" arra utalt, hogy mennyire koncentrálnak az alkotás során.
Szóval kell egy jó adag szatirikus látásmód a néző részéről, mert Plympton semmit sem vesz komolyan benne és a nézőnek sem szabad, hiszen ez "csak" egy kegyetlen szatíra a világ leggonoszabb emberéről.
Plymptont 1987-ben jelölték először Oscar-díjra, akkor a Your Face című rövidfilmjéért, majd 2005-ben szintén jelölt lett, ekkor a Guard Dog-gal. 1991-ben Cannes-ban megkapta a rövidfilmes Arany Pálmát a Push Comes to Shove című darabjáért, 2001-ben pedig az Eat nyerte meg a rövidfilmes nagydíjat a cannes-i Kritikusok Hetén. 1991 óta tizenegy egészestés filmet készített (illetve a legutóbbi, a Revengeance még csak most készül), ezek közül nyolc animációs. A rendező nem adja könnyen a filmjeit, csak szemfülesen lehet elérni őket neten, vagy például a Cheatin' esetében VOD-on, szóval az is nagy szó, hogy a Hitler's Folly-t publikussá tette (a kritikusok szerint azért, mert senki sem fizetne érte).
