Ülo Pikkov, észt animációs rendező, producer és filmesztéta 1976-ban született Tallinnban. 1998-ban diplomázott a Turku Művészeti Akadémián Finnországban, 2008-ban elvégezte a Tartui Egyetem jogi karát. 2016-ig az Észt Művészeti Akadémián oktatott animációt. Az animációk, karikatúrák, képregények mellett számos (többek közt gyerekeknek szóló) könyvet írt és illusztrált. 1998-ban járt először Magyarországon, a Mediawave Fényírók Fesztiválján Capuccino (1996) című alkotását díjazta a zsűri. Idén a X. Észt Hét vendégeként látogatott el hozzánk, animációs mesterkurzusokat tartott a budaörsi BABtérben és a METU-n, egy közönségtalálkozó keretében pedig válogatást vetítettek az általa készített animációkból. Munkásságáról a Művész Moziban kérdeztem.

Ülo Pikkov március 16-án a BABtérben tartott mesterkurzuson (Forrás: BABtér)

Miért választottad az animációt?

Véletlenek egész sora vezetett ehhez. Élőszereplős filmekkel szerettem volna foglalkozni, Moszkva és Finnország jöhetett akkoriban szóba. Mikor Turkuban animációs oktatás indult, jelentkeztem. Azt gondoltam, elég lesz bejutni és majd szakot váltok. Elkezdtem tanulni és nagyon meglepődtem, mert ott láttam először jó animációs filmet. Számomra korábban az animációs film gyerekeknek szóló dolog volt. Aztán annyira megtetszett, hogy utána már egy pillanatra sem jutott eszembe élőszereplős lehetőségeket keresgélni.

Mit szeretsz benne?

Hogy feltalálónak kell lenned. Minden egyes filmed számára valami új módszert, új technikát kell kigondolnod. És olyan vagy, mint egy kisebbfajta Isten. Neked kell kigondolnod, hogy milyen színű az ég, milyen formájú a Nap, te teremted meg az egész világodat.

Kik hatottak a munkáidra?

Egyértelműen nagyon sokat tanultam a tanáromtól, Priit Pärn-tól, de azt gondolom, mára teljesen más irányba mentem el, és megvan a magam útja például azzal, hogy mostanában bábanimációval foglalkozom. Egyébként nagyon sokat hatott rám a kelet-európai animáció, a cseh vagy akár a magyar is.

Mit szeretsz jobban, a rajz- vagy bábanimációt?

A bábot.

Mi jellemzi szerinted az észt animációt?

Biztosan lehet beszélni észt animációról, ahogyan lehet beszélni észt zenéről vagy észt irodalomról is, annak ellenére, hogy nagyon különbözőek a szerzők. Szerintem abból induljunk ki, hogy az észt animáció olyan, mint az észtek maguk, tehát az észt animációban kevés a dialógus és kicsit olyan dilis az egész.

Milyen értelemben?

Nehéz megérteni. Zavaros.

Mi az, amit még nem próbáltál ki, de mindenképpen szeretnél megvalósítani?

Már csináltam olyat, hogy az embert és a bábot vegyítettem (Tik-Tak, 2015), igazából ebbe az irányba szeretnék egy kicsit elmenni. Az emberi szemet veszem és azt rakom rá a bábra, vagyis az emberi tekintetet valahogy rámontírozom. 

Élő szereplővel veszed fel a jelenetet?

Igen. Felveszem az emberi tekintetet és valahogy összeboronálom.

Június 12. és 17. között rendezik meg idén az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, melyre rekord mennyiségű nevezés érkezett: 95 országból 2800 filmet küldtek be, ezek közül egy öttagú zsűri (Marcel Jean, a fesztivál art directora, Laurent Million, a fesztivál programigazgatója, valamint Yves Nougaréde, Sébastien Sperer és Peggy Zejhman-Lecarme) választotta ki a döntősöket.

A hivatalos versenyprogram egy részét szerdán nyilvánosságra is hozták: a rövidfilmes szekcióban 87 film szerepel (11 az Off-Limits, 21 a Perspective és 10 a Young Audience blokkban), a diplomafilmek között pedig 49 alkotás verseng, köztük egy magyar darabbal. Ehhez jön majd március végéig a tévésorozat és speciál, valamint az alkalmazott munkák versenyblokkja, később pedig az egészestés filmeket és a versenyen kívüli alkotásokat is kihirdetik, amelyekre szintén van esélye bejutni magyar animációnak. 

Akárcsak tavaly, idén is szerepel magyar animáció a diplomafilmes versenyblokkban. 2016-ban a diplomafilmek közt versengett Dell'Edera Dávid METU-n készült animációja, a Balkon (mely végül a zsűri különdíját nyerte), valamint Andrasev Nadja A nyalintás nesze című MOME Anim mesterszakos filmje. Idén szintén egy MOME Anim mesterszakos munka került a diplomafilmes versenybe, méghozzá Wunder Judit Kötelék című darabja.

A 10 perces animáció néhány ponton párhuzamot mutat Andrasev Nadja filmjével: a Kötelék is a (női) magányról szól, melyet szintén egy nő és egy macska intim kapcsolatán keresztül mutat be, hasonlóan szürreális módon, és szintén egy novella alapján készült, pontosabban inspirációként szolgált hozzá. Judit filmje ráadásul növeli azon hazai animációk számát, melyben szimbolikusan jelenik meg a szerelmi együttlét, akárcsak Tóth Luca Superbia vagy Bárány Dániel Házibuli című rövidfilmjeiben.

A Kötelék főhőse egy magányos nő, aki mindennapos rutinját a macskapárja és a rá való várakozás köré szervezi. A nő magánytól való félelme háttérbe szorít mindent, ami kiadná saját személyiségét, mert minden tevékenységét és gondolatát másnak rendeli alá – csak hogy ne legyen egyedül. A hatalmas, fekete macska a történet előrehaladtával egyre szimbolikusabbá válik, egy olyan illúzióvá, amit csak a nő tart fent magában, ezt az illúziót pedig továbbra is támogatva az ábrándjaival és tetteivel. De vajon meddig tartható fent ez a képzelgés, ha semmit nem kap viszont az ember...

A 2016-os MOME Anim diplomamunkák katalógusában olvasható az alapötlet és a rendezői koncepció a Kötelékről: "A filmet Kate Atkinson novelláskötetének egyik története, a The Cat Lover inspirálta, amiben egy nő és egy egyre emberibbé váló macska kapcsolatát ismerjük meg. Az én filmem karaktere szintén két lábon jár, viszont kevésbé kézzelfogható, inkább transzcendens lény, aki egy macskára emlékeztet. A magányos emberek többsége valamilyen háziállatot tart. Ezek közül a macskák természetre kiszámíthatatlanok, ha megnöveljük a méretüket, a kismacskák hirtelen félelmetes tigrisekké válnak. A méretváltozás ebben a filmben is megjelenik, főleg a felfokozott érzelmi pontoknál. Ugyanakkor utal arra is, hogy talán az egész csak a nő fantáziájának szüleménye. A magányt és elszigeteltséget úgy próbáltam megmutatni, hogy csak a saját lakásában, a négy fal között ábrázoltam a női karaktert. Nem kapunk így külső visszacsatolást arra, hogy ez a lény valóban létezik-e.

A film fekete-fehér világában a gombolyag egy központi elem, ezért ezt az egy dolgot vörös színűre festettem. Formájából és színéből adódva kettős jelentésű: egyszerre utal a vágyra és a szerelemre, valamint a lüktető köldökzsinórra. A gombolyag pajkosságábal és játékosságával a nő eléri, hogy a lény visszatérő vendége legyen és találkozásaik szexuális együttlétben végződjenek. Ugyanakkor a tény, hogy ezt a fonalat a köldökéből húzza elő, mutatja meg milyen céljai vannak még a macskával. Megfoganva ez a gombolyag végleg eltűnik, s a lény megszabadulva a köteléktől nem tér sokáig vissza. A film másik fontos eleme a haj. Puhaságával, bolyhosságával egy biztonságot adó meleg fészekre emlékeztet. Ezért születtek meg a kismacskák a nő hajából, akik nem külön létezők, hanem a hajnak szerves részei. A haj így anya és gyermeke közti szoros kötelék jelképévé válik, ugyanakkor hossza, ereje, lüktetése az erőé. A film a hajlevágással egy kifordított Sámson és Delila történetté alakul."

Wunder Judit 1986-ban született Győrben, 2008 és 2011 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem alkalmazott látványtervezés alapképzésére járt, a MOME animáció mesterképzését 2016-ban végezte el. Judit látványtervezőként is aktív, például Deák Kristóf Oscar-díjas Mindenki, valamint Kárpáti György Mór Provincia című rövidfilmjeinek is ő volt a látványtervezője, de a Bábszínházban is lehet találkozni a munkáival.

A Köteléket Wunder Judit írta és rendezte, a film dramaturgja Domonyi Rita, vágója Czakó Judit, hangmérnöke Beke Tamás, a zenét Balázs Gergely hegedűművész szerezte, a zenei rendező pedig Buttinger Gergely volt.

A Kötelék legközelebb a március 29. és április 2. között tartott Friss Húson látható a Toldi moziban, utána pedig a KISKAKAS Animációs Filmnapokon vetítik április 28-án és 29-én, szintén a Toldiban.

Már másfél éve lehet tudni, hogy Wes Anderson újra animációs filmet készít, de eddig csak annyi volt biztos, hogy ez is stop motion lesz és hogy kutyákról fog szólni. A rendező még mindig fukarkodik az információkkal, de nemrég elejtett pár mondatot a készülő filmről.

Anderson első animációja a 2009-es Fantasztikus Róka úr volt, amely szintén stop motion technikával készült és szintén állatszereplői voltak, az Isle of Dogs viszont a jelek szerint csak technikájában fog hasonlítani hozzá. A most készülő film Japánban játszódik és egy fiatal fiú elveszett kutyája utáni bolyongását követi nyomon. Ám a stop motion technika, a gyerek főhős és az állatszereplők nem jelentik azt, hogy családi film kerekedik belőle.

(Forrás: Mark Dingo Francisco, Behance)

A rendező nemrég vett részt egy ARTE Cinema által szervezett mesterkurzuson, ahol még mindig szűkszavúan nyilatkozott a készülő filmmel kapcsolatban, de két meglepő ihletforrást azért elejtett. Anderson gyerekként imádta az Amerikában népszerű Rankin/Bass-féle karácsonyi tévés különkiadásokat. Ahogy mondta, mindig is szerette a Ray Harryhausen típusú figurákat, de ezek a bábfilmes tv-speciálok voltak azok, amelyek igazán hatottak rá. A készülő film másik ihletője a valaha élt leghíresebb japán filmrendező, Akira Kurosawa, akinek munkássága szinte az egész amerikai filmipart megihlette már a maga korában is. Anderson elmondása szerint az Isle of Dogs egy egészestés animációs Kurosawa-homage lesz, majd hozzátette, hogy a filmet sokkal inkább inspirálta Akira Kurosawa, mint a stop motion animációk. 

Anderson kijelentése után valóban messze fog állni az Isle of Dogs a Fantasztikus Róka úrtól, legalábbis szellemiségében biztosan, és valószínűleg sokkal kevésbé lesz popcorn- vagy családi film, mint Roald Dahl könyvének adaptációja. Ami persze nem baj, sőt, talán végre elrugaszkodik a tőle megszokottól és a saját, félreismerhetetlen 'wesandersonos' stílusában egy újfajta látásmódot jelenít majd meg. 

Az Isle of Dogs tervezett bemutatója 2018-ban lesz a tengerentúlon és többek közt olyan színészek kölcsönzik a szereplők hangjait, mint Bill Murray, Tilda Swinton, Jeff Goldblum, Edward Norton, Greta Gerwig, Scarlett Johansson és Yoko Ono. 

Március 22-én a Katona József Színház Sufni színpadán tartják a Candide Werk: Performansz és pop-up kiállítást, melyen a Candide animációs filmsorozat munkálataiba nyerhetnek bepillantást az érdeklődők kiállítás és filmszinkron performansz formájában. 

Budapesten épp most készül egy formabontó, bevállalós rajzfilm-adaptáció Voltaire Candide című 18. századi remekművéből. A Candide Werk: Performansz és pop-up kiálltás eseményen a 13 részes, egyenként 7 perc hosszúságú filmsorozat készítésének műhelytitkaiba adnak betekintést mindazoknak, akiket érdekel, hogy a kortárs progresszív animáció merre tart, és milyen lehetőségeket tartogat ma az animáció és a színház találkozása.

A készülő film főszereplőinek szinkronhangjai olyan kiváló színészek, mint Máté Gábor (Pangloss), Rajkai Zoltán (Candide) és Jordán Adél (Kunigunda). Iványi-Bitter Brigitta kreatív producer és Báthory Orsi szinkronrendező segítségével az eseményen látható lesz hogyan is készül a rajzfilm szinkronizációja, és mi minden alakulhatna másképp, mint a végleges verzióban.

Voltaire 18. századi műve, amely egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat, ebben a szabad rajzfilmes adaptációban is megőrzi szatirikus felhangját, a kortárs társadalmi-politikai állapotok iránti kritikus attitűdjét. Az eredeti mű a középiskola 2. osztályában kötelező olvasmány, ezért a sorozat legfőbb célközönsége a tinédzserek és a fiatal felnőttek, amely a film vizuális stílusát is meghatározza. A mű adaptációja részben követi az eredeti mű cselekményét, de több ponton kortárs vonatkozások is beágyazódtak a narratívába. Kreif Zsuzsanna rendező és Zétényi Borbála art director egyaránt Kovásznai György 60-70-es évekbeli avantgárd rajzfilm-rendezői stílusát tekintik előfutárnak.

A performansz után a Candide stilljeit bemutató kiállítás látható a Sufni előterében. A képek megvásárlásával a film biztos befejezéséhez járulhatnak hozzá az érdeklődők. A kiállítás 2017. április 20-ig látható.

Időpont: 2017. március 22. szerda 15.00

Helyszín: Katona József Színház, Sufni színpad (1052, Petőfi Sándor utca 6.)

Facebook-esemény

Alább egy kis ízelítő az ötödik epizódból, melyben már Máté Gábor szinkronizálja Pangloss doktort, aki Kulka Jánost váltotta a szerepben az első két rész után.

Április 27-én ismét egészestés magyar animációs film kerül a mozikba, a Berg Judit forgatókönyve alapján készült Lengemesék, mely felidézi a Vízipók-csodapók történeteket és a klasszikus magyar animáció fénykorát.

Berg Judit, József Attila-díjas író, már több mint húsz gyerekeknek szóló könyvvel járult hozzá a magyar irodalom kincseinek bővítéséhez. A méltán híres Rumini sorozata 2007-ben elnyerte az Év Gyermekkönyve címet, több idegen nyelven is megjelent, és már számos budapesti általános iskolában kötelező olvasmány. 

Népszerű Lengemesék sorozatának kötetei az évszakok köré szerveződnek és a legkisebb korosztályt – a bölcsődéseket, óvodásokat, kisiskolásokat – szólítják meg. A Lengemesék egyes epizódjait eddig animációs sorozat formájában ismerhette meg a közönség: a Nádtengeri Nyár című mesekönyv animációs adaptációja, a Lengemesék – Nyár a nádtengeren a Cinemon Stúdióban készül Pálfi Zsolt rendezésében, a könyveket is illusztráló Timkó Bíbor látványtervei alapján. A széria 2014-ben 6 részre kapott támogatást a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán, 2016-ban pedig újabb 7 epizódra a Dargay Attila-pályázaton. 

Nemrég viszont egészestés film készült a lengék kalandjaiból. A 64 perces film forgatókönyvét Berg Judit saját meséje alapján írta, és ugyan sok animációt felhasználtak a már meglévő, több mint 100 percnyi legyártott sorozat-anyagból, a script teljesen új lett. A gyártást a Cinemon Stúdió önerőből finanszírozta, tehát nem Filmalapos támogatásból készült az egészestés Lengemesék. A film rendezője szintén Pálfi Zsolt és szintén Timkó Bíbor látványtervei szolgáltak alapul az animációhoz. A karakterek többek között a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kubik Anna, valamint a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Faragó András (Sulyom király) hangján szólalnak meg. 

A Lengemesék április 27-én kerül a mozikba, forgalmazója a Vertigo Média, producere pedig Temple Réka.

A lengék a Nádtenger apró, de bátor, zöldbőrű őrei. A gyerekeket csak akkor avatják őrzővé, amikor bebarnul a hajuk. Addig viszont unalmas az élet, mivel zöldhajúként tilos nádirigón repkedni, vízre szállni, sőt még a békaderbin sem vehetnek részt. Füttyös Vilkónak legnagyobb álma, hogy végre ő is őrző lehessen, ám a kíváncsisága folyton bajba sodorja. Amikor azonban a Nádtenger ellenségei, a harácsok, a hattyúkkal szövetkeznek, az egész tó veszélybe kerül. Az őrzők tehetetlenek, de Vilkó vakmerő tervet eszel ki, hogy megmentse otthonát és fogságba esett barátját, Táltost. Szerencsére nincs egyedül, mert Nagyapó, a vízisiklók és a békák is a segítségére sietnek.

Március 16-tól jön a 10. Észt Filmhét, ahol négy nap alatt négy vadonatúj játékfilmet vetítenek a Művész moziban, és az észt animáció rajongóit sem hagyják cserben a szervezők. Vadul bulizó észtek a 90-es évekből, fokozódó feszültségek a vadregényes északi tengerparton, abszurd kémtörténet szerelmi szállal, bonyodalmak a pólusok körül – ilyesmire számíthatnak azok, akik jegyet váltanak a filmekre. A filmvetítések mellett vendégek is lesznek: két elsőfilmes rendező, Triin Ruumet és Vallo Toomla, valamint az észt animáció egyik ásza, Ülo Pikkov.

A 10. Észt Filmhét keretében két animációs blokk látható: március 18-án 16.30-tól Ülo Pikkov retrospektív, március 19-én 16.30-tól pedig az új észt animációkból látható válogatás a Művész moziban. A teljes program a Művész mozi oldalán olvasható.

Időpont: 2017. március 16-29.

Helyszín: Művész mozi (1066 Budapest Teréz körút 30.)

2017. március 18. 16.30 Huszárik terem

Válogatás Ülo Pikkov filmjeiből (77')

Ülo Pikkov az élő észt animációs legenda, Priit Pärn tanítványa volt. Filmjei állandó vendégei a világ animációs fesztiváljainak, és nem ritkán díjjal térnek haza. Rendez, producerkedik, animációt oktat az Észt Művészeti Egyetemen, egy animációelméleti könyv szerzője. A vetítés után élőben lehet faggatni.

ÜRES TÉR (Tühi ruum)
(r: Ülo Pikkov, 2016, észt, 10'18", gyártó: Nukufilm)

A dokumentumfilm és a bábanimáció esztétikáját ötvöző film alapjául Leonhard Lina, az Észt Köztársaság egykori tisztjének története szolgál, aki a szovjet időkben a letartóztatás elől bujkálva 11 évet töltött egy pincében. Hogy honvágyát enyhítse, kifaragta otthonának kicsinyített mását.

TIK-TAK
(r: Ülo Pikkov, 2015, észt, 9'00", gyártó: Nukufilm)

Az órásmester az időt figyeli, a műhelyében lakó egér pedig az órákat… A Tik-Tak az időt és annak végzetességét jeleníti meg. Az idő metafizikai jellegét kiemelendő az alkotók rengeteg régi órát és óraalkatrészt használtak fel a filmben. Mindannyiunknak „saját idő” adatott, bár a mi időnk valójában ezernyi különböző „időből” áll – ahogy a testünkben minden egyes sejtnek megszabott ideje van az életre és az elmúlásra.