Internet, kamaszkor, vidék, gyász, zene, szerelem, trauma, önkifejezés, felelősség, felnövés. Hosoda Mamorunak szinte nincs olyan témája a korábbi filmjeiben, amit ne hozna vissza a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő történetében. A virtuális- és valódi világ cselekményszálai között szédítő sebességgel ugráló író-rendező azonban nem csak egyben tartja a filmet, de némiképp váratlan fordulattal a nyers társadalmi üzenet terepére is átlép.
Hosoda Mamoru (interjúnk a rendezővel itt) egyike azoknak a japán animációs rendezőknek, akinek minden újabb filmjénél rendre előkapják a mostanra totális közhellyé vált "a következő Miyazaki" titulust. Tény, hogy a Ghibli utáni rendezőgenerációk tagjai – Hosoda, Shinkai, Anno, Kon – mind Miyazaki-filmeken nőttek fel, gyakran fiatal animátorként fel is bukkannak a stúdió körül, Japán történetének egyik legnagyobb hatású animációgyártója tehát megkerülhetetlenül kihat a munkásságukra.
Részben emiatt is lehet, hogy a filmjeikben hasonló nagy kérdésekre keresik a válaszokat. Hogyan viszonyuljunk egy technológia által áthatott új világhoz? Mit kezdünk a nyugati kultúra és életstílus hatásaival? Mozdíthatók-e a nők és férfiak évszázadosnak tűnő távlatban rögzült társadalmi szerepei?





