A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Film- és Tévékritikus Szakosztálya minden év elején megszavazza és kiosztja a Magyar Filmkritikusok Díját, melyet az előző évben bemutatott legjobb filmeknek adnak. A filmkritikusok ma osztottak díjakat, 2021 legjobb magyar animációja Ulrich Gábor Dűne című kisfilmje lett.

Ulrich Gábor 1967-ben született Balázs Béla-díjas mozgóképművész, képzőművész a ’90-es évek óta alkot aktívan. Munkáira jellemző a kísérletezés, témáiban gyakran az emberi test organikus struktúrája jelenik meg, melyet képzőművészeti oldalról vizsgál. Mielőtt című kisfilmjével 2005-ben jelölték a rangos Cartoon d'Or díjra. Ulrich szerzői kisfilmjei számos neves fesztiválon versenyeztek, mint például az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, vagy a Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztivál.

Idén áprilisban első alkalommal jelentkezik a Friss Kakas Animációs Filmnapok, a MOME Anim és a Friss Hús közös rendezvénye. A filmes szakmai esemény pitchfórumára március 31-ig lehet nevezni előkészületben lévő animációs projektekkel.

A Friss Kakas Animációs Filmnapok – a MOME Anim diplomafilmjeinek bemutatásán túl – számos vetítéssel és szakmai programmal várja az animáció iránt érdeklődő szakmai és civil közönséget április 22. és 24. között a Toldi Moziban. A szakmai programok részeként a Friss Kakas meghirdeti animációs pitchfórumát, a Kakas Pitch-et.

A Kakas Pitch célja, hogy hiánypótló lehetőséget teremtsen fiatal alkotóknak előkészületben lévő projektjeik, filmötleteik prezentálására és azok megvitatására. A pitchfórumra bármilyen animációs projekttel lehet nevezni, legyen az animációs rövidfilm, sorozat, dokumentumfilm vagy egész estés animáció, experimentális animációs projektek, 360°-os projektek, VR/XR projektek, animációs eszközöket használó multimédia projektek. A nyilvános pitchfórumon a beérkezett pályázatok közül nyolc-tíz projektet mutathatnak be az alkotók (rendezők, forgatókönyvírók, producerek). A Kakas Pitch nyertese automatikusan bekerül a júniusi Friss Hús Fesztivál Pitchfórumának 10 döntőse közé.

Június 13. és 18. között tartják Európa legjelentősebb animációs eseményét, az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, a rövidfilmes program egy része pedig már nyilvános, egy magyar animációt találunk köztük.

Nyilvános az idei Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjának egy része: 1347 nevezés érkezett 100 országból, ami 152 filmmel több, mint 2021-ben. Ezek közül négy szekcióba összesen 72 kisfilmet válogattak: 38 animáció került a hivatalos rövidfilmes versenybe, 8 az Off-Limits szekcióba, 17 a Perspectives blokkba és 9 a fiataloknak szóló programba. A szervezők kiemelik, hogy ezen szekciókban egyenrangúan képviseltetik magukat női és férfi rendezők. 

Fontos, hogy öt kategória bejelentése még hátravan: a diplomafilmes és tv, illetve alkalmazott animációs versenyblokkok alkotásait március 28-án jelentik be, a VR munkákat április végén, az egész estés filmeket pedig május elején. A diplomafilmes versenyben minden évben szerepelt magyar animáció, így idén is számítunk rájuk.

Turai Balázs: Amok (Forrás: Boddah)

Március 14-én Magyarország köztársasági elnöke a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából kitüntetéseket adományozott, Ternovszky Béla Kossuth-díjat kapott.

Ternovszky Béla 1943. május 23-án született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett festő szakon 1961-ben, majd a Pannónia Filmstúdió, később Filmvállalat, illetve kft. munkatársaként dolgozott 1995-ig. Közben a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakán szerzett diplomát 1964-ben. Néhány évig rajzoló volt, majd a Gusztáv-filmek idején és az első Mézga-sorozatban az 1960-as évek végétől animátor lett. 1972-ben rendezett először. 1995 és 2005 között a Stúdió 2. Kft. egyik tulajdonosa és rendezője volt.

Ternovszky Béla a Kossuth-díjjal (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

2022-ben is remek kisfilmekkel árasztanak el bennünket a rendezők, nemcsak offline, hanem online is nagyszerű animációk válnak elérhetővé. Többek közt nagy kedvencünk, David Stumpf és Michaela Mihalyi Sh_t Happens című szatírája, a 2021-es Anilogue fődíjas kisfilmje, a 3D nyomtatóval készült Ties, Georges Schwizgebel egysnittes festményfilmje, a The Battle of San Romano, és néhány szuper reklámot is mutatunk. Ezen kívül Lovrity Kata két klipet is rendezett Szalóki Áginak, az egyiket alább láthatjátok, a másikért pedig kattintsatok az énekes Youtube csatornájára.

Minden jel arra mutat, hogy sorozatának elindításakor Neil Gaiman még nem mérte fel igazán vállalkozásának tényleges dimenzióit. Eredetileg 1989-től, hét hosszú éven és 75 füzeten át hullámzó, nagyjából kétezer oldalas történetfolyamának első 8 epizódjában, a Prelűdök és noktürnök című rajzos kisregényben (az irodalomból átvett műfajjelölő fogalmak használata a Sandman esetében korántsem véletlen, amint erre még visszatérünk) legalábbis sokkal alacsonyabbra céloz, és alacsonyabbra is lő, mint, mondjuk, a magyar nyelven, Limpár Ildikó fordításában néhány hete megjelent, a szó összes értelmében nagyszabású zárókötetben (Sandman – Az álmok fejedelme-gyűjtemény; negyedik kötet).

A Sandmant a DC Comics adta ki, és eredeti inkarnációjában tökéletesen bele is illett a kiadó 80-as évek végi vonalába. Ekkorra a comics világ már túl volt többek között a Watchmen, A Sötét Lovag visszatér vagy A gyilkos tréfa megjelenésén, vagyis a szuperhősműfaj komor, erőszakos, kiábrándult újraértelmezésén, amely részben még Tim Burton ultrasikeres Batman-filmjét (szintén 1989) is meghatározta, és így alapvetően alakította képünket a korszak irányadó képregényes trendjéről. Maga Sandman, az álmok fejedelme is egy régi, még a 30-as évek végén kieszelt, majd később különféle alakokban fel-felbukkanó DC-karakter – Gaiman eredetileg az ő újrateremtésére kapott a kiadótól megbízást. Megtette: Sandman / Álom / Morpheus a sorozat elején a mitikus tartományokkal érintkező maszkos igazságosztó, aki egy horrorvilágban végzi különös munkáját. Egy olyan miliőben, amelyben rendre fel-felbukkannak a DC-univerzum más sorozatokban megismert karakterei Zöld Lámpástól John Constantine-ig. Ami persze szép és jó, ám nem csak az itt, a belerázódási szakaszban még könnyen észlelhető stiláris megbicsaklások miatt mondhatjuk, hogy ennyivel Gaiman még biztosan nem tört volna ki a műfaji keretek közül. Ehhez mindenekelőtt arra volt szüksége, hogy igazán komolyan vegye a választott témáját.