Abszurdisztán. Abszurdország, ahol mindig éjszaka van. És még esik is. Horesnyi Máté A kisebbik rossz című stílusfilmjében minden az abszurdból indul és oda tér vissza, ami a filmben egy időn és téren kívüli konstans helyszín, egy rettenetes börtön, ugyanakkor a felszabadult játékosság.
A kisebbik rossz már az első képkockától minimalista módon idézi a noirokra jellemző kontrasztos stílust. Csupán a fekete és fehér erős szembenállása határozza meg a három alig-alig kapcsolódó történet(ecske) világát, ami az animáció felszabadító és határátlépő technikája nélkül nem is lehetne igazán erős és kifejező. A panaszkodó buszsofőr, aki balesetet okoz, a múlton rágódó szerelő és a rejtélyes férfi, akit csak az érdekel, hogy női partnere cukorral vagy anélkül issza a kávét. Két eltéveszthetetlenül kelet-európai karakter a félreismerhetetlenül kelet-európai közegben és egy alak, akiről alig van információ, de hozzáállásában passzol a többihez. A cukor ráadásul nem is tét nélküli, ugyanis ha a mit sem sejtő partner azzal issza, százezer forint üti a markát, ha pedig anélkül, akkor a pohárral verik ki a fogát. Elvetemült módon nevetséges szituáció, ami jól követi a képi világ kettősségét. Csupán két lehetőség van: fekete és fehér. Egy világ választja el egyiket a másiktól, de nem lehet tudni melyik rejti a gazdagságot és melyik a verést.
