Mark Osborne Kis herceg-adaptációs filmjének reklámkampánya azzal indult, hogy mindenhol szenzációnak kiáltották ki, mert ez az első animációs filmváltozata Antoine de Saint-Exupéry leghíresebb történetének. Ez az állítás távolról sem állja meg a helyét, ugyanis már a hetvenes években is készült Japánban egy anime sorozat (amit a nyolcvanas években Amerikában is sugároztak) és az oroszok is elkészítették a saját Kis herceg-szériájukat, de a híres angol gyurmász, Will Vinton is animált egy félórás rövidfilmet a történetből. És ez még csak a hetvenes évek.

A kilencvenes években a németek is elővették a történetet és készítettek egy tévéfilmet azonos címen (amit Magyarországon DVD-n is kiadtak az Etalon Film forgalmazásában), majd a kétezres évek végén jelent meg az első számítógépes animációval megalkotott Kis herceg-adaptáció a franciáknál olasz-svájci koprodukcióban, szintén sorozat formában, ami már a mese korszerűsítését tűzte ki célul a 3D-s grafikával és hogy közelebb hozzák a művet a XXI. századi gyerekek ízlésvilágához. 2011 környékén még egy Kis herceg 4D rövidfilmet is kitaláltak egy egész produkcióval egybekötve, a 3D-s alkotást egy mozgó székekkel felturbózott teremben vetítve a Futoroscope vidámparkjában.

Az egyéb párperces feldolgozásokról nem is beszélve: például az oroszok készítettek egy CGI rövidfilmet, egy digitális kollázsanimációt és egy, a történetet egészen extrém módon feldolgozó művet, de van még például kortárs közegbe helyezett anime és persze megannyi apró (modern) próbálkozást is találunk a neten szörfözve.  

És aztán jött 2015-ben a számítógépes animációt stop motion technikával keverő alkotás, A kis herceg.

Szóval Mark Osborne A kis herceg című filmje nem az első rajzfilmes (vö. japán, orosz, német feldolgozások), nem az első stop motion (vö. Will Vinton) és nem az első számítógépes animációval (vö. francia CGI animációk) létrehozott adaptáció. Amiben első, az a hossza, ugyanis korábban csak sorozat-, rövid-, illetve tévéfilmes formában láthattuk megfilmesítve Saint-Exupéry meséjét. 

A korábban készült Kis herceg-adaptációkból mutatunk néhányat érdekességként, hogy a különböző nemzetek hogyan képzelték el Saint-Exupéry történetét animációs formában.

A filmzenével (és szinkronnal) foglalkozó szakirodalmak száma hatalmas, a hangsáv egyéb elemeivel viszont nagyon kevés írás foglalkozik, az animációs filmek hangi világával pedig még annál is kevesebb (különösen hazánkban). Ha valakit érdekel, Varga Zoltán írásait ajánlom a Filmtetten és az Apertúrán, amik egy kis szeletét mutatják be ennek az összetett és érdekes jelenségnek.

A Primanima viszont azért is különleges hazai fesztivál, mert a sok díj között oszt egyet a legjobb hangért is, amit egy külön zsűri ítél oda. Idén négy (hang)szakmabeli, Balázs Gábor, Várhegyi Rudolf, Zányi Tamás (akit legutóbb a Saul fiáért tüntettek ki Vulcan-díjjal Cannes-ban) és Lukács Péter Benjamin (aki többek közt a Symphony no. 42 hangdizájnere) alkotta a PrimaSound zsűrijét, akik Nina Gantz Edmond című filmjének adták az elismerést az érzékenyen felépített, azonosulást segítő hangi világáért. Hogy a zsűri még milyen alkotásokat említett a kiváló hangsáv szempontjából, arról itt lehet olvasni.

A fesztivál idén azzal is kiemelte a hang jelentős szerepét, hogy a háromtagú nemzetközi zsűribe hívta Andrea Martignoni olasz hangdizájnert, aki szakdolgozatát az animációs és kísérleti filmek hang- és zenehasználatáról írta a Bolognai Egyetemen, azóta pedig előadásokat és workshopokat tart a témában, és persze animációs filmek hangtervezésében is részt vesz. Egy ilyen mesterkurzust tartott a Primanima nézőinek is a fesztivál második napján, ahol mesélt néhány filmben való közreműködéséről, hogy miként készített az egyes animációkhoz hangdizájnt, mi inspirálta, miket használt fel és egyáltalán hogyan működik együtt a hangsáv a képekkel.

Martignoni egyik leglátványosabb példája az 1979-es Every Child volt, ami ugyan a Unicef megbízásából készült (egy elhagyott, kitett gyerekről szól), viszont igen figyelemfelkeltő hangi szempontból a nyitánya és a zárása: egy stúdiót látunk, ahol két férfi és egy kisgyerek ad ki különböző hangokat, majd ez a stúdióhelyzet átvált egy animációs környezetbe, ahol a képekkel együtt ezek a hangok már értelmet nyernek. Végül mire már belemerülnénk és megszoknánk az animáció törvényeit, visszatér a stúdióbeli jelenet, ezzel egyrészt (újra) leleplezve hogyan készült a hangsáv, másrészt felhívva a figyelmet, hogy akármi szolgálhat eszközül egy animáció hangi világának megteremtésében.

Az idei Primanima elsőfilmes rendezői számos témát dolgoztak fel animációikban, ezek közt lehet találni bizonyos kapcsolódásokat, hasonló gondolatokat vagy problémákat, melyekből le lehet vonni az alapvető nézeteket, érzéseket, mellyel ezek a fiatalok a világot szemlélik. Az egyik legfelkapottabb tematika a különböző emberi kapcsolatok ábrázolása volt, e kategórián belül több film is foglalkozott a szerelem más-más fajtáinak megjelenítéseivel. Ebben a cikkben a filmekben feldolgozott legjellemzőbb szerelem-képeket mutatjuk be.

Love and Vehicles trailer from Adriatic Animation on Vimeo.

Érdekes módon boldog szerelmet elénk táró, pozitív hangulatú animáció csak elenyésző számban fordult elő a versenyfilmek között. Az egyetlen alkotás, amely fő témájául ezt választotta a Szerelem és járművek (Drasko Ivezic: Love and Vehicles) című horvát film volt. Ez az animáció a különböző járműveken szövődő szerelmeket mutatta meg egymás után, összekötve a fő szállal, mely két magányos utazó ember találkozása és egymásra találása volt. Emellett még a Nyomást (Markus Tervola: Pressure) érdemes itt megemlíteni, ahol ugyan nem a szerelem a dramaturgiai vezérfonal, ám a főszereplő az egésznapos stressz lenyelése következtében megnőtt fejét az este hazaérkező feleségének a csókja állítja vissza eredeti méretére, ezzel mutatva a valódi szerelemnek és a társ szeretetének az erejét.

A korábban említett filmekkel ellentétben teljesen negatív szerelmi képet mutatnak nekünk a PassionPanther (Lovrity Anna Katalin) és a Vörösbegy (Carlos Rufas: Robin) című alkotások. Az előbbi animáció a témáját tekintve akár film noirnak is elmenne, hiszen a csábító párducnő és az ember szerelme nem tud beteljesülni, mert a vadmacska végül elpusztítja a férfit. Így metaforikusan mutatva nekünk azt, hogy két egymástól teljesen különböző egyén kapcsolata tragikusan is végződhet. A Vörösbegy is ‒ hasonlóan a PassionPantherhez ‒ az egyik félre ártalmas kapcsolatot mutatja be nekünk, ahol a vörösbegy és a farkaskutya adja az azonosság tárgyát. Itt a filmben nyílt utalással többször is megjelenik a kutya által megölt vörösbegy, valamint a férfi és a nő kapcsolata közti párhuzam. Kevésbé drasztikus szerelmi képet vázol fel az Espresso Doppio (Mika Koskinen) című alkotás, mégis ide sorolható, hiszen két ember távolodását láthatjuk benne az asztal növekedésének szimbólumával, ahogy egyre messzebb kerülnek egymástól lélekben, egyre szélesebb lesz az asztal közöttük.

Vége az Inktóbernek, eljött végre a Noirvember ideje! A Noirvembert 2010 óta ünneplik és egy egész hónapon át tart, így valószínűleg ez a leghosszabb filmünnep. Az esemény lényege az, hogy ebben az egy hónapban minél több noirt nézzen az ember, elsősorban klasszikusokat, de nyilván a neo-noirok sem jelentenek kihágást. Itt egy ötperces videóesszé a műfajról (vagy stílusról, hiszen a filmelmélészek közt ez nem eldöntött kérdés), 2009-ben pedig egy tévéfilm is készült róla, The Rules of Film Noir címen, a műfaj/stílus formai kereteihez illeszkedve. 2007-ben D. Jud Jones és Risto Topaloski elkészítette a Film Noir című egészestés animációt, ami sajnos szörnyen harmatosra sikerült mind formailag, mind történetileg, viszont még 1999-ben kiadták a Cartoon Noir című animációs filmantológiát, amiben öt ország hat rövidfilmje szerepelt a nyolcvanas-kilencvenes évekből, elég erős darabokkal, köztük egy portugál animációs noirral. Erről részletesebben itt lehet olvasni.

The Cat Piano

Mivel a noir a filmművészet történetének egyik legcsodálatosabb fejezete (remek színészek, fantasztikus alakítások, húsba vágó sztorik, zsigeri érzelmek, észveszejtő nők, öltönyös férfiak, rejtélyes, sötét utcák és szobabelsők, baljós zenék és persze egy műfajban sem ilyen szexi egy dohányzó ember), ezért összegyűjtöttünk néhány animációs film noirt a közelmúltból. Egyébként érdekes lenne utánajárni, hogy a klasszikus noir-korszakban vajon készültek-e olyan animációk, amik a műfaj/stílus jegyeit hordozták magukon. De ez egy másik írás témája.

A Halloween a horrorfilmek kikiáltatlan világnapja, amikor rongyosra nézzük John Carpenter 1978-as kultfilmjét és a rengeteg, többnyire felejthető, de egyszer szórakoztató alkotást, ami a halloween-témát vesézi ki, vagy igazából bármilyen horrort, amihez kedvünk van. Ha az animációs filmeket vesszük, szerencsére egész jó, sőt kiváló darabok is vannak, amiket október 31-én este nézhetünk, hogy csak a legmainstreamebbeket említsem: Karácsonyi lidércnyomás, Frankenweenie, ParaNorman, Hotel Transylvania, vagy a 2008-as Igor, a Fear(s) of the Dark című 2007-es francia horrorantológia és két tavaly készült spanyol film, az Élet könyve és a Megszállva. Ezen kívül ott van a sok TV speciál, mint a Toy Story of Terror, a Félelem és Shrekketés, az It's the Great Pumpkin, Charlie Brown, a Szörnyek az űrlények ellen: A mutáns tökök inváziója vagy a Claymation Comedy of Horrors Show, és a megszámlálhatatlan halloween-epizód, amik már szinte az animációs sorozatok indulásától kezdve jelen vannak (Silly Symphonies: The Skeleton Dance, Mickey Mouse: Haunted House, Felix The Cat: Switches Witches, The Simpsons: Treehouse of Horror-részek, Family Guy: Halloween on Spooner Street, Bolondos Dallamok: Bugs Bunny's Howl-oween Special, Garfield: Garfield in Disguise, Beetlejuice: Bewitched, Bothered & Beetlejuiced, The Real Ghostbusters: When Halloween Was Forever, stb).

Most mutatunk néhány rövidfilmet és ötletes szpotot, ami vagy halloween-re készült, vagy csak remekül passzol ehhez az alkalomhoz. 

Happy Halloween! from Csaba Gellár on Vimeo.

Land of the Heads by Claude Barras& by Cédric Louis, National Film Board of Canada

PUPA (2014) from John Lee on Vimeo.

Spooktacular: An Animated Alphabet from Adam Osgood on Vimeo.

The Thrill of the Haunt from Kyra Kupetsky on Vimeo.

2015. október 26. és november 1. között rendezik meg a világ egyik legrégebbi dokumentumfilmes fesztiválját, az 58. Dok Leipzig-ot, ahol 1995 óta külön szekcióban versenyeznek az animációs filmek. Idén egy speciális retrospektív programban vetítettek magyar animációs dokumentumfilmeket, melyeket Orosz Anna Ida, a MaNDA animációs referense állított össze a hatvanas évektől napjainkig készült filmekből. A két blokkos válogatásban szerepelt több Kovásznai György, Szoboszlay Péter, Orosz István és Macskássy Kati darab, valamint egy Vajda Béla rövidfilm, emellett olyan kortárs alkotók munkái is, mint Patrovits Tamás, Pálfi Szabolcs, Turai Balázs, Nemes Csaba, Damó Zsolt és Sántha Dénes.

Az idei Dok Leipzig nemzetközi rövidfilmes versenyszekciójában Kreif Zsuzsanna és Zétényi Bori Limbo-Limbo Travel című MOME Anim diplomafilmje, illetve Daniel Gray és Tom Brown amerikai-angol-magyar koprodukcióban készült Fogak című munkája szerepel, a versenyen kívüli rövidfilmes programban pedig Kopasz Milán Frusztráció című rövidfilmjét vetítik. 

Patrovits Tamás: 5 x 6 méter

5 x 6 méter from Tamás Patrovits on Vimeo.

Orosz István: Ah, Amerika! 

Pálfi Szabolcs: A busz - A sárgabusz