Az idei Primanima elsőfilmes rendezői számos témát dolgoztak fel animációikban, ezek közt lehet találni bizonyos kapcsolódásokat, hasonló gondolatokat vagy problémákat, melyekből le lehet vonni az alapvető nézeteket, érzéseket, mellyel ezek a fiatalok a világot szemlélik. Az egyik legfelkapottabb tematika a különböző emberi kapcsolatok ábrázolása volt, e kategórián belül több film is foglalkozott a szerelem más-más fajtáinak megjelenítéseivel. Ebben a cikkben a filmekben feldolgozott legjellemzőbb szerelem-képeket mutatjuk be.

Love and Vehicles trailer from Adriatic Animation on Vimeo.

Érdekes módon boldog szerelmet elénk táró, pozitív hangulatú animáció csak elenyésző számban fordult elő a versenyfilmek között. Az egyetlen alkotás, amely fő témájául ezt választotta a Szerelem és járművek (Drasko Ivezic: Love and Vehicles) című horvát film volt. Ez az animáció a különböző járműveken szövődő szerelmeket mutatta meg egymás után, összekötve a fő szállal, mely két magányos utazó ember találkozása és egymásra találása volt. Emellett még a Nyomást (Markus Tervola: Pressure) érdemes itt megemlíteni, ahol ugyan nem a szerelem a dramaturgiai vezérfonal, ám a főszereplő az egésznapos stressz lenyelése következtében megnőtt fejét az este hazaérkező feleségének a csókja állítja vissza eredeti méretére, ezzel mutatva a valódi szerelemnek és a társ szeretetének az erejét.

A korábban említett filmekkel ellentétben teljesen negatív szerelmi képet mutatnak nekünk a PassionPanther (Lovrity Anna Katalin) és a Vörösbegy (Carlos Rufas: Robin) című alkotások. Az előbbi animáció a témáját tekintve akár film noirnak is elmenne, hiszen a csábító párducnő és az ember szerelme nem tud beteljesülni, mert a vadmacska végül elpusztítja a férfit. Így metaforikusan mutatva nekünk azt, hogy két egymástól teljesen különböző egyén kapcsolata tragikusan is végződhet. A Vörösbegy is ‒ hasonlóan a PassionPantherhez ‒ az egyik félre ártalmas kapcsolatot mutatja be nekünk, ahol a vörösbegy és a farkaskutya adja az azonosság tárgyát. Itt a filmben nyílt utalással többször is megjelenik a kutya által megölt vörösbegy, valamint a férfi és a nő kapcsolata közti párhuzam. Kevésbé drasztikus szerelmi képet vázol fel az Espresso Doppio (Mika Koskinen) című alkotás, mégis ide sorolható, hiszen két ember távolodását láthatjuk benne az asztal növekedésének szimbólumával, ahogy egyre messzebb kerülnek egymástól lélekben, egyre szélesebb lesz az asztal közöttük.

SOFIA - Trailer from Lilian V. on Vimeo.

A harmadik, egyben a legtöbbet előforduló szerelemmel kapcsolatos témát a magány és a társ iránti beteljesületlen vágyakozás adja. Ennek a kategóriának a legmarkánsabb darabja a Sofia (Lilian Vazquez) című animáció. A főszereplő lány, Sofia egy pulóvert átölelve alszik, egyik éjszaka pedig betekinthetünk álmába, ahol a ruhadarabot kitölti egy igazi személy. A rendezőnő a vetítés utáni közönségtalálkozón elmondta, hogy a társ karaktere szándékosan tűnik nemtelennek, így bele lehet képzelni akár egy férfit, akár egy nőt is, mellyel az volt a célja, hogy mindenki jobban át tudja érezni a főszereplő mély fájdalmát. Ide sorolható még az Ősz (Kun Yu: Autumn) című animáció is, amelyben egy nő hosszú várakozását láthatjuk. A történet tragikusságát az adja, hogy amikor a várt személy megérkezne, ő már pont alszik a várakozástól kimerülve és nem veszi észre társát. E szerelem-kép kategóriába illeszthetjük a Heftzit megdugják (Tzlil Bendrihem: Heftzi Gets Screwed) és a Mélyűr (Bruno Tondeur: Deep Space) című filmeket is, amelyek ugyan a szexualitást állítják középpontba, de továbbra is a főszereplők magányosságáról és a vágyakozásról szólnak. Heftzinek le kell mondania idealizmusáról, mert barátnője szerint nem lesz társa, ha nem fekszik le valakivel, a Mélyűr asztronautája pedig egy idegen bolygón marad egyedül, hosszú időn keresztül és elkezd vonzódni bármihez, ami életet mutat. Nem a központi témájuk szerint, de ide tartoznak még a Limbo-Limbo Travel (Kreif Zsuzsanna, Zétényi Borbála) és az Edmond (Nina Gantz) című alkotások is. Az előbbi filmben láthatjuk, amint egy csupa nőből álló turista egy szigeten elkeseredetten kergeti a vörös bajszos, pucér férfiakat, akikben a tökéletes párjukat látják, ám végül csak elijesztik őket és tragédiához vezet társkeresésük. Az idei Primanima legtöbb díját bezsebelő Edmond világára pedig a vágyakozás és a magány a legjellemzőbb, ugyan a szerelem témát a film a főszereplő egész magányos életének csak egyik epizódjaként mutatja be, ám ez is sikertelen lesz, mint minden társas érintkezése.

Az idei Primanima filmek a szerelem-képek feldolgozásában inkább negatív hangot ütöttek meg, hogy míg a boldog szerelem ábrázolása alig, addig a magány ábrázolása a legnépszerűbb témák között szerepelt. Ez a jelenség talán kapcsolódhat az általános pesszimizmushoz, mely a mai fiatal filmes pályakezdő generációt is érinti.