Vége az Inktóbernek, eljött végre a Noirvember ideje! A Noirvembert 2010 óta ünneplik és egy egész hónapon át tart, így valószínűleg ez a leghosszabb filmünnep. Az esemény lényege az, hogy ebben az egy hónapban minél több noirt nézzen az ember, elsősorban klasszikusokat, de nyilván a neo-noirok sem jelentenek kihágást. Itt egy ötperces videóesszé a műfajról (vagy stílusról, hiszen a filmelmélészek közt ez nem eldöntött kérdés), 2009-ben pedig egy tévéfilm is készült róla, The Rules of Film Noir címen, a műfaj/stílus formai kereteihez illeszkedve. 2007-ben D. Jud Jones és Risto Topaloski elkészítette a Film Noir című egészestés animációt, ami sajnos szörnyen harmatosra sikerült mind formailag, mind történetileg, viszont még 1999-ben kiadták a Cartoon Noir című animációs filmantológiát, amiben öt ország hat rövidfilmje szerepelt a nyolcvanas-kilencvenes évekből, elég erős darabokkal, köztük egy portugál animációs noirral. Erről részletesebben itt lehet olvasni.

The Cat Piano

Mivel a noir a filmművészet történetének egyik legcsodálatosabb fejezete (remek színészek, fantasztikus alakítások, húsba vágó sztorik, zsigeri érzelmek, észveszejtő nők, öltönyös férfiak, rejtélyes, sötét utcák és szobabelsők, baljós zenék és persze egy műfajban sem ilyen szexi egy dohányzó ember), ezért összegyűjtöttünk néhány animációs film noirt a közelmúltból. Egyébként érdekes lenne utánajárni, hogy a klasszikus noir-korszakban vajon készültek-e olyan animációk, amik a műfaj/stílus jegyeit hordozták magukon. De ez egy másik írás témája.