Ma kezdődik a legcsaládiasabb filmfesztivál, a Primanima, mely ismét a legfrissebb animációkat hozta el elsőfilmes rendezőktől, illetve filmes egyetemek vizsga- és diplomamunkáiból. A több mint 100 rövidfilmből kiválasztottunk a legjobban várt 30-at.
Az idei versenyprogram nagy része valamilyen társadalomkritikus üzenetet hordoz, az egyénre, vagy egy mikroközösségre koncentrálva mutat be sokakat érintő problémát. Andreae Lucréce Cannes-t is megjárt Nagyapa, a rozmár című filmje egy család gyászát jeleníti meg groteszk módon, melyben a tengerparton szürrealitásba hajló események kovácsolják össze a szétesett rokonokat. Natasha Tonkin Szemtől szembe című filmje szintén egy szétesett családról szól, mely tagjai telefonjaik nyomkodásával építenek falat a problémákkal való szembenézés és a látszatéletük között. A real size animáció újonca, a The Bigger Picture című diplomafilmjével Oscar-jelölt Daisy Jacobs az első filmjében maradt az életnagyságú falfestéses animációnál, de újításként megspékelte azt egy kis pixillációval. Az egész történet egy személyes családtörténetet mesél el a 80-as években megnövekedő válások és az azt megélt gyerekek szemszögéből. Paulina Ziolkowska filmje, az Oh, anyám! éppen ennek az ellenkezőjéről, a nem elválásról és a ragaszkodásról szól. Az anya testileg és lelkileg is képtelen elengedni fiát, akit még akkor is gyerekként kezel, amikor az már belépett a férfikorba, ez pedig folyamatos terhet és elnyomást, megfojtást jelent a férfi számára.
Daisy Jacobs: Az egész történet