Október 30. és november 2. között rendezik meg a 8. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált Budaörsön, melyen a fókusz ismét a fiatal animációs alkotókon lesz. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítik, emellett egész estés filmek, workshopok, mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot.
Akárcsak tavaly, a gyerekfilmeket idén is egy háromtagú zsűri szemlézi, köztük Weisz Béla, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió egykori munkatársa, a Húsvéti anzix, a Locsolkodás, és a Leó és Fred második szériájának rendezője. A Kecskeméti Rajzfilmstúdió egyedi filmjeiben és sorozataiban előbb rajzolóként, majd rendező-forgatókönyvíróként működött közre. 1991-től a franciaországi Folimage Stúdió ösztöndíjasa lett, ahol számos sorozat-, illetve egész estés rajzfilm mozdulattervezője és két önálló rajzfilm írója, forgatókönyvírója, rendezője volt. Kurzust vezetett a szintén francia La Poudriere animációs főiskolán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából pedig 2014 óta digitális tananyagfejlesztéssel is foglalkozik. A filmkészítés mellett karikatúrákat, képregényeket, plakátokat tervez, könyveket illusztrál. Képregényei 2012-ben a Vad Virágok Könyvműhely gondozásában könyvben is megjelentek. Filmjeit, filmterveit hazai és nemzetközi fesztiválokon díjazták. 2003-ban megkapta a Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál fődíját.
Középgenerációs animációsként milyen volt megélni a rendszerváltást és az utána következő törést az animációs iparban?
Talán nem nehéz elképzelni, hogy egy vidéki, vallásgyakorló sváb család, mint amilyen a miénk volt, miként élte meg az államszocializmus évtizedeit. Folyamatosan vágytuk, de nem igazán reméltük, hogy egyszer részesei lehetünk egy szabadabb világnak. Aztán a ‘80-as évek közepén, a glasznoszty és a peresztrojka idején valami elkezdett megváltozni. Ekkor kerültem Kecskemétre, a Pannónia Filmstúdió műtermébe és kezdtem intenzíven érdeklődni a közélet, a társadalmi folyamatok iránt. Hihetetlennek tűnik, de 1986-ban lehetőség adódott egy nyíltan rendszerellenes filmnek, a Diktátornak az elkészítésére az Ajtó-sorozat keretén belül. Ez a filmterv egy vörös szőnyeggel takart lépcsőn egyre feljebb és feljebb kapaszkodó diktátor életútját mutatja be a hatalom-koncentrációtól a militarizáción és személyi kultuszon át egészen a ravatalozóig. Mikulás Ferenc stúdióvezető bátorságának is köszönhető, hogy akkor bevállalta ezt a filmet, aminek az elkészítésével engem bízott meg. Hogy ebben a döntésében mennyire játszott szerepet a kvázi kamasz közéleti érdeklődése, dacos lázadása, vagy az a tény, hogy egy pályakezdő fiatalnak még nincs vesztenivalója, azt soha nem tudtam meg. Mindenesetre ez a döntés kijelölte az utamat az animációban egészen a kilencvenes évekig, hisz olyan kritikai attitűddel felruházott filmeket sikerült ezután is készítenem, mint például a Húsvéti anzix.
