Megfiatalodva érkezik a mozikba az örök klasszikus, mely nyomasztó hangvétele ellenére is sokakat terelt a film, az animáció világa és annak szeretete felé. Az idő urai január 23-tól a mozikban.
Mielőtt Claude egy balesetben életét vesztené a Perdide bolygón, üzenetet küld barátjának, Jaffarnak, hogy mentse meg magára maradt fiát, Pielt. A kommunikációra egy Miki nevű adó-vevő szolgál. Jaffar veszi a segélyhívást és el is indul a Perdide felé, ám űrhajójának fontos utasai vannak: Matton herceget száműzik bolygójáról, ezért feleségével, Belle-lel és egy rakás kinccsel menekül. A hercegnek nem tetszik a kitérő, ezért Mikin keresztül megpróbálja kicsalni a kisfiút a biztonságot nyújtó erdőből. Jaffar a mentőakcióhoz felveszi hajójára régi barátját, Silbadot. A nyolcadik utas: a Halál (1979) óta tudjuk, hogy a messzi űrből érkező segélyhívást mindig óvatosan és fenntartásokkal kell kezelni, mert az önzetlenség és kíváncsiság rosszul sülhet el. Spoiler! Ezúttal sem pont úgy történnek a dolgok, ahogyan azt eltervezték.
A nálunk 1983-ban bemutatott, francia-magyar koprodukcióban készült sci-fi animáció alapjául Stefan Wul (Pierre Pairault) 1958-as A Perdide bolygó árvája című regénye szolgált, de attól több ponton is eltér. Ugyan rendezője René Laloux, látványtervezője pedig a kor egyik legnagyobb képregényese, Mœbius volt, a gyártás nagy része a Pannónia Filmstúdióban zajlott. A magyar változathoz a kor ismert színészei kölcsönözték a hangjukat: Sztankay István, Kállay Ferenc, Végvári Tamás, Halász Judit, Haumann Péter, Körmendi Janos, Kern András, Gruber Hugó, Usztics Mátyás, Szabó Gyula, Kézdy Görgy és még sokan mások.
Stefan Wul munkásságára René Laloux filmrendező és forgatókönyvíró figyelt fel, aki meg is beszélt egy találkozót vele. A filmes annyira lelkes volt, hogy felajánlotta az író összes könyvének megfilmesítését. Az ígéretből végül kettőt sikerült valóra váltania: az egyik az 1973-as A vad bolygó, a másik pedig Az idő urai. Laloux festőnek tanult, majd a reklámszakmában és egy pszichiátriai intézetben is dolgozott. Utóbbi révén került kapcsolatba az animációval, amit terápiás céllal alkalmazott. Közben beleszeretett a rajzfilmekbe és a Cannes-ban díjazott A vad bolygó jelentette filmes karrierje csúcsát. Azért nem Az idő urai, mert a kritikusok inkább Roland Topor írót és képregény rajzolót, A vad bolygó társalkotóját éltették és nem őt.
Az idő urai vizuális megjelenítésén nem Topor, hanem egy másik képregényes, bizonyos Jean Giraud dolgozott, akit a nagyvilág csak úgy ismer: Mœbius. Nevéhez olyan filmek látványának kialakítása fűződik, mint A nyolcadik utas: a Halál, a Tron, Az ötödik elem vagy A mélység titka. Alejandro Jodorowsky chilei filmrendezővel együtt jegyzi az Incal regénysorozatot, valamint együtt dolgoztak a soha el nem készült Dűne adaptáción is. Michel Gillet vezető producer és Laloux Az idő urait eredetileg televíziós sorozatnak szánták a Nyugaton is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő animék konkurenciájaként, ám ennek megvalósítása túl költségesnek bizonyult, így az egész estés animáció mellett tették le voksukat, amihez az ismeretségi körükből szereztek anyagi támogatást. Mœbius mellett csatlakozott a stábhoz Jean-Patrick Manchette francia regényíró is, aki több Alain Delon krimi forgatókönyvét is megírta.
És hogy miként került Magyarország a képbe? A francia animációs stúdiók vagy nem értek rá, vagy ha igen, akkor túl sokba kerültek volna, ezért az alkotók elkezdtek más országokban is körülnézni. Jacques Dercourt producernek eszébe jutott, hogy korábbi filmjein már dolgozott a Pannónia Filmstúdióval, így őket is megkeresték az ötlettel. Mœbiust lenyűgözte a magyar animátorok munkája, ami már csak azért is volt nagy szó, mert akkora névnek számított a szakmában, hogy a producerek egyetlen csettintésére bárkit kipenderítettek, ha nem hozta az elvárt szintet. A vezető animátor és technikai rendező Hernádi Tibor lett, aki Mézgáékon, Gusztávon, a János vitézen vagy a Hugó, a vízilón is dolgozott. A stáblistán rengeteg magyar név olvasható, akiket a kétlemezes DVD-kiadáshoz készített werkanyagához meg is szólaltattak. A magyarok kezdetben bérmunkaként tekintettek Az idő uraira, de az alkotói folyamat során nagy kreatív szabadságot élvezhettek.
Két évig tartott a munka, ami eléggé szürreálisnak bizonyult, a franciák ugyanis nem beszéltek magyarul, a magyarok közül pedig csak néhányan angolul, de franciául nem, így az egész folyamatot tolmácsolni kellett. Laloux nem beszélt angolul és magyarországi tartózkodása alatt inkább a magyarból szívta fel magát. A werkfilmben rá is kitérnek, és finoman szólva sem volt egyszerű eset. Ahogy a Pannónia Filmstúdió más animációi, úgy Az idő urai is celluloidra készült, ami nagyon bonyolult és időigényes, ezért arra törekedtek, hogy a rétegek megváltoztatása során minél kevesebbet kelljen rajzolni. Pontosan meg kellett tervezni az árnyékok helyét, de az effektusok és a hangszinkron elkészítése ugyancsak nem volt könnyű feladat. Mivel senki sem akarta, hogy bárki feleslegesen rajzoljon, a vezető animátor felelőssége volt, hogy az egyes részfeladatokat az arra legalkalmasabbra ossza. Számítógép híján a munkafolyamatok dokumentálása papíron történt. A nemzetközi környezetben a gyártási munka is fesztítettebb tempóban folyt, de néhány hónap után belerázódtak a nemzetközi koprodukcióba.
Az akkori kritikákban részletmegoldásait tekintve ugyan dicsérték a filmet, de az összhatásról kevésbé voltak jó véleménnyel. A DVD kiadás megjelenésekor már elnézőbbek voltak és az ismertebb összesítő oldalakon mára igen jól szerepel az időközben kultikussá vált animáció, még az alapműhöz képest kevésbé kidolgozott cselekménye ellenére is. A regény írója maga is meglepődött a változtatásokon, de azt elismerte, hogy néhány ötletének megvalósítása túlságosan bonyolult és drága lett volna rajzfilmen. Nagyobb költségvetéssel a producerek szerint is jobb lett volna Az idő urai, de a végeredmény inkább kellemes meglepetést okozott számukra, mintsem csalódást. A stábból sokan úgy vélték, Mœbiusnak nagyobb szerepet kellett volna kapnia az animálási munkákban. A látványt és a háttereket mindenki dícsérte, az arcanimációk minőségét ugyanakkor kifogással illették. Az idő urait ma sem a történet, hanem a látvány adja el, amihez itthon még a nagyszerű szinkron is hozzájárul.
Az idő urai elég idős és elég jó ahhoz, hogy mostanra komoly irodalma legyen az amatőr filmkedvelő blogbejegyzésétől az évfordulós visszatekintőkön és filmkritikákon át a tudományos igényű értekezésekig. Egy plakátaukció kapcsán még én is írtam róla néhány évvel ezelőtt, és ahogy sok mindenkinek, nekem is megvolt képregényben.
Az utóbbi időben rengeteg klasszikust felújítottak digitálisan, ebből szerencsére ez az animáció sem maradt ki. 10 éves forma lehettem, amikor először láttam, a díszbemutatóra 40 évvel idősebben ültem be. Ketten szólaltak fel a vetítés előtt, mindketten velem egykorúak és mindketten elmondták, hogy ez a rajzfilm volt az egyik olyan gyerekkori élményük, melynek hatására a filmes szakmát választották. Ugyan engem másfelé sodort az élet, de a filmek szeretete nálam is valahonnan innen eredeztethető és immáron másfél évtizede annak, hogy az általam látott alkotásokról nem csak magamnak írom le a gondolataim. Újranézve Az idő urait azon gondolkodtam, ha ma megnézi egy 12 éves (ez lett a korhatár), vajon felfedezi-e benne azt a csodát, ami hivatás vagy legalább hobbi szintjén a filmek, az animáció felé tereli.
Cselekményét, üzenetét, dinamikáját és ábrázolásmódját tekintve egyértelműen nem mai darab, de talán tud valami olyasmit, amitől nem csak nosztalgiázásra jó, hanem új rajongókat is szerez magának. Nem vitatom, én is megmosolyogtam a bájosan naiv figuráit, a dialógusokat, a történetet, a zenét, a technikát, miközben végig ott volt a fejemben, hogy ezt még az elejétől a végéig emberek találták ki és hozták létre a saját kreativitásukkal, tehetségükkel és kezükkel. Beugrott a régen hallott zene és ahogy gondolatban a képregényt lapoztam, előjöttek az újabb és újabb lapok, képkockák, jelenetek. Azt se felejtsük el, hogy az alapjául szolgáló regény még régebbi és aki olvasott már sci-fit az ötvenes évekből, az jól tudja, cselekményük sokszor filozófiai kérdéseket boncolgat és az „akciódús” jelző a legkevésbé sem jellemző rájuk.
Gyerekfejjel valószínűleg nem láttam át az egész cselekményt és nem értettem a karakterek motivációját, a románcot, az ármánykodást, csak arra emlékszem, hogy nyomasztott. Most, hogy már több mindent értek, ugyancsak nyomaszt, de máshogy, a szimbolikája viszont mostanra érett meg bennem. Az idő urait hivatalosan 20 éve mutatták be utoljára moziban nálunk, ezúttal öt évre szereztük meg a jogokat, így tévében, moziban, streamingen biztosan elérhető lesz az érdeklődők számára.
Első körben 2025. január 23-tól országosan kezdik vetíteni a mozik. A digitalizálás során sehol nem nyúltak bele az eredetibe, lényegében konzerválás történt, vagyis nincs tűéles kép, dobhártya szaggató hang és harsány színek, de ez így is van rendjén. A stáblista hosszú, rengeteg a magyar név, a nézőtéren pedig ott ült Orosz István, aki hiába szabadkozott, hogy ő csak egy apró fogaskerék volt a gépezetben, nekem mégis ő volt a nap hőse és hogy keretbe zárjam a gondolataim, a fentebb említett filmplakátos írás éppen róla szól. Lelkes autogram gyűjtőként számomra fontos szempont, hogy váltsak néhány mondatot az illetővel, ne csak képeket postázzak válaszborítékkal, ezúttal sem volt másként.
