Hayao Miyazaki többszörösen díjazott, korszakos alkotása széles körben megismertette az emberekkel a japán kultúrát és megmutatta, mennyi potenciál van az animációban. A Chihiro Szellemországban február 13-án visszaköltözik a hazai mozikba.
Chihiro szüleivel új helyre költözik, ám a lánynak egyáltalán nem tetszik a dolog, folyamatosan duzzog, miközben egyre közelebb érnek úti céljukhoz. Már látják is a házukat, amikor édesapja rossz helyen fordul le az autóval és egy erdőben találják magukat. Egy darabig négy keréken folytatják az utat, de amikor egy szűk alagúthoz érnek, kénytelenek gyalog tovább menni. Az alagútból kiérve egy olyan helyre érnek, ami leginkább egy elhagyatott vidámparkra hasonlít. Bár a hely teljesen kihaltnak tűnik, legnagyobb megdöbbenésükre friss étel illata csapja meg az orrukat.
Meg is találják a kifőzdét telis-tele ínycsiklandozó falatokkal, de a személyzetet hiába szólongatják, senki nem jön elő. Chihiro szülei senkitől és semmitől nem zavartatva magukat féktelen falatozásba kezdenek és a lány szeme láttára disznóvá változnak. A lány rémületét tovább fokozza, amikor észreveszi, hogy kezd áttetszővé válni. Egy ismeretlen fiú menti meg, akitől azt a megfogadandó tanácsot kapja, feltétlenül szerezzen munkát és tegye hasznossá magát, különben sem ő, sem a szülei nem jutnak ki innen soha élve. Chihiro így is tesz, az egész helyet (ami tulajdonképpen egy fürdő) uraló Jubaba nevű boszorkány a legalantasabb munkákat osztja rá mindenféle elismerés és a tisztelet legkisebb jele nélkül, de ő nem adja fel.
A Chihiro Szellemországban olyan pozitív (és megszívlelendő) tulajdonságokat mutat be, mint a kötelességtudat, a szorgalom, a kitartás, az engedelmesség vagy az önzetlenség, illetve rávilágít arra, hogy a tetteinknek következménye van. Chihiro gyerekként csöppen bele ebbe a számára ismeretlen és ijesztő világba, teljesen érthető és elfogadható minden reakciója, hiszen csak a szüleit szeretné visszakapni emberi mivoltukban és épségben kijutni innen. Ahogy megjön a bátorsága és önbizalma, úgy kezd el kiállni másokért, saját magáért és az igazságért. Bár a jó szándék vezérli, sokszor hibázik, de azt elismeri és tanul belőlük. Követendő példaként szolgál generációjának, ez lesz az üzenet, ebben mutatkozik meg a nevelő célzat.
Sokféle magyarázat született már a látottakat illetően, az én olvasatomban az újtól, a változástól és a felnövéstől való félelem adja a cselekmény alapmotívumát, amikor Chihirónak a szülei támogatása nélkül, egy más szabályok uralta világban kell helyt állnia. Tágabb értelemben ez lehet minden fiatal, de akár az új évezredbe belépő Japán félelme is. Az őseinktől, kultúránktól és hagyományainktól való elfordulás miatti aggodalom érződik ki a forgatókönyvíró-rendező Hayao Miyazaki történetéből, de az ősök iráni alázat mellett a természet, a minket körülvevő környezet tisztelete legalább annyira fontos számára, akárcsak embertársainké.
A lány szülei egyáltalán nem rossz emberek, bár édesapja a négykerék meghajtású autójával és a pénzével kérkedik, nem beszélve az étteremben végzett falásról. Szellemország lakói megalkuvóak, gyanakvóak, előítéletesek és kapzsik, emberi mivoltukból kivetkőzve dolgozik bennük az irigység és a gyűlölködés. Már nem emlékeznek rá, kik is ők valójában, mindennapjaikat a fürdő fenntartása és működtetése, a vendégek kiszolgálása teszi ki. Miyazakira ugyanakkor az is a jellemző, hogy történeteiben nincsenek egyértelműen jók és rosszak, mindenki összetettebb jellem. Kezdetben mind a fiatalok, mind az öregek gyanakvással tekintenek a lányra, kizárólag az ismeretlen fiú kedves vele. Jubaba sem egyértelműen rossz anya, amiért óriás méretű gyermekének megad mindent, miközben alig foglalkozik vele, egyszerűen csak leköti a hely vezetése és az azzal járó feladatok.
Miyazaki általában a saját életéből vett élményeket és tapasztalatokat vegyíti azokkal, amiket másoktól hallott, valamint a japán kultúrával, hitvilággal, vallási szimbólumokkal. Védejegye a páratlan részletgazdagság, ami egyaránt vonatkozik a karakterekre, a természeti és épített környezetre. A fények és árnyékok, a formák, a mozgás, a textúrák és struktúrák átgondolt, aprólékos kidolgozása legalább annyira a sajátja, mint az élénk fantáziával és mérnöki gondossággal megtervezett, emberi erővel, illetve gőzzel hajtott gépek sokasága, valamint a karakterek egyedisége. Utóbbiak esetében sokszor a testmérettel vagy egyes végtagok méretével, illetve számával játszik, emberi tulajdonsággal ruház fel állatokat, tárgyakat vagy természeti képződményeket, olykor egyetlen karakterben összegyúrva mindezeket, teljesen valószínűtlen lényeket létrehozva ezzel.
Sokan mondták és írták, hogy amikor először látták ezt a rajzfilmet, még ha nem is traumatizálta, de félelemmel, rossz érzéssel töltötte el őket. Nekem sem feltétlenül kellemes emlékeim vannak róla, ennek talán az lehet az oka, hogy a kétezres évekig a mozifilmes animáció inkább a felhőtlen szórakozásról szólt. Kevés kivételtől eltekintve az egész estés rajzfilmek gyerekeknek, illetve családoknak szóló, kedves és humoros tanmesék voltak. Teljesen mindegy, hogy az ember Európa nyugati vagy keleti felén élt, a japán kultúra és vele együtt az anime csak szűk körben volt ismert, így nem csoda, ha a Chihiro Szellemországban kimozdította az embert a komfortzónájából. Felnőtt fejjel újranézve sokkal befogadhatóbb és élvezhetőbb, amit kiegészítenék azzal, hogy egy mai tizenéves számára (nekem is van itthon egy ilyenem) valószínűleg teljesen máshogy hat, mint két és fél évtizeddel ezelőtt.
A Chihiro Szellemországban a legjobb egész estés animációnak járó Oscar és berlini Arany Medve elnyerése mellett szinte minden filmes megmérettetésen jelölt vagy díjazott volt, az anyagi és szakmai sikerek mellett több rekordot is a magáénak tudhat és a legtöbb filmes listán ott szerepel, mint kihagyhatatlan filmélmény. Az elmúlt években, évtizedekben nagyon komoly rajongótáborra és irodalomra tett szert. A japán nyelvű animációt végérvényesen felhelyezte a térképre, egyben széles körben bebizonyította, hogy az animációs mozifilmek minden korosztály számára képes átadni akár összetettebb gondolatokat is.
Az egész világnak azt üzente, hogy a rajzfilmeket igenis komolyan kell venni, mert valós értéket képviselnek és fontos szerepük van a hagyományok ápolásában, a kultúra átadásában, az ismeretterjesztésben, a nevelésben, valamint a szemléletformálásban. Miyazaki és a Ghibli stúdió nevét azok is megismerték, akik addig nem hallottak róluk. Az akkor 60 éves, nyugdíjba vonulását fontolgató animációs rendező pedig hosszabb-rövidebb szüneteket tartva a mai napig aktív, második Oscarját tavaly szerezte A fiú és a szürke gémmel.
A Chihiro Szellemországban február 13-tól látható újra a hazai mozikba, az ADS forgalmazásában, akik decemberben bemutatták Miyazaki egy másik klasszikusát, A vándorló palotát. A hírek szerint további Ghibli-filmek hazai újrabemutatása várható a forgalmazótól.
