Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Testvéri szeretet, elmúlás, meseterápia

Kritika a Sirocco és a szelek királysága című filmről

2024. június 13. - HUJBI

Az író Agnès éppen legújabb könyvén dolgozik, amikor rátör a fáradtság. Szeretne végre lepihenni, amikor csengetnek. A barátnője áll az ajtóban, aki a gondjaira bízza két lányát a hétvégére. Agnès csak annyit kér Juliette-től és Carmentől, hogy próbálják meg elfoglalni magukat, amíg egy kis időre elvonul. A lányok meseolvasással töltik az időt, amikor egyszer csak a könyv lapjai közül kirepül egy különös figura és a szoba padlójára egy ugróiskolát rajzolva magával viszi a kíváncsi Juliette-et egy másik világba. Nővére nem tehet mást, mint hogy a nyomukba ered.

Juliette és Carmen (félig) macskává változva követik a találomra összeválogatott alkatrészekből álló fajátékra emlékeztető figurát és egy olyan világba csöppennek, ami kísértetiesen hasonlít a mesekönyvben szereplőre. Az önimádó, békaszerű polgármester nem látja szívesen a betolakodókat, ezért tömlöcbe veti őket. Egyiküket ügyefogyott és csúnya fiához akarja hozzáadni, a másikat pedig Selmának, a gyönyörű hangú énekesnőnek szánja ajándékba, akiért odavan. Számításait azonban a lányok keresztülhúzzák, Carmen megszökik a kényszerházasság elől, Juliette pedig cinkostársra lel az énekesnőben, aki segít neki megtalálni testvérét és hazajutni innen. Ehhez azonban szükségük lesz Siroccóra is, akinek (a szó átvitt és szoros értelmében is) nem felhőtlen a viszonya a dívával.

sirocco_4.jpg

Az egész estés animációk szinte kivétel nélkül tartalmaznak valamilyen megszívlelendő üzenetet a fiatalabb korosztályok számára, ami a szereplőkkel való történés folyamán fogalmazódik meg. A kaland, az izgalom, a fantázia szabadjára engedése a könnyebb befogadás érdekében valamelyest tompítanak az üzenet esetleges súlyosságán. Ennek további eszköze lehet a humor és a játékosság, a valóság és a képzelet határainak elmosódása, mellyel ezúttal is éltek az alkotók. A mese a kicsik számára tehát egy olyan lehetőség, melyen keresztül kíméletes módon találkozhatnak az élet nagy dolgaival. Nem feltétlenül az elmúlásról, veszteségről beszélek, hanem a szerelemről, barátságról, célokról és vágyakról is. A Sirocco és a szelek királysága cselekményébe beleszőtt valamennyi fontos gondolat, üzenet, útravaló a jó tanmese talán legfontosabb ismérvének megfelelve szinte észrevétlenül kerülnek átadásra.

Benoît Chieux forgatókönyvíró-rendező még 2013-ban kezdett el dolgozni a történeten, melyben a Lyonel Feininger német szárzamású amerikai festő The Kin-der-Kids című képregénye és festményei által ihletett Sirocco karaktere nagyon korán megjelent. Selma sárkányához a gyerekkorából merített ihletett, nagyapja ugyanis sárkánykészítő volt. Felmerülő problémaként a szél és a filmes térérzet megteremtését kellett megoldani, melynek során ragaszkodott a kézzel rajzolt 2D animációhoz, a lapos felületekhez, a könnyen színezhető, egyszerű rajzokhoz, az árnyékok nélküli hátterekhez és a színátmenettel érzékeltetett mélységhez. Animációja a felfedezéséről és az élmények mesében történő megéléséről szól, mely tele van nyitott ajtókkal, a néző képzeletére bízva azt, milyen lenne, ha más irányba menne, mint pl. a videójátékokban.

A Sirocco és a szelek királysága a történetmesélés és az ábrázolásmód tekintetében egyszerre idézi meg a nagy elődöket és képes frissnek hatni. A tavaly bemutatott A fiú és a szürke gémmel nem nehéz párhuzamot vonni, a kidolgozás minőségében sincsenek nagy különbségek. A japán animáció a helyi hagyományokból, hitvilágból és mesékből táplálkozik, míg francia társa inkább megmarad európainak, bár kétségtelen, Mijazaki és Takahata munkássága nagy hatással voltak rá, de ez sokkal inkább a tisztelet, mintsem a szolgai módon történő másolás jele. Mégpedig azért, mert az egyszerű, kevésbé valósághű grafikai stílus ugyanúgy képes műkődni, mint az amerikai 3D animáció fotorealizmusa, vagyis az életérzés megteremtésében legalább annyira erős.

Benoît Chieux alkotása a tavalyi Annecy Animációs Fesztiválon mutatkozott be, ahol közönségdíjat nyert.  Itthon ugyancsak tavaly, a 14. Frankfón Filmnapokon mutatták be és most moziforgalmazásba kerül. A szinkron és a 80 perces játékidő a kisebbek számára is élvezhetővé teszi, de lényegében minden korosztályt kiszolgál.

süti beállítások módosítása