Micsoda pompás fesztivál! – kiálthatnánk föl a Primanima egyik fő attrakciójának címét parafrazálva. És valóban: az idei kínálat ajánlóját képtelenség volna rövidebbre sikeríteni, annyira magas a versenybe válogatott művek általános színvonala. Azt meg csak nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy idén először fesztiválbusz is lesz.
A Primanima idén immár hetedszer bizonyítja, mennyire jó szeműek a szervezői, s milyen pontosan húzzák meg a határokat. Az első animációt fókuszba állító budaörsi fesztiválon gondosan mérlegelik: segíthet-e a műhelymunkáénál szélesebb nyilvánosság az alkotónak, vagy inkább szűkebb körben kell érjen még a tehetsége. A Primanima elmélete és gyakorlata amiatt annyira megnyerő és vonzó, mert családiasan elfogadó, ám hozzáértő, optimális terepet biztosít a pályakezdéshez. Nagy szükség van rá, és úgy jó, amilyenné az évek alatt formálódott: zsűrikkel, díjakkal jól teljesíti, amit vállal. Az inkubáció legfontosabb feladata felkészíteni a nagypályára lépni készülőt, szokjon hozzá, hogy milyen a boksz, s hogy ennél bizony csak keményebb lesz.
A fesztivál népszerűségét mutatja, hogy tartósan 500 körüli nevezés érkezik évek óta, ezúttal 26 országból. Ebből a mennyiségileg is jelentős alkotásból összesen 61 rövidfilmet (14 elsőfilmet, 26 diplomafilmet és 21 diákfilmet), s ezek mellé 32 gyerekfilmet választottak versenybe.
A díjakat most is háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda: lengyel-magyar színekben Ducki Tomek animációs rendezőt, az észt Kreet Paljast, a budapesti Anilogue programigazgatóját és Pálos György Ali filmrendezőt, producert üdvözölhetjük Budaörsön. Újdonság ugyanakkor, hogy a gyerekfilm versenyprogramot a közönség mellett szakmai zsűri – Balázs Zoltán, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészeti Tanszékének vezetője, Czakó Judit vágó és Gelley Bálint animációs rendező, producer – is elbírálja majd.
A Primanima fődíja mellett kiosztják a legígéretesebb magyar alkotónak járó George Pal-, valamint a legnépszerűbb magyar animációnak járó Macskássy Gyula-díjat (támogató: NMHH). A két éve alapított, Csermák Tiborról elnevezett díjat a gyerekközönség szavazatai szerint legnépszerűbb mesefilm kapja. Jutalmazzák a legjobb elsőfilmet, a legjobb diplomafilmet, valamint a legjobb diákfilmet is. Ezek mellett szakemberek döntenek az animációnál annyira fontos hangkulisszáról, s a közönség, a diákzsűri és az ugyancsak nem szakemberekből verbuvált PrimAlter zsürorai is osztanak díjat.
Diyala Muir: Blue Hands
Az első animáció többnyire arról tanúskodik, hogy az átütő tehetségnek is mennyit kell tanulnia, míg a kisujjában lesz a gyakorlat. A Primanimán is találkozhatunk olyan alkotásokkal, ahol az erős történet elfedi az animációs technikai hiányosságokat. Ilyen filmek készítője Diyala Muir, a londoni Royal College of Arts hallgatója, akinek A buli másnapja (The Day After the Party, 2016) című alkotásának karrierjét, bizton állíthatjuk, a Primanima indította el. A szaggatott, mindvégig feszülten depressziós filmet itt díjazták először a legjobb vizsgafilm díjával, 2018-ban pedig hazájában is elnyerte a legjobb egyetemista film díját. Idén a Kék kezekkel (Blue Hands) versenyez, amelyben egy gyászfolyamat lassú, ám annál nyomasztóbb etapjaiból kapunk ízelítőt.
A rajz-, és papíranimációt digitális technikával érzékenyen ötvöző A váratlan, boldog halál (Splendida Moarte Accident), a román Sergiu Negulici remeke nagy hatással lehet azokra, akik fogékonyak mind a nosztalgiára, mind annak leleplezésére. A 20. század eleji román dadaizmus korszakáig visszarévedő alkotás úgy alkalmazza a pars pro toto-rajztechnikát, hogy azzal finoman véleményt is nyilvánít: az egyes korszakok kutatásának esetlegességét, a művészetelméletek rizikófaktorait is látvánnyá emeli.
A TAFF-on (Turku Animated Film Festival) bemutatott egyetemisták filmjében, a Rathole Diner tárgyi-ötletbeli részletgazdagságában, ügyes stop-motion animációjában azonban már ott a száz százalékos profizmus, ellenállhatatlan iróniával mutatnak fityiszt az alkotók a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” elvárásnak.
Élodie Dermange Intimitás című alkotása is ígéretes karriert sejtet, nem véletlenül tartják esélyesnek Oscar-díj- nominációra is. Pontos rajzanimáció és pszichológiai érzék jellemzik: egy zuhanyozó, sminkelő, öltözködő fiatal nő monológját követhetjük, aki a világ legtermészetesebb módján meséli el, hogyan lett gátlásos fiatal lányból pornós.
A Micimackó megmentése (Julia Trachtenberg) is remekmű két és fél percben. A hagyományos orosz paraszti élet kellékei között mozgó matrjoska-formájú nagyanyó-unoka páros életét Disney Micimackó-figurája, pontosabban annak helyi igényekhez alakított mutációjához való viszonyuk jelképezi. Az egyszerre megható és gyerekátverős történet azon a nagyanyai ukászon alapul, hogy a borscsot mind meg kell enni, hogy meg ne fulladjon a tányér aljára rajzolt mesefigura, az orosz Micimackó, azaz Vini Puh. A horgolt csipketerítővel letakart tévében vidáman sivalkodik a furán-fura mackó (hogy képet alkossunk róla, néhány részt itt meg lehet nézni), miközben a kislány, aki nem akarja elveszíteni Mackóját, nem akar magányos maradni, megtanul szeretni. A világszerte ismert, egyszerű oroszos motívumok Trachtenberg invenciózus rajzanimációja révén, a matrjoska-forma továbbgondolásával az öregedés szívbe markolóan szép ábrázolására is alkalmassá válnak.
Az idei versenyprogramban láthatjuk Nienke Deutz belga-holland színekben készült Bloeistraat 11-ét is, amely Annecy-ban a legjobb rövidfilmnek járó Kristály-díjat kapta. Nem kis dolog, hogy hazánkban is megnézhetjük, hiszen a díjjal ez a film is jelölhetővé vált az Oscarra.
Kiemelkedő tehetséget, biztos technikai készségeket mutat Paulina Ziolkowska is. Korábbi fekete-fehér rajzanimációja, az Oh, anyám! (Oh matko!) traileréből is látható, milyen érzékeny humorral képes ábrázolni az anya-gyerek kapcsolat buktatóit.A Primanimán idén látható filmje, a Berlinalén már elismerésben részesült Egészségedre! (Na zdrowie!) a nagyvárosi emberek követhetetlenül bonyolult viszonyait mutatja be absztrakcióra hajlóan, szinte már szemet bántó színességgel és variabilitással.
Hegyi Olivér, a MOME hallgatója Take me please-e trash animáció módjára a szándékolt technikai tökéletlenséget ügyesen a mondandó szolgálatába állítja, s oly szívfájdítóan ábrázolja egy fiú szerelmi csalódását, hogy a legkérgesebb szívűek is kénytelenek visszaemlékezni saját egykori erős érzéseikre.
A METU animáció szakjáról Debreczeni Zsuzsanna Vannak problémáim címmel a fiatal ember és művész fájdalmas önkeresését láttatja. A nagyon nehéz önértékelési problémákat Debreczeni pontos dramaturgiával, zene-, és rajzstílus-váltással ütközteti a „hú, de hepi lehetsz, ha ezt meg ezt csinálod!” típusú parasztvakításokkal.
A gyerekfilm-blokkokban az a csodálatos, hogy ki-ki várhatja a maga kedvencét, és újakat is szerezhet melléjük. Hogy csak párat említsünk azok közül, akik biztosan ott lesznek: Kockásfülű Nyúl, a kuflik, Bab Berci, a sündisznó, aki megvédi a házát, a kis daru, aki a Hortobágyon válik felnőtt madárrá. De ismét üdvözölhetjük körünkben Kolost és Nagyapát a Hajótöröttek c. sorozatból, s kíváncsiskodhatunk, miben áll vajon egy lila gorilla különlegessége.
Az egész estés animációs filmek közül e sorok írója Milorad Krstić új alkotására, a Ruben Brandtra a legkíváncsibb, de láthatjuk majd az emlékezetesen bizarr, briliáns technikájú, több, mint nyolcvan (!, köztük a legjobb európai animációnak járó Cartoon d’or) díjjal kitüntetett Oh, Willy... alkotóinak új munkáját is: a Micsoda pompás torta! is hasonlóan részletgazdag gyapjúanimáció. A filmről bővebben itt olvashatunk.
A kitekintő-programok szerkesztése során az igazán nagy alkotások bemutatása volt a cél: Wes Anderson Kutyák szigete című lenyűgöző posztapokaliptikus víziója, vagy az idén Oscarra is jelölt, csodaszép A kenyérkereső (Nora Twomey).
Emma De Swaef, Marc James Roels: This Magnificent Cake!
A panoráma blokk a tavalyi fesztivál díjnyertesei mellett a nagytesó, az Anilogue legjobbjai (közöttük a Manivald, vagy a Vulkánsziget) közül mutat be néhányat. Az idén először megrendezett Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál rövidfilmjeiből is látható lesz egy válogatás, így a Primanimán versenyben is szereplő Kippkopp a fűben. Újdonság, hogy ez utóbbinak köszönhetően (rövid)játékfilmeket is láthatunk, s egy blokkon belül tesztelhetjük, miben áll a játékfilm–animáció különbség. Föl is készülhetünk a blokkra: a tüneményes Büntiben (Neil Browne, 2014) az egyik közösségi oldalnak köszönhetően publikus. Annak ismeretében talán még kíváncsibbak lesznek a nézők, milyen Fabian Giessler Családi vakációja, amely a „hurrá-nyaralunk” témakör mindnyájunk számára ismerős kellékeit használja. A szülők veszekszenek az autóúton, a gyerekek persze tovább rontják a helyzetet – a nagyi meg csak vár, és vár, hogy őt is fölvegyék.
A filmvetítések mellett workshopok, kiállítások, mesterkurzusok, valamint koncertek is szerepelnek a műsorban (részletes program, helyszínek itt).
A szemünk előtt „iskolás korba” érett Primanima tovább bővítette a gyerekközönségnek szánt programjait is. Már október 20-tól országosan és határainkon túl is mesevetítéseket tartanak: a gyerekfilmek versenyprogramját a budaörsi helyszínek mellett a fesztivál idején immár hagyományos módon több magyarországi és határon túli (Pécs, Sopron, Szekszárd, Csíkszereda, Kolozsvár, Nagyvárad, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy) városban is kereshetik az érdeklődők. A BABtérben animációs játszóház várja a kicsiket, ahol optikai játékokat, filmet imitáló „pörgetős” füzetet rajzolhatnak, papír-, és tárgyanimációs filmeket alkothatnak. (A foglalkozásokon a részvétel ingyenes, csoportok esetében hétköznap regisztrálni szükséges: primanima@primanima.hu.)
Boronyák Rita
(A cikk a Filmkultúrán megjelent írás újraközlése a szerző engedélyével.)
