A 6. Primanima nagydíjas alkotása Jonatan Schwenk Áradás című filmje lett, mely egy disztópikus dráma emberszerű élőlények kegyetlen erőfeszítéseiről, hogy kiűzzenek egy csapat halat a kopár területükről, melyre egy véletlen folytán kerültek. A fesztivál nemzetközi zsűrije – Lana Tankosa Nikolic, Mauro Carraro és Durst György – szerint az Áradás "egy kritikus hangvételű film, amely eredeti és innovatív vizuális nyelvezettel és felkavaró történetmeséléssel mutatja be a kiszolgáltatottak és a tömegek közt lévő feszültséget." A filmről a Primanimán beszélgettünk a rendezővel.

A 6. Primanima zsűrije és a nagydíjas film alkotója, Jonatan Schwenk (Fotó: Regőczy László)

Jonatan Schwenk (1987) független német filmkészítő és animátor. Jelenleg vizuális kommunikációt tanul az Offenbach-i Művészeti Egyetemen, 2014 óta vendéghallgató a Kassel-i Művészeti Egyetem animációs képzésén. A Maison Sonore című animációját több nemzetközi filmfesztiválon vetítették, többek közt az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, 2012-ben. Merlin Flügel Echo című filmjének a hangdizájnját készítette, melynek világpremierje a 63. Berlinálén volt. Dennis Stein-Schomburg The Old Man and the Bird című filmjének stop motion szekvenciáit Schwenk animálta, melyet a 2015-ös Berlinále programjába is meghívtak. 2017-ben fejezte be diplomafilmjét, az Áradást (Sog), mely a zágrábi premier óta sorra nyeri a díjakat: többek közt Annecy-ban a legjobb diplomafilmnek járó elismerést kapta, a Palm Springs ShortFest-en a legjobb animációs diákfilm lett, az angliai Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztiválon az Európai Animációs díjat hozta el, a 6. Primanimán pedig Nagydíjas lett.

Hogyan jött a témaválasztás, és mit gondolsz arról, hogy sokan a menekültválságot olvassák a filmedbe?

Arra gondoltam, hogy először egy nagyobb képet festek arról, hogy milyenek a szomszédok közötti problémák. De a menekültválság egyre fontosabb téma lett a médiában és rájöttem, hogy a filmemet ilyen szempontból is lehet majd nézni, ezt pedig nem próbáltam figyelmen kívül hagyni a készítés során.  

De a film nyitott különböző értelmezésekre?

Igen, remélem. Nagyon igyekeztem így elkészíteni, ezért nem próbáltam leszűkíteni egy témára. Sokan úgy látják, hogy a környezetről vagy a kisebbségekről szól, valaki pedig még a queer értelmezést is említette, de ezt én nem igazán látom bele.

Jonatan Schwenk: Áradás

A film szereplői báb halak és 3D-s fekete figurák. Mesélnél a karakterhasználatról? Miért választottad őket és hogyan keltek életre?

Már nem tudom melyik volt először. A fekete karakterek alakja sokat változott az előkészítés során. Egy barátommal dolgoztam rajta és mindig újabb meg újabb verziókat rajzoltunk. Remélem nem lett túl fekete-fehér a végeredmény, és hogy nem túl feltűnő, hogy a fekete alakok a gonoszak, mert amúgy én nem így látom őket, és persze nem szerettem volna egy fekete-fehér világot sem teremteni. A fekete alakok között is nagyon sok különböző karakter van, csak egy van, aki nagyon agresszív, a többiek inkább passzív szemlélők. Ezért talán egy kicsit a csoportnyomásról is szól. És itt van ez az empatikus alak, aki észreveszi a halak szenvedését.

Amikor ez az alak megmenti a halakat, azok buborékokat fújnak a vízbe. Ez számomra azt szimbolizálja, hogy végre fel tudnak lélegezni és szabadon élhetnek. Számodra mit jelent?

Én mindig úgy tekintettem a buborékokra, mint valami nagyon személyes, egyedi részére a halaknak. Nem mondanám, hogy a lelkük, de ez az ő különlegességük, ami azt mutatja, hogy mindenkiben van valami kivételes és szép legbelül. Nehéz megmondani. Talán ez is egy ajándék a főszereplőnek, aki megpróbálja megmenteni őket, hogy így mondanak neki köszönetet a halak. De mégis, a buborékok olyan erősek, hogy felrobbannak és ezért omlik össze a barlang, amit persze a fekete alakok által okozott tűz is elősegít.

A filmedben kevered a bábanimációt, a 3D és a 2D technikát, valamint az élőszereplős felvételeket. Mesélnél arról, hogy ilyen összetett technikával hogyan készítetted a filmet?

Nagyon szeretem a kombinált technikákat, korábban készítettem is hibrid filmeket más projektekhez. Az élőszereplős filmek vonaláról jövök, ami szerintem előny, mert képes vagyok filmszerűbben gondolkodni, ami a történetmesélés szempontjából hasznos. Ezzel a filmmel igyekeztem egy klasszikus sztorit létrehozni. Ami a technikát illeti, egy négy napos forgatással kezdtünk, ahol felvettük a film egész világát, a különböző anyagokból megépített díszletet. Egy kb. 12 négyzetméteres díszletet állítottunk fel a stúdióban, hogy megfelelően be tudjuk világítani és könnyen fel tudjuk venni kamerával. A díszlet után jött az “üres” film a karakterek nélkül. Eleinte nehéz volt elképzelni, ahogy a történet ebben az üres díszletben zajlik. Aztán megcsináltuk a felvételek 3D-s mozgásrétegeit, aztán a díszlet 3D-s textúráját. Majd elkezdtem létrehozni a film világát 3D-ben, alacsony polygon-számú verzióban, mert látnom kellett hol állnak és sétálnak majd a karakterek, és hogy az árnyékok hogyan vetülnek. Ezt sokkal egyszerűbben is lehetett volna, de ez 4 évvel ezelőtt volt, akkor még nem nagyon ismertem ezeket a technikákat. Majd a 3D karaktereket és az alacsony polygon-számú világot kezdtem el animálni, végül pedig a halakat hoztam létre stop motion technikával. Aztán sokat kompozitoltam, és megpróbáltam a legtöbbet kihozni, hogy egy egységes világot teremtsek.

Werkfotók az Áradásról (Forrás: FilmklassePape)

Mennyi ideig tartott a film elkészítése?

Egy kicsivel több, mint 4 évvel ezelőtt kezdtem, de más projekteken is dolgoztam ezzel párhuzamosan. Még a szoftver használatát is meg kellett tanulnom, azelőtt nem tudtam sokat a 3D-ről, a történet fejlesztése is hosszú folyamat volt. A következő filmemnek gyorsabban kell elkészülnie, mert két filmmel kell diplomáznunk az egyetemen. Az Áradás az egyik. Talán a bonyolultabbat kellett volna a végére hagynom, de végül nagyon jó, hogy így alakult.

Az Áradás megnyerte a legjobb diplomafilmnek járó Kristály-díjat Annecy-ban. Milyen visszajelzéseket kaptál a nézőktől?

Nagyon pozitívokat kaptam, nem is számítottam erre. Úgy éreztem, mintha egy álomban lennék. Összességében olyan reakciókat kaptam, amiket szerettem volna. Érdekes, de Észak-Amerikában, például Ottawában vagy Montreálban az emberek sokkal lelkesebbek voltak, nevettek néhány résznél, de talán sokkolta is őket a film. A közönség nagyon szerette, a film utolsó jeleneténél nevettek, de remélem ez inkább hisztérikus nevetés volt.

Milyen animációkat szeretsz?

Mindenfélét, nem tudnék egy rendezőt kiválasztani. De az Oh, Willy… alkotói, Emma De Swaef és Marc James Roels nagy hatással voltak rám. De folytathatnám. Élőszereplős alkotók közül a svéd Roy Anderssont emelném ki. Azt hiszem egyértelműen látszik az Áradáson, hogy az ő tablószerű képei és széleslátószögű felvételei inspirálták.

Bartal Dóra, Herczeg Zsófi

Az interjú a 6. Primanimán készült, offline és angol nyelvű megjelenése a Primanima idei katalógusában olvasható.