A messzi Észak az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon közönségdíjat nyert francia-dán rajzfilm, melyet idén nyáron a hazai mozik is vetítettek. Annak, aki esetleg lemaradt róla, jó hír, hogy a jövő héten kezdődő Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál is műsorára tűzi, és bizony olyan műről van szó, amit felnőttek és gyerekek számára egyaránt érdemes bepótolni.

A XIX. század végi cári Oroszországban él egy kalandvágyó arisztokrata lány, Szása, akinek híres sarkkutató nagyapja két éve eltűnt egy expedíció során. Már mindenki lemondott arról, hogy az értékes hajó, a Davai nyomára bukkanjon, csak Szása nem bírja feledni szeretett nagyapját. Mivel a gőgös herceg, akit szülei vőlegényül szemeltek ki számára, Szása nagyszájúsága miatt botrányt rendez a lány első bálján, családja kegyvesztetté válik. Az egyetlen mód, hogy visszaszerezze családja becsületét, ha nagyapja nyomát követve megtalálja a cár által annyira kerestetett Davai-t. A lány kalandja így szökéssel indul, és a kikötői kocsmák és matrózok világától egészen a messzi Északi-sarkig tart.

A rajzfilm pasztellkrétás színeit, textúráit, emlékekben oldódó hangulatát nehéz feledni. A karakterek ábrázolása nem véletlenül emlékeztet Tomm Moore filmjeinek, a Kells titka és A tenger dala stílusára, hiszen a rendező, Rémi Chayé részt vett az említett filmek munkálataiban is. Jóllehet A messzi Észak kevésbé díszített, a mozgások is töredezettebbek, és nagyobb hangsúly kerül az árnyalatokkal és a fényekkel való játékra, ezért sokkal inkább festményszerű. Az impresszionizmusra emlékeztető eszközök kiválóan alkalmasak a karakterek környezetének lefestésére, a cári kor megidézésére, valamint a karakterek hangulatainak ábrázolására. Szása nagyapjával kapcsolatos emlékei például mindig lágy, narancssárgás fényben jelennek meg, míg a ködben úszó kikötő egy Monet festmény is lehetne. A fogadóban a lámpások fénye éles árnyékokat vetít az arcokra – ez a jelenet válaszvonal a lány kalandjaiban is, hiszen itt kell meggyőznie a konok hajóskapitányt, hogy érdemes beszállnia a Davai felkutatásába.

Az árnyékok és színek "fent északon" kapnak igazán fontos szerepet, ahol a táj feletti uralmat átveszi a tenger, a hó és a jég. A fenyegető jégcsúcsok, a végtelen hómező, vagy a hajóra oly veszélyes jégtáblák sem egyszerűen fehérek, hanem szürkék, kékek, ragyogóak és sötétek, visszatükrözik az ég színét, vagy a havas pusztán bolyongó szereplők kilátástalanságát. Az impresszionizmus mellett az embernek olykor az az érzése, mintha ötvenes évekbeli, minimalista színpalettával és leegyszerűsített formákkal dolgozó plakátokat nézne.

A film karakterei egyediek, hihetőek, és még a mellékalakok is árnyaltabbak, mint egy gyerekfilmtől elvárnánk. Olykor irigység, félelem, gőg, vagy önvád ül az arcukon, de semelyik karakter sem pusztán gonoszságból cselekszik, mindegyiküket hajtja valami belső démon vagy régi sérelem, amin végül sikerül felülkerekednie. Szása, akár egy kortárs Disney hercegnő, kitör az engedelmes lány szerepéből, és kezébe veszi saját sorsát. Tanulni vágyó, figyelmes és eltökélt ifjú hajadonná cseperedik, aki nem szégyelli a kétkezi munkát sem, ha az segít céljai elérésében.

De nem csak az ő felnőtté érése a történet mozgatórugója. A film olyan témákat is feszeget, mint a gyász, a féltékenység, a halállal és saját hibáinkkal való szembenézés. Bár ez néhol egészen sötét és reménytelen hangulat kibontakozását teszi lehetővé (amiért a kisebbek számára talán indokolt a szülői felügyelet mellett való megtekintés), a film vége szép megoldása a nagyapától való elbúcsúzásnak, és az örökség továbbvitelének. Noha számomra még hiányzott egy-két perc a történet teljes lezárásához, az alkotók a végefőcím közben storyboard kockákon varrják el a szálakat. 

A messzi Északot október 22-én, szombaton délelőtt 11-kor vetítik a Primanimán a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban.