A 2. Magyar Filmhét utolsó napján szerepelt egy duplablokkos animációs válogatás is a programban, méghozzá sorozatokból. Mindegyik széria a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán nyert támogatást és a legnagyobb részüket már vetítette a tévé, valamint a tavalyi KAFF-on is láthatóak voltak, Cakó Ferenc Világ-mesék című sorozatának két epizódja pedig tavaly karácsonykor mutatkozott be az Uránia ünnepi homokanimációs előadásán.
Éppen ezért jók ezek a fesztiválok, ahol egy-két blokkban, egyben leadják az összes friss (utóbbi egy-két-három évben készült) sorozatot, mert a MOME vagy MET diplomamunkák és az egyéb egyedi filmek előbb-utóbb felkerülnek netre, viszont a sorozatok évek múltán sem lesznek így elérhetők. Persze ott van a köztévé NAVA programja, melyben vissza lehet nézni adásokat, de csak a megadott NAVA-pontokban lehet a teljes műsoridőt látni, egyébként meg folyton figyelni kell, hogy mikor tűzi műsorra a köztévé. Szóval nem egyszerű a dolga annak, aki ismerni szeretné ezeket a sorozatokat, pedig tényleg érdemes. Legutóbb például az őszi szünetben vetített jó pár kortárs magyar sorozatot a köztévé, úgy néz ki, hogy a tavaszi szünetben is műsoron lesznek!
A kortárs magyar sorozatok közül – a Bogyó és Babóca és a Hoppi mesék mellett – talán a Boxi halad a legjobban, ennek ugyanis már a 23. epizódja is készen van a Médiatanács honlapja szerint. A Boxi főszereplője Kartomi, a papírfiú és papírkutyája, Boxi, akik mindig valamilyen kalamajkába keverednek a Tesz-Vesz városra emlékeztető papírmasé lakhelyükön, mely egy kisfiú íróasztalán található. A sorozatot több rendező jegyzi, a Filmhéten mindegyiküktől láttunk egy-egy részt. Koós Árpád epizódjában, Az asztalon túlban Kartomi és Boxi egy papírrepülőt hajtogat, mellyel átrepülnek a városon és a szoba eddig ismeretlen részén kötnek ki, csupa félelmetes idegennel körülvéve. A Gubancot Gauder Áron rendezte, ebben egy cérna szabadul el és okoz majdnem katasztrófát a városban, Klingl Béla pedig a húsvéti tojásokból kikelő kiscsirkék kötődését mutatta meg a Ragaszkodás című részben. A Boxi grafikailag és dramaturgiailag is igényes és kidolgozott sorozat, a készítők nem csak a gyerekeket szórakoztatják, de az egyes részekben elbújtatnak felnőtteknek szóló utalásokat is. Nagy erénye a szériának, hogy sok rövid részből áll, egy-egy konfliktust állít a középpontba, így lendületes és nem süpped bele a fölösleges részletekbe és üresjáratokba (amire egy másik sorozatnál majd lesz példa).
Sajdik Ferenc (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász) forgatókönyve és grafikái alapján készítette Szórádi Csaba a Hát (m)ilyenek a koalák?-at, melyben arra a kérdésre kapjuk meg a választ, hogy miért van olyan kevés állatkertben koala. A Boxival ellentétben, melyben nem volt sem dialógus, sem narráció, a Hát (m)ilyenek a koalák?-ban már narrátor magyarázza a nézőnek a miérteket, melyek olykor már szájbarágósan hangzanak egy felnőtt számára, de talán ezzel teszik a gyerekek számára érthetővé és közelivé a témát, hogy a koala miért csak egyféle ételt eszik. Sokszor állítja párhuzamba az emberi életmódot a koalákéval, amivel az emberi életvitel fölött is ítélkezik humoros módon.
Volt egy olyan epizód is a válogatásban, mely a többi sorozathoz képest legalább háromszor hosszabb volt a maga 28 percével. Ez Berta Enikő A mesemondó című munkája volt, ami sokat akart markolni, de sajnos keveset fogott. A 28 perces film gyakorlatilag élőháttérre és élőszereplők mellé rajzolt 5 figurából áll, akik egy könyvtár elfeledett mesekönyvének szereplői. Ez önmagában még nem lenne baj, de ez a 2014-es sorozat egy kilencvenes évekbeli német tévéjátékfilmre emlékeztetett (mondjuk a Pumukli torzított verziója), mintsem egy kortárs igényeket kielégítő filmre. Szándéka szerint a mesékért küzdő népmesei figurák (király, királylány, csillagszemű juhász, fából faragott Péter és az ördög) hármas próbáját és a mesék elfelejthetetlenségét állítaná középpontba, de a vontatott és sokszor bugyuta cselekmény (illetve a beszélő művirág és állatok szerepeltetése, valamint az erőltetett színészi játék) miatt ez a nemes terv önmaga paródiájává válik. Ahogy a vége felé az ördög szájából elhangzik a tételmondat: „Mindjárt vége ennek a mesének és még nem történt semmi.” A rendező leginkább ismeretterjesztő filmeket készít, talán ennek tudható be ez a lassúság és mindent megmutatni/kimondani akarás, de az biztos, hogy egy ilyen eseménytelen film nem köti le sokáig a gyermeki fantáziát. A teljes filmet itt lehet megnézni.
A 2015-ös KAFF-on a legjobb 3D animáció díját Horváth Mária nyerte a Doja, a cigánytündérrel, ezt a 3D animációt viszont más munkájában, a Lázár Ervin mesét adaptáló Négyszögletű kerek erdő szériában még kidolgozottabban láthatjuk. A Szörnyeteg Lajos jaj de álmos című epizódban az álmosság ellen küzdenek az erdő lakói, és ugyan a történet nagyon kedves, a szereplők külseje olyan kísértetiesre sikeredett, hogy inkább taszítóvá váltak az erdő lakóinak karakterei, mintsem kedvelhetővé. Ez az egy dolog érthetetlen, mert amúgy tényleg jó alapanyagból készül a sorozat, de a figurák leginkább a nyolcvanas évekbeli kelet-európai báb-rémmesékre emlékeztetnek.
Ha volt valami, amit mindig nagyon szerettem gyerekkoromban, az a Mesék Mátyás királyról volt. Az az előnye ezeknek a történelmi animációs sorozatoknak, hogy könnyed formában tudják elmesélni azokat a sokszor száraz tényeket, melyeket az (általános) iskolában tanulunk. Ehhez kiváló zenéket és narrátorokat társítottak mindig is, így Jankovics Marcell az Árpádok emlékezete sorozata ennek a vonulatnak kortárs folytatója – vagy éppen ez repít minket vissza gyerekkorunkba. Jankovics többi munkájához hasonlóan itt is végletekig kidolgozott képeket látunk, mindezt az adott korszak mintáinak és stílusainak megjelenítésével. Egy dologban billeg csak, ami feltehetően Jankovics maximalizmusának tudható be, mégpedig a történet töménységének mértékében. Annyira sok információt tartalmaz a III. Béla király epizód, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja kit, mikor, miért öltek meg, hova hurcoltak, kit vett el, hány gyereke született és kikkel harcolt. Sokadszorra is nehezen követhető, és mivel Jankovicsék nem húzták szét félórásra, maradtak a 9 perces műsoridőben (amúgy helyesen), nem jut idő ezeknek az adatoknak a leülepedésére. Helyey Lászlót egyébként ebben az epizódban hallhatjuk utoljára mesei narrátorként.
A 12. KAFF legjobb televíziós sorozatának díját Gyulai Líviusz Egy komisz kölyök naplója: Betty néninél című epizódja kapta. A nyolcéves Georgie naplót kap születésnapjára, ebben örökíti meg gyerekkora tapasztalatait, melyek tele vannak kalandos és balul elsült történetekkel. Ebben az epizódban a fiú elszökik Betty nénihez, akinél azt reméli, nyugalomban telnek majd a napjai, ám hamar kiderül, hogy élete ott sem olyan könnyű, mint szeretné. A dolgos házimunkák közepette azért rengeteg furcsa és abszurd figurával találkozik, akik új kalandokba viszik és új élményeket tapasztal meg általuk. A sorozat legnagyobb erőssége egyébként a narrátora, Eszenyi Enikő, aki elképesztően dinamikus és humoros módon szólaltatja meg ezt a nyolcéves, tettre kész fiúcskát.
Hegedűs Hanna Léna és Hegedűs 2 László Nagyi meséi sorozatának első részét, a Meló munkát keres című epizódot is láthattuk vásznon. Meló egy panelben élő munkanélküli sárkány, aki testi adottságiból adódóan nem való minden munkára. Az óvodában megijednek tőle a gyerekek, a könyvtárban pedig egy tüsszentés is elég és felgyulladnak a könyvek. Végül egy szeméttelepen köt ki, ahol nem kell visszafognia magát és nem tud semmit tönkretenni. Meló és a film többi figurája, valamint a hátterek is hulladékból készültek (a papírkivágásos animációra emlékeztetnek), ezzel is reflektálva a környezetünkre, az újrafelhasználhatóságra és a környezetvédelemre – nem beszélve a Melón szereplő amerikai zászlóról, ami kicsit tovább is enged gondolni a környezetszennyezési témán.
Rófusz Ferenc animációs sorozata, a Hoppi mesék a világ ünnepeiért felelős manókról szól: a húsvét, a karácsony, a hanuka, a farsang, a holdújév, a Szent Patrik nap, a gyereknap, a halottak napja, a halloween és a Valentin-nap megszervezése is a feladatuk. A sorozat óvodáskorúaknak szól, a különböző nemzetek ünnepeit felsorakoztató részek így valamennyire ismeretterjesztő tulajdonsággal is bírnak. A Filmhéten szereplő rész a Valentin-nap köré szerveződik, melyben a legmorcosabb hoppi is szerelemre talál. Ez az epizód egyébként a port.hu jóvoltából online is nézhető.
Glaser Kati talán a legnagyobb női mesélőnk, aki nem népmeséket elevenít meg, hanem önmaga, a környezete és ismerősei ismerőseinek történeteit. Már a Fin című MOME Anim diplomamunkája is különböző történetszeletkékből épült fel, melyben egy adott pillanatban láthattuk egymástól független emberek különböző élethelyzeteit (egyetlen snittben!). A Három nagymamám volt című egyedi filmjében a saját gyökereihez nyúlt vissza és mesélt úgy a családja női sorsairól, hogy azoknak is átélhető és humoros, akik nem ismerhették a szereplőket a való életben. A Városi legendák című sorozatában ugyanezt a mesélést folytatja, de már kitágítva a kereteket: a címhez híven urbán legendákat vesz elő, kicsit megcsavarja, és ha az adott témák nem is ismerősek, a szájról szájra terjedő sztorik mindenki számára felidéznek vicces emlékeket. Az Indifferensben egy balszerencsés kisfiú abszurd hétköznapjait jeleníti meg, aki bármit csinál, kórházban köt ki, a Szegedben (melyet maga a rendező narrál, ezzel még személyesebbé téve a történetet) a víz uralmáról beszél, hogyan élik mindennapjaikat a szegediek a derékig érő vízben, a Jjajjban pedig egy olyan néni története elevenedik meg, akinek minden mozdulatát ez a hang kíséri. Szinte nem is lehet leírni a lényeget, mert éppen a látvány adja a humor legerősebb forrását, mely látvány minden részben hasonló, ugyanannak a "vizuális univerzumnak" a része, digitális papírkivágásos forma. Óriási lendülettel és abszurd humorral pörög minden rész, mindez nagyon jól eltalált narrátorok hangjain. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a sorozat elsődlegesen a gyerekeknek lenne szórakoztató, szerintem sokkal inkább a felnőtteknek az.
A Vastojás rendezője, Traub Viktória is MOME hallgató volt (Glaser Katival egy osztályban végeztek), 2008-as diplomafilmje, az Eső digitális festményanimációval készült. A Vastojás alapját a néprajzkutató Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtöt lépék című népimádságos gyűjteménye adja, melyben klasszikus, szájról szájra történő hagyományos szövegmesélést gyűjtötte össze. A Vastojás elkészültéről itt és itt olvasható részletesebb leírás. A film főhőse Benedek, aki szüleivel és nagymamájával él az erdő közepén, ahol nem terem semmi más, csak alma. A fiú egy napon egy vastojásba és egy vascsirkébe botlik, mely nagyon különleges univerzumba vezeti őt is és a nézőt is. Szürreális, sötét mesei világba, ahol Irgumburgula, az óriásharcsa tartja rettegésben az erdő elvarázsolt állatait és növényeit. Ennek a filmnek is nagy érdeme a szinkron, Molnár Piroska mellett Ujlaki Dénes, Reviczky Gábor, Für Anikó, Lukáts Andor és Rezes Judit is a szereplők hangjait adják. A szürreális látvány mellett a zenei világ is megkapó, a Buttinger Gergely által komponált dallamok nagyon erősen hozzájárulnak a film vészjósló, de egyben varázslatos atmoszférájához.
A homokanimáció az animáció talán legkevésbé közönségbarát formája, különösen akkor, ha nincsen hozzá narráció. Cakó Ferenc Világ-mesék sorozatánál is ettől tartottam, hogy sötét, groteszk és unalmas lesz (vö. Dózsa 1514), de egyáltalán nem lett az. A különböző népek – a Filmhéten vetített részek esetében lengyel, orosz és német – történeteit megelevenítő sorozat látványra ugyan nem sokban különbözik Cakó korábbi munkáitól, viszont sokkal átélhetőbbek, lendületesebbek, izgalmasabbak. Az ostoba Matjus című lengyel mese egy bolondnak hitt szegénylegényről szól, akit két bátyja folyton csak kihasznál. A naiv és jólelkű Matjus ezt tehetetlenül hagyja, de a saját erejét és kitartását felhasználva mindig lábra tud állni, így viszi ő legtöbbre a három fivér közül. A német Brémai muzsikusok egy szamár, egy kutya, egy macska és egy kakas történetét viszi filmre, akiket mind semmirekellőnek tartottak gazdáik, de együttes erőből képesek még a zsiványokat is legyőzni. A Varjúkirály orosz mese, melyben a varjak királya a szegényember két bikáját kéri a hadseregének élelemnek, cserébe bármit megkaphat. Az öregember csak a király kis sótörőjét választja, mellyel minden gondja megoldódik és jobbra fordul a családja élete.
A köztévé a tavaszi szünetben is lead majd párat a fentebbi animációkból, lesz például Városi legendák, Hoppi mesék és az Egy komisz kölyök naplója is, úgyhogy érdemes lesz figyelni a tévéműsort!
