Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Farkasemberek, szirének, ufók, húsevő növények, fekete varjak és gondoskodó nagymamák a The Animation Workshop új filmjeinek szereplői

2016. február 18. - Herczeg Zsófi

Az elmúlt két hétben rakta fel netre 2016-os diplomafilmjeit a The Animation Workshop, Dánia vezető animációs intézménye. A The Animation Workshop 2D és 3D animációkészítéssel is foglalkozik, beleértve a filmeket, a tévés és reklám munkákat, illetve a számítógépes játékokat is. A világ minden tájáról érkeznek hallgatók és oktatók a suliba, így egy interkulturális központ is, mely az egyik legsokszínűbb animációs képzést nyújtja. 

A magyar animációs szcénának sem ismeretlen ez az intézmény, hiszen a MOME is tagja a 2008-ban indult Animation Sans Frontiers nevű oktatási programnak a dán The Animation Workshop, a párizsi Gobelins és a német Filmakademie Badem–Württemberg iskolákkal együtt. Az animációs műhelymunka célja, hogy segítse a fiatal animációs alkotók pályakezdését, így nagy hangsúlyt fektetnek a különböző kreatív és üzleti folyamatok bemutatására is.

A MOME által szervezett Kiskakas Animációs Filmnapokon egy egész blokkot szentelnek az ASF legjobb filmjeinek, így az alábbi hat alkotás közül biztos találkozunk néhánnyal az idei Kiskakason.

*

A 15 éves, magának való Sally a farkasemberré vált apjával él New Yorkban, ahol egyre jobban szabadul el apja vadsága. A lány még emlékszik arra a férfira, aki apja volt valaha: egy tehetséges és nagyszerű jazz zenész. A film azt a kérdést járja körbe, hogy még visszatalál-e régi önmagához a férfi.

Lulu épp végez a Hős Akadémián, mikor lehetősége adódik bebizonyítani rátermettségét annak a társadalomnak, mely korábban kételkedett benne. A fiú nekivág egy epikus utazásnak, hogy legyőzzön egy félelmetes és legendás sárkányt. Szerencsétlenségére a kedves és gondoskodó nagymamája vele tart ezen az úton, és mely kaland az elején még a szabadságról, a vérontásról és a gyönyörű nőkről szólt volna, az hamar egy családi kirándulássá változik, ahol a fiú idegei kerülnek próbára.

Itt látható egy werkfilm is a Grandma's Hero-ról.

A korábban árvaként tengődő Asmita világa hamar a feje tetejére borul, mikor találkozik Isaac-kel, a visszahúzódó pásztorral, aki egy sereg különleges juhval él mélyen a Himalája hegyei közt. Ahogy egyre több időt töltenek együtt, úgy kezd tisztábban látni a lány egy komoly titkot, és hamarosan egy világok közti csata közepébe csöppen, ahol szemtől szembe kell állnia egy földönkívülivel. 

Egy alkotói válságban szenvedő férfi egy verset próbál írni. A körülötte lévő negatív energiák fekete varjakká változnak, melyeket csak az író lánya, Mille lát. Az ártatlan és érdeklődő Mille a saját kreativitását próbálja felfedezni és lassan megalkot egy fehér madarat, mely örömmel tölti el. Az apa tudattalanul is a lányára vetíti saját frusztrációit, ennek hatásait pedig nem veszi észre. 

A svéd szirének, más névek Näcken-ek, a szépségüket és egy mágikus hegedűt használnak fel arra, hogy gyerekeket csábítsanak el és vezessék őket az erdeikbe és folyóikba, hogy ott végezhessenek velük. A mai gyerekeket viszont túlságosan lefoglalják okostelefonjaik, hogy az erdőbe menjenek, ez pedig komoly gondot jelent a sziréneknek. Egy nap végre betéved egy fiú az erdejükbe, ami pedig tökéletes alkalom az ügyetlen és botfülő Lorelai-nak, hogy megmutassa tudását a többi szirénnek.

Sidsel és barátja, Olav látszólag egy csöndes és békés életet élnek egy tengerparti városkában, de a felszín alatt nem minden olyan csöndes és békés. Amikor Sidsel egy titokzatos kockát talál a parton, akaratlanul is elindít egy szerencsétlen eseménysort, mely egy bájos kacsát, egy tigrist és húsevő növényeket is rejt, ezek pedig katasztrofális következményeket jelenthetnek Olav-val való barátságában.

Megtartották Bucsi Réka LOVE című alkotásának világpremierjét

Nagy sikerrel megtartották Bucsi Réka LOVE (szerelem) című animációs rövidfilmjének világpremierjét hétfőn késő este a 66. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale).

A 14 perces alkotás valamikor a jövőben, a jelenben vagy régen, egy messzi-messzi galaxisban játszódik, amelynek egyik bolygójára becsapódik egy zöld üstökös, és minden megváltozik. A munka három fejezetre tagolódik, amelyek sorrendben a vágyakozás, a szerelem és a magány címet viselik, és különböző teremtmények átváltozásán keresztül mutatják be ezen érzések hatását.

A szerelem szó angol megfelelője, a Love annyira ismert, hogy már nem is szó, hanem kép, ezt mutatja, hogy a betűsor jelentését az is érti, aki nem tud olvasni - mondta a teltházas vetítés után tartott rövid beszélgetésen Bucsi Réka. Hozzátette, hogy alkotásával egy közeget, atmoszférát akart teremteni, amely át tudja adni a szerelem folyamatának érzéseit párbeszédek és karakterek nélkül, az "anyag változása" révén.

Elmondta, hogy eddigi munkáihoz klasszikus zeneműveket alkalmazott, így most először dolgozott együtt zeneszerzővel - David Kamp német hangtervező-zeneszerzővel -, és kérdésre válaszolva hozzátette, hogy nemcsak a LOVE készítése idején volt szerelmes, hanem mindig az.

Bucsi Réka előző, Symphony No. 42 című rajzanimációja is a Berlinalén debütált. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animáció tanszékén készített diplomamunka a 2014-es berlini szemle után több mint 50 nemzetközi fesztiválon aratott sikert, beválogatták a tavalyi Sundance Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is, és bejutott a legjobb kilenc rövid animációs film közé, amelyek közül végül a kategória Oscar-jelöltjeit kiválasztották.

A LOVE magyar-francia koprodukció, a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programja, valamint a francia állami filmalap (CNC) és az ARTE televízió támogatásával készült. Magyarországi gyártója a Boddah, amelynek Bucsi Réka és Osváth Gábor producer mellett Rév Marcell és Szimler Bálint a tagjai.

A Berlinale a világ legnagyobb filmes közönségfesztiválja, a cannes-i és a velencei mellett a legjelentősebb az A-kategóriás mustrák sorában. Idén két magyar alkotást hívtak meg, a LOVE mellett Fliegauf Bence Liliom ösvény című játékfilmjét, amelynek világpremierjét a formabontó, kísérleti alkotásokat felvonultató Forum nevű szekcióban tartották szombaton. A fesztivál február 21-ig tart.

Forrás: MTI

A magyar részvételű filmtervet díjazta az Eurimages

A Proton Cinema és Pioneer Pictures részvételével Blind Willow, Sleeping Woman címmel készülő francia-magyar-holland filmterv nyerte az Eurimages fejlesztési díját a Berlinálén.

A berlini nemzetközi filmfesztivál keretében megrendezett koprodukciós fórumon (Berlinale Co-Production Market) 29 országból érkezett 36 filmtervet mutattak be az alkotók a szakmai közönségnek a hétvégén. Az Európa Tanács filmalapja, az Eurimages idén adott ki díjat először a Berlinálén. A 20.000 euró értékű díjat az alkotók a filmterv fejlesztésére fordíthatják.

A Blind Willow, Sleeping Woman című nyertes filmterv a világhírű japán író, Haruki Murakami novelláiból készül, rendezője a magyar származású, Franciaországban élő Pierre Földes. Az egészestés animációs film magyar koproducere Petrányik Viktória (Proton Cinema) és Peták Nóra (Pioneer Pictures).

Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap

Párducszerelem

Lovrity Anna Katalin MOMEs animációját a Primanimán szerettük meg, ahol maga az alkotó is mesélt róla. A Passionpanther eredetileg nem is különálló filmnek indult: "cry and laugh" témára kellett egy egybeállításos, vágás nélküli jelenetet készíteni, ehhez került később egy eleje- és végefőcím. Így lett belőle film. Ez az egysnittes megoldás annyira jól sikerült, hogy a kameramozgások miatt észre sem vesszük, hogy folyamatos pillanatot látunk. 

Az egyszerű történetet (párduclány találkozik egy bennszülött fiúval és szerelembe esnek) pedig éppen a kameramozgások és az üde, élénk színek dobják fel, az életteli hangsáv pedig csak még inkább kiemeli a dzsungel örökké nyüzsgő világát. És akkor a csattanóról még nem esett szó, de inkább nézzétek meg.

Instagram | Behance | Vimeo

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Egy átlagos február 14. a mai nap is, amikor rendre tele van a net szerelemmel. Ez is remek apropó arra, hogy animációt nézzen az ember. De nem ám a Fel!-t vagy Disney-hercegnőket, hanem ezeknél jóval szubtilisebb filmeket, mint amilyeneket alább összeválogattunk nektek a szerelem margójára. Szerelmes, szakítós, vicces, egyedüllétes, randizós, vágyódós, erotikus, gyilkos, szomorkás, lendületes, queer, trashy, kísérleti, szóval minden van, amit akartok.


Tovább

Mi sem tudunk a kozmosz nélkül élni

A napokban felkerült a netre Konstantin Bronzit We Can’t Live Without Cosmos című animációja, mely szentimentális módon mesél két asztronauta egész életen át tartó elszakíthatatlan barátságáról. Bronzit a New Yorkernek azt mondta a filmről, hogy nem az űrprogramról és nem is a barátságról szól elsősorban, hanem a magányról, az emberek közötti szoros kapcsolatokról. Arról, hogy az ember nem képes anélkül létezni, hogy néha ne lépne ki a társadalomból (akár fizikai, akár mentális értelemben). A történet ötlete álmában jött, ezt a pillanatot pedig a film közepén láthatjuk is – csak azt nem árulta el Bronzit, hogy melyik ez a konkrét pillanat.

A We Can’t Live Without Cosmos-t korábban az Anilogue versenyprogramjában lehetett látni, de végül nem kapott elismerést a fesztivál zsűrijétől. A negyedórás animációt másik négy filmmel együtt Oscar-díjra is jelölték, a nyertes a február 28-i átadón derül majd ki.

A film itt látható, és ugyan a mi régiónkban nem elérhető, de egy pár kattintásos a böngészőkiegészítők adta rátermettséggel könnyen áthidalható ez a probléma.

A magány helyett mi most az űr témával kapcsolatban gyűjtöttük össze néhány kedvenc animációnkat, mert mi sem tudunk a kozmosz nélkül élni (bár mint látni lehet, elég erős asszociáció van az űr és a magány kérdése között).

Jake Armstrong filmje maga a nosztalgia: olyan sci-fi klasszikusokat idéz, mint a Forbidden Planet vagy Twilight Zone, amit megspékel némi Bolondos dallamok szörnyhumorral. 

Az űrfilmek szeretnek eljátszani a magány témájával, amihez a végtagok spontán elvesztése is hozzájárulhat.

Ez egy videoklip, ami geometrikus és biológiai formákkal, valamint retró színekkel próbálja feldolgozni a világ keletkezésének titkát.

Stop motion animáció arról, hogy az űrben minden ragacsos. Minél nagyobb, annál ragadósabb. 

Malcolm Sutherland 2009-es filmje, a The Astronomer's Dream színesebben és aprólékosabban mutatja be egy éhes asztronauta álmát a saját tudatallatijának szürreális ételláncolatáról. Az Umbra ezzel szemben sokkal fakóbban és egyszerűbben, mégis érzékenyebben jeleníti meg a központi problémát, a magányt.

Az univerzum bolygóinak lakói nem egyformák és minden csak nézőpont kérdése: akinek egy lépés csak a haladást jelenti, az másnak maga lehet a földi katasztrófa.

Tovább
süti beállítások módosítása