Az idei cannes-i fesztivál nagyon izgalmas volt a hazai animációs szakma és az animáció kedvelői számára, hiszen két fiatal magyar alkotó filmje is szerepelt a fesztivál programjában (ahol összesen 6+3 animáció volt látható). Andrasev Nadja A nyalintás nesze című MOME Anim diplomafilmje a Cinéfondation szekcióban versenyzett első magyar animációként a kategória 18 éves történetében és egyből megosztott harmadik helyezett is lett, Tóth Lucának pedig az első egyedi filmje, a Superbia szerepelt a fesztivállal párhuzamosan megrendezett Kritikusok Hete rövidfilmjei között. Ez utóbbi verseny díjait is kiosztották már, sajnos nem lett magyar nyertes, de amilyen erős film a Superbia, nincs okunk aggódni a további eredményei miatt.

Azt már nem kell ragozni, hogy milyen erős a kortárs magyar animáció és hogy különösen a női alkotók filmjei kapják a legrangosabb vagy legszéleskörűbb elismeréseket és figyelmet (elég csak Bucsi Rékára, Tóth Lucára, Kreif Zsuzsira és Zétényi Borira, illetve már Andrasev Nadjára is gondolni). Cannes-nal kapcsolatban pedig már korábban is voltak magyar sikerek és szép számmal kerültek be a programba hazai animációk.

Ha nem számítjuk az Angliába emigrált Földes Pétert és Halász Jánost (ismertebb nevén John Halas-t), akik 5, illetve 7 rövidfilmmel szerepeltek Cannes-ban, akkor Cakó Ferenc és Macskássy Gyula műveit válogatták be a fesztiválra legtöbbször, összesen 3-3 alkalommal. Gyulai Líviusz, Rófusz Ferenc és Vajda Béla 2-2 filmmel képviselte a magyar animációt, M. Tóth Géza, Varga Csaba, Horváth Mária, Halmai László, Zsáky Zsuzsanna, Várnai György, Szórády Csaba, Jankovics Marcell, Foky Ottó, Reisenbüchler Sándor, Kovásznai György és Nepp József pedig 1-1 darabbal.

1961-ben Macskássy Gyula különdíjat kapott a Párbajért, 1973-ban Reisenbüchler Sándor a zsűri különdíját érdemelte ki az 1812-es évért, 1977-ben Jankovics Marcell a rövidfilmes Arany Pálmát hozta el a Küzdőkért, majd Vajda Béla 1981-ben ugyanezt az elismerést a Moto Perpetuo-ért, 1988-ban pedig Cakó Ferenc az Ab Ovo-ért kapta a zsűri díját (majd Annecy-ban a fődíjat).

Azóta 28 év telt el, mire Cannes-ban ismét díjazott lett egy magyar animáció, mely éppen egy női rendező által készített diákfilm. Az alábbi listából látható, hogy Cannes történetében eddig összesen két hazai női animációs alkotó (Horváth Mária, Zsáky Zsuzsanna) filmje szerepelt a programban, Tóth Lucával és Andrasev Nadjával viszont megduplázódott ez a szám.

Ezek a magyar animációk szerepeltek eddig Cannes-ban:

Andrasev Nadja: A nyalintás nesze (2016, Cinéfondation, megosztott harmadik helyezett)

Tóth Luca: Superbia (2016, Kritikusok Hete)

M. Tóth Géza: Ergo (2008, Kritikusok Hete)

Gyulai Líviusz: Jónás (1998, rövidfilmes verseny)

Cakó Ferenc: A homok dala (1995, rövidfilmes verseny)

Cakó Ferenc: Ab Ovo / Homoknyomok (1988, rövidfilmes verseny, zsűri díja)

Varga Csaba: A szél (1986, rövidfilmes verseny)

Horváth Mária: Ajtó 8. (1984, rövidfilmes verseny)

Rófusz Ferenc: Holtpont (1983, versenyen kívül)

Cakó Ferenc: Ad Astra (1983, rövidfilmes verseny)

Halmai László: Szárnyas lények boltja (1982, rövidfilmes verseny)

Zsáky Zsuzsanna: Bumeráng (1982, rövidfilmes verseny)

Rófusz Ferenc: A légy (1981, versenyen kívül)

Vajda Béla: Moto Perpetuo (1981, rövidfilmes verseny, Arany Pálma)

Szórády Csaba: Magyar képek 1., 3. (1980, rövidfilmes verseny)

Gyulai Líviusz: Új lakók (1978, rövidfilmes verseny)

Jankovics Marcell: Küzdők (1977, rövidfilmes verseny, Arany Pálma)

Foky Ottó: Babfilm (1976, rövidfilmes verseny)

Vajda Béla: Jócselekedetek (1974, rövidfilmes verseny)

Reisenbüchler Sándor: Az 1812-es év (1973, rövidfilmes verseny)

Kovásznai György: Napló (1967, rövidfilmes verseny)

Macskássy Gyula & Várnai György: 1, 2, 3… A számok története (1964, rövidfilmes verseny)

Nepp József: Szenvedély (1962, rövidfilmes verseny)

Macskássy Gyula: Párbaj (1961, rövidfilmes verseny)

Macskássy Gyula: A telhetetlen méhecske (1959, rövidfilmes verseny)

Megosztott harmadik díjat kapott pénteken Andrasev Nadja A nyalintás nesze című MOME Anim diplomafilmje a 69. cannes-i fesztiválon, a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programban.

A Cinéfondation versenyprogamba 2300 nevezett alkotás közül 18 vizsgafilm (14 élőszereplős és 4 animációs) kapott meghívást. A kategória díjairól Kavasze Naomi japán rendező elnökletével döntött a nemzetközi zsűri.

A magyar animációs film megosztva kapta a harmadik díjat a venezuelai Michael Labarca The Guilt, Probably című művével. Az első díjat az izraeli Or Sinai vehette át Anna című alkotásáért, a második díjjal a brit Hamid Ahmadit jutalmazták In the Hills című filmjéért. 

A rendező az MTI-nek Cannes-ban elmondta: egyáltalán nem számított díjra, miután látta a nagyon erős mezőny alkotásait, amelyek közül több is a kedvence lett. Azt gondolta, hogy elsősorban az élőszereplős, illetve a mélyebb társadalmi mondanivalóval rendelkező vizsgafilmeket fogja előnyben részesíteni a zsűri az ő személyesebb animációs alkotásával szemben. Viszont a Fesztiválpalotában rendezett díjkiosztó előtt az egyik szervező azt tanácsolta neki, hogy inkább a sor szélén foglaljon helyet, amelyből sejteni lehetett, hogy majd színpadra fogják hívni.

Andrasev Nadja 2015-ben végzett a MOME Anim mesterképzésén, majd az Animation Sans Frontiéres (ASF) nemzetközi animációs workshop résztvevője volt, jelenleg már következő filmtervét készíti elő, miközben animációs filmek gyártásvezetőjeként is dolgozik.

A nyalintás nesze című 9 perces digitális rajzanimációt Bodor Ádám Megbocsátás című novellája ihlette. Andrasev Nadját elsősorban a történet abszurditása és hangulata fogta meg, amely alapján egy szürreális, meseszerű világot képzelt el. A kisfilm főszereplője nagy gonddal locsolgatja különleges növényeit, miközben nap mint nap figyeli őt a szomszédasszony macskája. Perverz játékuk egészen addig fajul, amíg egy nap a macska eltűnik, a következő tavasszal pedig férfiként tér vissza.

A film a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció tanszékén, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült, producere Fülöp József, vágója Czakó Judit, a sound design pedig Lukács Péter Benjámin munkája. A diplomafilmet a magyar filmkritikusok idén januárban a legjobb animációs film díjával jutalmazták, és a cannes-i premiert követően az animációk legfontosabb nemzetközi seregszemléjén, Annecy-ban is a diplomafilmes versenyprogramban szerepel.

Forrás: MTI | kép: Friss Hús Budapest

Úgy elfogta a szerkesztőséget az öröm, hogy idén két magyar animáció is kint van Cannes-ban, hogy majdnem elmaradt az idei mustra a cannes-i animációkról. Idén sajnos nincs túl sok, tavaly összesen nyolc animáció volt, idén csak hat van – viszont ebből kettő magyar alkotás!

A cannes-i fesztivál rövidfilmes versenyprogramjába vegyesen válogatnak élőszereplős és animációs filmeket, idén viszont egy animáció sem szerepel a szekcióban. Tavaly egyébként kilenc alkotás – köztük két animáció – versenyzett a rövidfilmes Arany Pálmáért és végül éppen egy animáció lett a nyertes: a libanoni Ely Dagher Waves 98’ című önéletrajzi darabja.

A hivatalos program másik nagyjátékfilmes szekciója az Un Certain Regard, melybe a bátrabb és formabontóbb filmeket válogatják a szervezők. Ebben a versenyben mutatkozik be az Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit első egészestés animációja, a The Red Turtle (La Tortue rouge). A dialógus nélküli film a francia Why Not Productions, a német Wild Bunch és a japán Ghibli Stúdió koprodukciójában készült és egy hajótörött férfiről szól, akinek a szigetről való minden menekülési próbálkozását megakadályozza egy vörös teknős. A holland rendező Father and Daughter című 2000-ben készült rövidfilmjével többek közt elnyerte az annecy-i fesztivál nagydíját, valamint az Oscar-díjat is. Egyébként a The Red Turtle lesz az idei annecy-i fesztivál nyitófilmje is, Magyarországon pedig a Mozinet fogja forgalmazni és ősszel kerül a hazai mozikba.

A filmes hallgatók munkáit felvonultató Cinéfondation szekcióba idén is 18 mű került és ismét négy animációt találunk köztük. Ebbe a blokkba válogatták be Andrasev Nadja MOME Anim diplomafilmjét, A nyalintás neszét, mely Bodor Ádám egyik novelláján alapszik és egy városi nő magányosságáról és szürreális társkereséséről szól. A nyalintás nesze cannes-i szereplése azért is nagy szó, mert először jutott ki MOME-film a fesztiválra, illetve ez az első magyar animáció a Cinéfondation 18 éves történetében. A rendezővel az Origón, a filmhun és a vs.hu-n olvasható interjú, a filmről pedig az Origo írt kritikát. A filmet legközelebb a júniusban kezdődő annecy-i filmfesztiválon vetítik a diplomafilmes versenyszekcióban.

A nyalintás nesze mellett még három animációval találkozunk a diplomafilmes versenyben. A francia Mélody Boulissiére az ENSAD (École nationale supérieure des Arts Décoratifs) hallgatójaként készítette Ailleurs (Somewhere) című festményfilmjét, mely egy férfiről szól, aki kilépve a fogyasztói társadalom nyomása alól világkörüli útra indul.

Jac Clinch The Alan Dimenstion című, kevert technikát alkalmazó animációja az angol NFTS (National Film and Television School) programjában készült. Főszereplője Alan Brown, akinek az a különleges tulajdonsága, hogy képes előre látni az emberiség jövőjét és a reggelit. Felesége, Wendy viszont besokall attól, hogy a kognitív evolúció következő lépésével kell együtt élnie.

A svájci Hochschule Luzern – Design & Kunst hallgatójaként Remo Scherrer egy animációs dokumentumfilmet készített az alkoholizmusról. A Bei Wind und Wetter (Whatever the Weather) éles fekete-fehér kontrasztokban járja körül az alkoholizmus következményeit a főszereplő Wally szemszögén keresztül, akinek anyja alkoholfüggősége és az általa okozott mindennapi tehetetlenség és kétségbeesés meghatározóan alakította gyerekkorát.

A cannes-i fesztivál kísérőprogramja a Kritikusok Hete, melybe nem sűrűn válogatnak animációkat (tavaly például egyáltalán nem, bár 2014-ben kettő animáció is szerepelt). Idén Tóth Luca első egyedi filmje, a Superbia versenyzik másik kilenc rövidfilmmel együtt. A Superbia a nemek közti előítéleteket és konfliktusokat térképezi fel a modern társadalomban elfogadott, tradíciókra és biológiai alapra helyezett szerepek kifordításával. A 15 perces alkotás egy képzelt társadalomban bekövetkező változást taglalja több karakter aspektusából is, kísérleti történetvezetéssel és pajkos életképekkel. A rendezővel és a producerrel az Indexen, a filmhun és a vs.hu-n látható interjú, a filmről pedig az Origo írt kritikát.

Május 19-én mutatja be Mihalik Ábel (Kispál és a Borz) saját bandája, a Drastik Putto első, animációs technikával készült trash-hatású videoklipjét a Toldiban, ahol a vetítésen túl az együttes a színpadon is folytatja a bulit. A szervezők a Dot & Line-t is felkérték egy animációs blokkra, melybe olyan kortárs darabokat válogattunk, amelyek kapcsolódnak a klip trashy stílusához. 

Ábel így jellemezte a Mohaember dalát: „Lusta zene a lustaságról. Magamnak írtam egyfajta figyelmeztetésként. Szerintem sokan hajlamosak vagyunk Pató Pálként mindent magunk előtt tolni. Olvastam is valami cikket a napokban, hogy a restség genetikai mutáció. Hát, röhögtem egy jót, majd nyugtáztam, hogy naugye”.

A klip készítője, Máté Andris a MOME-n végzett animáció szakon. A Mohaemberrel négy hónapig foglalkozott, de állítása szerint a szám és ő azonnal együtt tudtak működni. „Legelső hallgatásra megvolt az alapötlet és a látvány a lelki szemeim előtt, egyeztetésre csak a storyboard és a karakter kapcsán ültünk össze a zenekarral. Nagyon izgalmas dolog 3-4 perc kedvéért felépíteni egy saját világot. Az ember csak dolgozik, dolgozik, miközben ő maga is elmohásodik…” – mondta Andris a gyártási folyamatról. Szerinte egy klip akkor jó, ha valahol a képző- és az alkalmazott művészet határán egyensúlyoz, és működik hang nélkül is akár, önálló alkotásként. 

A klipet a Toldi moziban mutatják be egy animációs rövidfilm-vetítéssel egybekötve. Az egyórás blokkba olyan filmeket válogattunk, amelyek elsősorban formailag kapcsolódnak a Mohaember klipjéhez és követik a jóféle trashy stílust: vetítjük például Bera Nándor low-budget fa-melodrámáját, a Fákat, Farkas Juli rejtélyekkel teli birodalmának firkás sztoriját, az Izmos királylányokat, a Hegyi Olivér-Németi Fanni-Szénási Marcell trió balul elsült vidámparki randiját, a Vidámparki kalamajkát, Bárány Dani metamorfózisos tivornyáját, a Házibulit, Mariai Gábor négy nap alatt készült bosszúfilmjét, a Rascal Redemption-t, Gellár Csaba fekete humorú, sötét népmese-szériájának, a Blackwood pilot epizódját, a Hogyan írjunk Blackwood cikket? című részt, illetve Turai Balázs Oligarchia című szatirikus websorozatának egyik részét, a Turul Tours-t. De lesznek még rövidebb rövidfilmek is: Ottlik Anna Hamlet-adaptációs őrülete, a Teadélután, Mákó Bori abszurd hangjátékra készült párpercese, a Két éve, valamint Tóth Luca frusztrációs szürreálját, a Same old, same old-ot. És persze nem lehet kihagyni egy ilyen válogatásban Kovásznai Györgyöt sem, akinek köpönyegéből bújt ki a legtöbb hazai kortárs animációs alkotó, így a Körúti esték című filmjét is műsorra tűztük.

A premier után a Drastik Putto tagjai élő koncertet adnak, valóságos formába öntve a vásznon látott jeleneteket.

Időpont: május 19. (csütörtök) 22:00
Helyszín: Toldi mozi (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.)
Belépő: 1000 forint
Facebook-esemény

A PIXELFOGÓK sorozat keretében 2016. május 17-én 18:00 órakor M Tóth Éva, animációs filmrendező szubjektív animációtörténeti körképének aktuális továbbgondolására invitál a Műcsarnok Előadótermében, ahol fiatal mesterek és még fiatalabb kollégák, tanítványok alkotásai és gondolatai teljesítik ki a Képek és pixelek kiállítási installációban látható művek élményét.

Az animáció egyike a legizgalmasabb, legszínesebb, s talán legsokoldalúbb művészeti területeknek. Az animációs alkotásokban találkozik a képző- és tervezőművészet, az irodalom és a mozgóképművészet, sőt a zene- és előadóművészet is. A Képek és pixelek című kiállításon élvezhető művek legtöbbje az animáció és a fotográfia egymást inspiráló, támogató kapcsolatáról tanúskodik, s a műfajok áthatásának köszönhető meglepő képalkotói, dramaturgiai ötletekről, problémafelvetésekről.

E művekben konstruktívan találkoznak a klasszikus és korszerű eljárások: az animáció akár legősibb technikai megoldásai a legkorszerűbb digitális technológiával ötvöződnek, a hagyományok ismerete és tisztelete az innovatív szemléletet, alkotói szándékot támogatja.

M Tóth Éva animációs filmrendező szubjektív animációtörténeti körképének – Aniráma, 2010 – aktuális továbbgondolása a vetítés és beszélgetés, ahol fiatal mesterek és még fiatalabb kollégák, tanítványok alkotásai és gondolatai teljesítik ki a kiállítási installációban látható művek élményét.

A vetített filmek legtöbbje animáció szakos egyetemi hallgatók alkotása. Kopasz Milán – akinek a kiállítótérben Beyond című alkotásával van jelen – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készítette alkotásait. Hertelendi Amanda, Mészáros Bori, Rádóczy Zsuzsi, Németh Balázs, Orosz Tina, Pataki Szandra filmjei a Budapesti Metropolitan Egyetemen készültek, ahogy Ottlik Anna művei is, aki jelenleg a MOME hallgatója.

Csáki László a dokumentum- és az animációs film iránt egyaránt elkötelezett, sokszoros fesztiváldíjnyertes alkotó. A kiállításon futó artisztikus krétaanimációs filmje egyike sokoldalú mozgóképes felkészültségéről, egyedi szemléletéről tanúskodó műveinek. A vetítésen ízelítő látható Csáki László készülő filmjéből és animációs klipjeiből.

Gauder Áron Nyócker! című 2004-es animációs filmjének sokak szerint a műfaj paradigmaváltása köszönhető. A világ legjelentősebb animációs filmfesztiváljainak nagydíjait nyerte el ez az egészestés mozi, amely friss humorral és kendőzetlen őszinteséggel közvetít valós társadalmi és emberi problémákat. Zavarbaejtő vizuális és dramaturgiai megoldásai Magyarországon is utat nyitottak a műfajban a korábban szokatlan, provokatív, erőteljes gesztusoknak. Különösen érdekes lehet ezért megismerni Gauder Áron jelenkori alkotásait, amelyek már a tapasztalt mester bölcs, rezignált humorú meséi – nem csak gyerekeknek.

Temple Réka, aki e mesék producere, a Cinemon Stúdió vezetőjeként nemzetközi produkciók gazdája is, s a műfaj aktuális kihívásainak avatott ismerője.

Egyedi szerzői hangok, különleges ötletek, éleslátó megfigyelések. Megnéztük a díjnyertes filmeket, néhány magyar indulót és még tucatnyi érdekes alkotást – az idei Mediawave gazdag animációs programjából válogattunk.

Kreatury

A Kreatury (Teremtések) a kirekesztettségről szól, mégpedig az "áldozatok" szemszögéből – a két "furcsa" teremtmény mégsem gyenge és sérülékeny a világ támadásaival szemben, hanem változatos taktikákkal próbál túlélni. A két figurát árnyképekként látjuk, így a Kreatury egy pillanatra sem válik freak show-vá, hiszen csak a sziluettük másságából következtethetünk arra, miért bélyegzi meg őket a társadalom. Első kísérletük a tettetés és a beilleszkedés, végül mégis felvállalják önmagukat és felszabadulnak. Boldogságuk és szerelmük pedig ekkor, egyéniségük kibontakozásakor lesz teljes.

About a Mother

A díjnyertes orosz animáció valóban az egyik legaranyosabb alkotás volt szellemiségében és vizualitásában is. A mesésen hosszú hajú afrikai édesanya mindent megad három kisfiának – leginkább szeretetet és gondoskodást. A hosszú hajjal varázslatnak beillő trükkökre képes, amíg a gyerekek kicsik – amikor viszont felnőnek és messzire kerülnek, az anya szerepe hirtelen megváltozik. Az About a Mother (Egy anyáról) humoros történet, de olyan, amelynek váratlan mélységei nyílnak a felszín alá pillantva, miközben a fekete-fehér színek kontrasztjának minden lehetőségét kiaknázza a film.

Linnugripp

Priit Tender észt rendező filmje (aki Párhuzamos Kultúráért-díjat is kapott a fesztiválon) egy híradókból jól ismert, mégis nehezen elképzelhető, száraznak tűnő témát dolgoz fel nagyon viccesen: a madárinfluenzát. A madárinfluenza itt az Édenkert történetével fonódik össze: a csábító kígyó megmérgezi az összes kismadarat és a gazdagon termő almafát is – a kertben mellesleg egy almabortól bódult pingvin is sétálgat. A Linnugripp ellentétes hangulatokat ütköztet, hiszen a színes kismadarak és a mókás kukacok miatt kedves mesének tűnik a Madárinfluenza, az ármánykodó kór és a fojtogató pusztulás viszont a sötét végkifejlet felé sodor.

Piano

A Piano arra a klasszikus dramaturgiai fogásra épül, hogy egymástól távolinak tűnő történetszálakat keresztez egymással, míg végül minden szereplő egy helyen találkozik. Különleges mégsem ettől lesz a film, hanem a fanyar, néha morbidba hajló humorától, amely kíméletlenül lesújt a karakterekre. A film szenvtelenül követi végig a szereplők érzéketlenségét, gyerekes taktikázását, a szerencsétlen véletlenek összjátékát: egy városi jelenetben, néhány percben, szavak nélkül összegzi mindazt a keserű társadalomkritikát, amit napjainkról el lehet mondani.

Ruben Leaves

Több nyomasztó animáció vonult fel a Mediawave programjában, ezek közül a Ruben Leaves (Ruben indul) a kapuzárási pánikot jelenítette meg igencsak hatásosan. A paranoiás Ruben munkába indul, de közben elbizonytalanodik, újabb és újabb lehetséges hibák és veszélyforrások jutnak eszébe: biztos bezárta az ajtót, biztos kikapcsolta a gázt? Ruben fejében máris végzetes képsorok peregnek le a várható katasztrófákról, így a férfi útja egyre borzalmasabb hangulatban telik. Ismét egy film a programban, amely fájóan jellegzetes kortünetre tapintott rá.