Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Az első válogatást itt találjátok, a másodikat itt, alább pedig a harmadik olvasható.

Dechert Adél: Itt minden kellemetlen(?)

Hárshegyi Vivien: Felhők felett

Idén már harmadjára volt lehetőségem megnézni Hárshegyi Vivien 2022-es Felhők felett című diplomafilmjét, mert szerencsére több filmfesztivál programjába is bekerült. Számomra megunhatatlan, úgyhogy egyáltalán nem bánom.

A film egy huszonéves lány szerelmi életéről szól, viszonyulásáról a szerelem érzéséhez. Hétköznapi helyzettel indulunk, két fiatalt látunk egy parkban ücsörögni, majd szemtanúi lehetünk egy rendkívül kínos szerelmi vallomásnak. A szekunder szégyenérzetet okozó jelenetek sora azonban nem áll meg itt. Miután a fiú sajátos módon bevallja, hogy „nőként tekint” a lányra, a hősnő ijedten elszalad és fejest ugrik egy szökőkútba. Itt a film is átugrik egy másik idősíkra, valahova a múltba, és betekintést nyerhetünk a lány előző párkapcsolatába. Párbeszédek és montázsok során követhetjük végig, hogy miként változnak át a gyomorban repkedő pillangók szorongássá. A film már a kapcsolatuk elejének bemutatásakor is szarkasztikus és gúnyolódó – miközben a lány arról beszél, hogy milyen okos, helyes és vicces a fiú, mi ennek mindig a szöges ellentétét látjuk. Számunkra egyértelmű, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jó vége, de a hősnőnek muszáj végigmennie az egész folyamaton, és a saját bőrén megtapasztalnia az igazságot. A számos vicces és meghökkentő jelenet, kép és szöveg által a 13 perces film végig érdekfeszítő és szórakoztató marad.

Hárshegyi Vivien: Felhők felett

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Az első válogatást itt találjátok, alább pedig a második olvasható.

Szabó Noémi: Arctalan szolidaritás

Cornejo Judith, Komán Kitti: Útvesztő

Mi marad a halál után? A gyász és annak a folyamata, ahogyan mi, emberek megpróbáljuk feldolgozni egy szerettünk elveszítését. Az Útvesztő című animációs film alkotópárosa, Cornejo Judith és Komán Kitti, a MOME hallgatói ezzel a témával kezdenek el foglalkozni. Valamint azzal, hogy megfejtsék, a környezetünk és a többi ember ilyen esetekben hogyan viselkedik.

Cornejo Judith, Komán Kitti: Útvesztő

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Itt az első válogatás.

Galaczi Zsófia: A magatehetetlenség futóhomokjában

Andrea Szelesová: Nővérek

Andrea Szelesová diplomafilmje a magatehetetlen szeretteinkről való gondoskodás, valamint végső elengedésük fájdalmát és terhét mutatja be. A szereplők nők és testvérek, de lehetnének férfiak, szülők, gyerekek vagy akár nem vér szerinti hozzátartozók is. A hangsúly a gondoskodó félen van és az ő széles spektrumú, intim, mégis univerzális érzelmein, mint a szeretet, a törődés, a harag, a tehetetlenség, a magány és a gyász.

Egy felmálházott női alak a sivatagban vonszolja terhét magányos úticéljához: nővéréhez. A gigantikus méretű, szoborszerű nővér mellkastól lefelé a homok rabja. Ahogy halad előre a történet, úgy süllyed egyre mélyebbre a homokba, teste pedig egyre inkább nehezül és terebélyesedik, nagyon szép és letisztult analógiaként a betegségre és a lassú fizikai leépülésre.

Andrea Szelesová: Nővérek

Véget ért a 10. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál, melyet október 5–8. között rendeztek meg Budaörsön. Idén négy díjat is elhozott az észt Sander Joon, a legnépszerűbb és legígéretesebb magyar alkotók pedig a MOME-ról kerültek ki. Idén 31 díjat osztottak ki, a filmeket számos különdíjjal jutalmazták a zsűrik. Bemutatkozott a Primanima Master versenykategória és idén először átadták a szakmai munkásságot elismerő My Beloved Animation-díjat.

A 10. Primanimán közel 250 filmet láthatott a közönség, melyről nemcsak a szakmai zsűrik, hanem a közönség is szavazhatott. A háromtagú nemzetközi zsűri Kamila Dohnalová cseh producer, Thomas Renoldner osztrák avantgárd rendező, valamint Nicolai Troshinsky spanyol illusztrátor, film- és videojáték-alkotó voltak, akik a Primanima nagydíját az osztrák Alexander Gratzer In the Upper Room című kisfilmjének adták. A zsűri kiemelte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs mesterszakán készített önéletrajzi ihletésű, érzelemdús film megindító, keserédes humorát.

Alexander Gratzer: In The Upper Room

Október 5. és 8. között tizedik alkalommal rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált Budaörsön. Idén valósul meg először a Primanima Academy, a fesztivállal párhuzamosan futó szakmai platform, amely kerekasztal-beszélgetéseket és mesterkurzusokat foglal magába magyar és angol nyelven.

A programsorozat folyamán magyarországi és külföldi animációs alkotók tartanak mesterkurzusokat, és különböző területek szakemberei kezdeményeznek beszélgetést egymással az animációs szakma érdekvédelméről, az alternatív filmes és animációs oktatásról, a kulturális munkáról, és a visegrádi országok gyerek- és ifjúsági tartalmairól.

Kreif Zsuzsanna: Forró helyzet a hüllők bolygóján

Vajon akik hazájukat elhagyni kényszerülnek, pontosan mit tudnak magukkal menekíteni az út során 一 és milyen áron? Florence Miailhe Átkelés című filmje többek közt erre keresi a választ. A film a 10. Primanima fesztiválon lesz látható október 8-án.

Florence Miailhe animációs rövidfilmjeivel vált ismertté, először Franciaországban, majd világszerte. A 2002-es A Summer Night Rendez-vous (Au premier dimanche d'août) César-díjat kapott, a 2006-os Conte de quartier-t Arany Pálmára jelölték a cannes-i filmfesztiválon. A 2021-es Átkelés (The Crossing) a rendezőnő első egész estés filmje, amely már most sikernek könyvelhető el: a film világkörüli útja és a számtalan megjelent pozitív kritika mellett, a tavalyi Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a zsűri különdíját is elnyerte. 

A film egy fiatal testvérpár hányattatott útját meséli el, akik fiktív kelet-európai országokon át menekülnek egy névtelen háború elől. A történetet az idősebb testvér, Kyona meséli el, már mint öregasszony, visszaemlékezve, miközben régi vázlatfüzetének lapjait pörgeti. Számára a rajzolás nyújtott menedéket az út szörnyűségeitől. Az öccse, Adriel könnyebben adaptálódott a megismert emberekhez, kultúrákhoz, bizonytalan helyzetükhöz. Miután falujukat felégetik és elszakadnak a családjuktól utcagyerekként tolvajlásból élnek. Hol jó-, hol rossz szándékú felnőttek felügyelete alá kerülnek, csavargókká, majd artistákká lesznek, végül egy fogolytáborban a halál markából menekülve szerzik meg szabadságukat.