Bucsi Réka LOVE című animációs filmjét februári premierje óta több mint ötven fesztivál közönsége láthatta. Csak júliusban összesen tíz jelentős nemzetközi fesztiválon vetítik a filmet – ezekben a napokban párhuzamosan versenyez egy spanyol, egy ciprusi, két olasz és egy mexikói fesztiválon.

A LOVE eddig öt kontinensre, valamint összesen 26 országba kapott meghívást. A negyedórás alkotást az elmúlt időszakban többek közt az Indie Lisboa, a Vienna Shorts és a Nashville-i filmfesztiválokon, illetve Krakkóban és Limában is vetítették. A rendező, Bucsi Réka a bécsi fesztiválon és a Los Angeles-i LA Film Festen személyesen is részt vett a LOVE fesztiválvetítésén.

Ezen a héten a következő filmes eseményeken látható a film: Elche Nemzetközi Függetlenfilm-fesztivál (Spanyolország), Animafest Cyprus, SiciliAmbiente (Olaszország), Lago Film Fest (Olaszország), illetve a Guanajuatói Nemzetközi Filmfesztivál (Mexikó).

A film világpremierjére februárban, a Berlinale Shorts versenyprogramjában került sor. Észak-amerikai debütálása a texasi South by Southwest (SXSW) fesztiválon, míg az ázsiai ősbemutató Hongkongban volt. Magyarországon a Friss Hús közönsége láthatta először a filmet. Itt a zsűri tetszését is elnyerte az alkotás: a legjobb magyar animációs film díjával tüntették ki. Mi itt írtunk a LOVE-ról.

A fesztiválok fontosságát jelzi, hogy közülük 13 ún. Oscar-kvalifikáló fesztivál, tehát az ott díjat nyert filmek automatikusan Oscar-jelölést kapnak. Bucsi Réka előző filmje, a Symphony No. 42. el is jutott idáig, sőt, az Oscar-jelölések közt a legjobb kilenc közé jutott 2015-ben.

A LOVE a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával készült, francia koprodukcióban. A film magyar producere Osváth Gábor (Boddah), fesztiváloztatásáért pedig a Daazo rövidfilmes portál felel.

A Global Voices oldalán megjelent egy rövid cikk (The Fascinating World of Cold War-Era Hungarian Cartoons) a hidegháború időszakában készült magyar animációs sorozatokról, melyben elég nagyvonalakban ír a macedón származású Filip Stojanovski a magyar animációs iparról és három hazai sikersorozatról. Éppen ezért nem megy bele az alkotások mélyebb fejtegetésébe, elemzésébe és értelmezésébe, mindenesetre érdekes olvasni hogyan látja egy külföldi a hazai közönség számára klasszikus animációkat. Habár az, hogy a magyar animáció aranykorában kevés széles körben ismert exportcikkünk lett volna, vitatható. 

Ahogy Stojanovski írja, a hidegháború alatt ugyan Magyarország is a vasfüggöny innenső oldalára került a Szovjetunióval, Kelet-Németországgal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Bulgáriával és Romániával együtt, elszeparálva a világ többi részétől, de ez nem akadályozta meg a hazai animációs ipart a magas színvonalú alkotások elkészítésében. A vasfüggöny mögött korlátozva volt a (művészi) mozgásszabadság, az eszmecsere, a magánélet, és a központosított gazdaság miatt az életszínvonal is alacsony volt. Az '56-os forradalom leverése után a magyar politikai vezetés fokozatosan állította vissza a szabad piacgazdaság néhány elemét, illetve egyes szabadságjogokat, amelynek eredménye egy (a Szovjetunióhoz képest) valamivel lazább kormányzás volt, mely gulyáskommunizmusként vált ismertté.

Stojanovski egyik példája a Gusztáv című sorozatunk, mely szerinte egyike volt annak a kevés hazai kulturális exportcikknek, amely széles körben ismert volt külföldön. (A Gusztáv előzménye Nepp József első rövidfilmje, az 1961-ben készült Szenvedély, melyben először jelent meg a főhős alakja. – a szerk.) A Gusztáv a mindennapi életre reflektált, többek közt olyan témákat figurázott ki szatirikus módon, mint az országot elnyomó bürokrácia vagy az egyén saját életével való elégedetlensége. A politikai hatalom befolyása mellett a hazai kultúrcikkek exportjának akadályát a magyar nyelv is jelentette (ez a probléma egyébként ma is jelen van az animációs rövidfilmek esetében – a szerk.), viszont a Gusztáv a némafilmeket idézte a beszéd hiányával és az egyéb szövegek redukálásával, amivel megvolt az univerzális jellege. Stojanovski szerint a Gusztáv később meghatározó lett azokban az országokban, ahol vetítették, sőt, az esendő főhős egyfajta kultfigurává is vált, amire később az is rásegített, hogy a sorozat elérhető lett online felületeken is.

A magyar animációs kánon megkerülhetetlen sorozata a száz részt megért Magyar népmesék. Ahogy Stojanovski írja, a huszadik század második felében a fősodorbeli közép- és kelet-európai animációk többnyire gyerekek szórakoztatására készültek, és egy részük valóban ezt a közönséget célozta, mások viszont belecsempésztek felnőtt tartalmakat is. Mivel a kommunizmus a jövőre koncentrált, ezért a gyerekeknek szóló jelenkori, aktuális témákkal foglalkozó alkotások fontos kérdést jelentettek a szocialista országoknak, így az állam jelentős mértékben támogatta a fiatalok oktatását mind irodalomban, mind a filmek terén. A Magyar népmesék volt az egyik legkiemelkedőbb példája ennek a trendnek. A Magyar népmesék narrációt tartalmazott, ezt pedig minden esetben lefordították az adott ország anyanyelvére. Stojanovski egy amerikai verziót linkelt a cikkébe, melyben James Earl Jones (Darth Vader szinkronhangja) vezeti fel a Holló Jankó című epizódot, amelynek egyébként eredeti narrátora Szabó Gyula. Mint látható, az amerikai verzióban elhagyták a sorozat védjegyévé vált intrót a Kaláka együttes meghatározó dallamaival.

Van egy Festival Scope nevű oldal, ahol ingyenesen nézhetők a legfrissebb kisfilmek a világ minden tájáról. Persze például a vimeo is erre van, de ott maximum évek múlva találkozhatunk az aktuális sikerfilmekkel, a Festival Scope viszont az éppen fesztiválozó szuper filmeket osztja meg bizonyos ideig, illetve bizonyos megtekintésig, mindegyikhez angol feliratot biztosítva. Ahogy a honlapon olvasható, a világ tele van kiváló filmfesztivállal, ahol a legjobb és legfrissebb darabokkal, valamint a legtehetségesebb és legígéretesebb alkotókkal találkozhat a közönség. A Festival Scope több neves nemzetközi fesztivállal áll kapcsolatban, melyek kínálatából tesz elérhetővé válogatásokat, ráadásul ingyen. (Egyébként Tóth Luca Superbiája is nézhető volt az oldalon éppen a cannes-i premier után.) Azáltal, hogy ezek ingyenesen megtekinthetők neten, egyrészt a filmrajongók kedvében járnak, hogy akik nem tudnak eljutni különböző fesztiválokra, azok is megismerjenek néhány kiemelkedő alkotást, másrészt ezzel segítik az adott filmek fesztiválútját is, hiszen az egyes filmek felkelthetik például forgalmazók, más fesztiválok és persze más alkotók érdeklődését is, amivel egyfajta promót is nyújt az oldal. 

Tehát bárki számára elérhetők ezek a filmek, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ingyen! Ehhez nem kell mást tenni, csak regisztrálni. Tényleg csak ennyit, utána nem érkeznek felesleges üzenetek, csak a hírlevél, hogy megjött az újabb adag válogatás.

Alberto Vázquez: Decorado

Az oldalon a sok szuper kisfilm között jelenleg négy animáció érhető el július 26-ig. Az I was a Winner a svéd Jonas Odell dokumentumfilmje, melynek valójában csak a hangsávja tartalmaz eredeti hangot, a kép a számítógépes játékok világát jeleníti meg, nem véletlenül. A közel negyedórás alkotásban három ember beszél a játékfüggőségéről, hogy az hogyan hatott ki az életükre, vagy épp tette tönkre azt. Az egyik szálon egy fiatal férfi gyerekkori pc-mániájáról van szó, hogy mennyire kimaradt a szocializációból azáltal, hogy folyamatosan játszott és ebből csak a gimnázium felsőbb osztályaiban tudott kitörni, amikor megismert egy lányt. A másik szálon egy nő mesél egy korábbi párkapcsolatáról, melyben mindkét fél játékfüggő volt, és igazi intim kapcsolatot csak a közös játékban tudtak kialakítani, a való életben nem tudtak egymással tartalmasan élni. A harmadik történet egy családapáról szól, aki hosszú éveken keresztül csak ült a gép előtt és játszott, elhanyagolta a feleségét és a gyerekeit is, és miközben ment tönkre a való élete (melyhez alkoholprobléma is társult), annál sikeresebb lett a játékban. "I was a winner."

A Blind Vaysha a bolgár Theodore Ushev legfrissebb alkotása, mely az idei annecy-i fesztiválon a zsűri díját és a diákzsűri díját is elnyerte a rövidfilmes kategóriában. A film a szintén bolgár Georgi Gospodinov novelláját adaptálja, a rendező elmondása szerint hozzá képest meglehetősen újszerű formában, mind technikailag, mind művészileg, mind narratívájában. Főhőse egy fiatal lány, Vaysha, aki egyik szemével a múltat, a másikkal pedig a jövőt látja, ezáltal a jelent nem ismeri, nem tudja átélni. Ushev az experimentális világlátást a népművészeti, sőt képzőművészeti formákkal keveri, mindezt pedig a hangsávban is alkalmazza (ez a Kottarashky szám Ushev előző filmjéből, a Sonámbulóból is ismerős lehet). Mintha csak Eckhart Tolle gondolatait öntené vizuális formába: az emberiség nagy része vagy a múltban, vagy a jövőben él, és mindkettő diszkfunkcionális állapot, mert egyik sem a jelenre koncentrál.

Franck Dion kilencperces animációja az idei annecy-i filmfesztivál rövidfilmes Kristály-díját vitte el. A The Head Vanishes beleillik a rendező eddigi tematikájába, mely a társadalmon kívül állók köré épül, vegyítve egy adag szatírával, kedves iróniával, némi szürrealitással, valamint nagyfokú érzékenységgel. A The Head Vanishes főhőse egy idős, demenciában szenvedő asszony, aki a születésnapján elszökik az idősek otthonából és vonatra száll, hogy mint minden évben, most is a tengerparton ünnepelhessen, de egy titokzatos nő, aki folyton anyának szólítja, minden lépését követi. A filmben keverednek az idős asszony gyerekkori emlékei és fantáziái, melyek főként egy lefejezett, de meghalni nem akaró tyúk köré épülnek, valamint a gyermeklelkű nő vágyai és a paranoiába hajló elégedetlenkedései, melyeket végtelen empátiával mutat be az animáció.

Idén májusban Bognár Éva Katinka MOME Anim mesterszakos diplomamunkája, a Hugo Bumfeldt című animáció nyerte el a gyerekzsűri díját az Oberhauseni Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon a gyerek és ifjúsági film kategóriában, a napokban pedig Bárczy Örs MET-en készült diplomafilmjét, a Hey Deer!-t díjazták gyerekek az olaszországi Umbria Film Festivalon, ahol olyan animációkat előzött meg, mint a Johnny Express és a Once upon a Blue Moon.

A július 6. és 10. között huszadik alkalommal megrendezett Umbria Film Festival gyerekeknek szóló rövidfilmes versenyprogramjában szerepelt Bárczy Örs 3D-s animációja, a Hey Deer!, mely a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció alapszakán készült diplomafilmként. A film főhőse egy kakaószerető szarvas, aki mindennapos rutinként a havat söpri a háza elől, viszont esténként megremeg a föld és másnap kezdődik minden elölről.

Ahogy korábban is írtuk, látványilag és történetileg is annyira mainstream film a Hey Deer!, hogy simán mehetne gyerekműsorokba, mert annyira közönségbarát, viszont sokkal kidolgozottabb, mint amikkel általában a tévében találkozunk. Ezt pedig a főként iskolásokból álló zsűri is díjazta, szerintük a főhős nagyon barátságos, a történet igazán eredeti és a havas helyszín is megkapó a közönség számára, a film vége és a kislány mosolya pedig érdekessé és meglepővé teszi az animációt. 

Bárczy Örs a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció alapszakán végzett 2015-ben, az azóta eltelt egy évben a bournemouth-i National Centre of Computer Animation (NCCA) 3D számítógépes animáció mesterszakán tanult. 2014-ben ő is gyakornok volt az Umbrella Stúdióban, akárcsak a szintén MET-en végzett Dell'Edera Dávid, aki a Balkon című, Annecy-ban zsűri díjával jutalmazott diplomamunkáját a stúdióval koprodukcióban készítette.

A Hey Deer! számos fesztivál versenyprogramjában szerepelt már, idén májusban pedig a Manchester Film Festival (MANIFF) legjobb animációjának járó díját is megkapta a jól felépített történetéért. A filmet itthon többek közt a 2. Animascope-on, a Mediawave-en és a 2. Magyar Filmhéten is lehetett látni. Bárczy Örssel itt olvasható egy interjú a film készítéséről és a 3D-vel való kapcsolatáról, a Hey Deer! elkészültéről pedig a film honlapján látható képanyag.

Forrás: Umbria Film Festival

Egy svéd animátor, Emil Gustafsson Ryderup újrarajzolta a készülő  Batman: A gyilkos tréfa című animációs film hivatalos teaserét az eredeti 1988-as képregény vizuális stílusában.

A '88-as Batman: A gyilkos tréfa az egyik (ha nem a) legjobb Batman-képregény, melyet Alan Moore írt, Brian Bolland illusztrált és John Higgins színezett, akinek egyébként élénk és kontrasztos stílusát Bolland nem kedvelte, ezért a képregény 20. jubileumi kiadására újra is színezte az egészet:

Batman: The Killing Joke (1988, 2008)

Készült egy összehasonlító videó is a két teaserről, melyből szintén látszik, hogy Sam Liu és Bruce Timm animációs filmje inkább a 2008-as változat stílusát viszi tovább, mintsem John Higgins elképzelését.

A Batman: A gyilkos tréfa című animációs filmet egyszer vetítik majd moziban (Amerikában), egyébként egyből DVD- és BD-kiadásba kerül 2016 augusztusában. 

via Cartoon Brew

Június 13. és 18. között zajlott az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, ahol három magyar animáció szerepelt a versenyprogramban (Andrasev Nadja: A nyalintás nesze, Dell'Edera Dávid: Balkon, Kreif Zsuzsanna és Hegyi Olivér: Candide), két magyar filmterv (Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta: Carpelle, Miklósy Zoltán: Solo Lobo) pedig a fesztivál ideje alatt tartott Nemzetközi Animációs Filmpiac (MIFA) pitch fórumán mutatkozott be. Végül két díjat is magyar alkotás kapott: a zsűri díját hozta el Dell'Edera Dávid az Umbrellával koprodukcióban készült MET diplomafilmje, a Balkon, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rövidfilmterve, a Carpelle pedig a Ciclic Prize-t nyerte el. 

A fesztiválon személyesen is bemutatkozhattak a versenyprogramban részt vevő filmek alkotói, például az úgynevezett Students' Snack Time programban négy napon keresztül délutánonként a diplomafilmek rendezői beszélgettek Alexis Hunot animációs szakértővel. Mivel a diplomafilmes versenyprogramban szerepelt A nyalintás nesze és a Balkon is, ezért Andrasev Nadja és Dell'Edera Dávid is mesélt MOME, illetve MET animációjáról és persze magukról.

A beszélgetések angol nyelven folytak, Andrasev Nadja többek közt mesélt arról, hogy az élőszereplős filmek világából hogy került az animációsba, hogyan lett később production manager és az első munkája a Limbo Limbo Travel volt, hogy külön rajzórák nélkül is be tudott kerülni a MOME-ra, illetve Hunot kérdezte az animációs szexjelenetekből írt szakdolgozatáról, melyben a rövidfilmek szimbolista, absztrakt és stilizált erotikus szekvenciáit elemezte, és persze A nyalintás nesze című MOME Anim diplomamunkájáról, mely nemcsak a csábításról, hanem a vágyakról is szól. Dell'Edera Dávidot a MET-ről és a jelenlegi hazai animációs ipar helyzetéről is faggatta Hunot, és persze a Balkonról, melyben a hétköznapok unalmas perceiből egy váratlan fordulat mozdítja ki a lakókat, akiknek különböző okai vannak a beszállni ebbe a meglepő eseménybe. Az interjúban végülis elhangzik ez a fordulat, ami egy indokolatlan kiáltás, melyet egyfajta filmzenének és egy erős gesztusnak is szánt a rendező, mellyel abszurddá akarta tenni ezt a hétköznapi élethelyzetet és a nézőt is kizökkenteni.

Andrasev Nadja: A nyalintás nesze

Dell'Edera Dávid: Balkon