Van egy Festival Scope nevű oldal, ahol ingyenesen nézhetők a legfrissebb kisfilmek a világ minden tájáról. Persze például a vimeo is erre van, de ott maximum évek múlva találkozhatunk az aktuális sikerfilmekkel, a Festival Scope viszont az éppen fesztiválozó szuper filmeket osztja meg bizonyos ideig, illetve bizonyos megtekintésig, mindegyikhez angol feliratot biztosítva. Ahogy a honlapon olvasható, a világ tele van kiváló filmfesztivállal, ahol a legjobb és legfrissebb darabokkal, valamint a legtehetségesebb és legígéretesebb alkotókkal találkozhat a közönség. A Festival Scope több neves nemzetközi fesztivállal áll kapcsolatban, melyek kínálatából tesz elérhetővé válogatásokat, ráadásul ingyen. (Egyébként Tóth Luca Superbiája is nézhető volt az oldalon éppen a cannes-i premier után.) Azáltal, hogy ezek ingyenesen megtekinthetők neten, egyrészt a filmrajongók kedvében járnak, hogy akik nem tudnak eljutni különböző fesztiválokra, azok is megismerjenek néhány kiemelkedő alkotást, másrészt ezzel segítik az adott filmek fesztiválútját is, hiszen az egyes filmek felkelthetik például forgalmazók, más fesztiválok és persze más alkotók érdeklődését is, amivel egyfajta promót is nyújt az oldal.
Tehát bárki számára elérhetők ezek a filmek, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ingyen! Ehhez nem kell mást tenni, csak regisztrálni. Tényleg csak ennyit, utána nem érkeznek felesleges üzenetek, csak a hírlevél, hogy megjött az újabb adag válogatás.
Alberto Vázquez: Decorado
Az oldalon a sok szuper kisfilm között jelenleg négy animáció érhető el július 26-ig. Az I was a Winner a svéd Jonas Odell dokumentumfilmje, melynek valójában csak a hangsávja tartalmaz eredeti hangot, a kép a számítógépes játékok világát jeleníti meg, nem véletlenül. A közel negyedórás alkotásban három ember beszél a játékfüggőségéről, hogy az hogyan hatott ki az életükre, vagy épp tette tönkre azt. Az egyik szálon egy fiatal férfi gyerekkori pc-mániájáról van szó, hogy mennyire kimaradt a szocializációból azáltal, hogy folyamatosan játszott és ebből csak a gimnázium felsőbb osztályaiban tudott kitörni, amikor megismert egy lányt. A másik szálon egy nő mesél egy korábbi párkapcsolatáról, melyben mindkét fél játékfüggő volt, és igazi intim kapcsolatot csak a közös játékban tudtak kialakítani, a való életben nem tudtak egymással tartalmasan élni. A harmadik történet egy családapáról szól, aki hosszú éveken keresztül csak ült a gép előtt és játszott, elhanyagolta a feleségét és a gyerekeit is, és miközben ment tönkre a való élete (melyhez alkoholprobléma is társult), annál sikeresebb lett a játékban. "I was a winner."
A Blind Vaysha a bolgár Theodore Ushev legfrissebb alkotása, mely az idei annecy-i fesztiválon a zsűri díját és a diákzsűri díját is elnyerte a rövidfilmes kategóriában. A film a szintén bolgár Georgi Gospodinov novelláját adaptálja, a rendező elmondása szerint hozzá képest meglehetősen újszerű formában, mind technikailag, mind művészileg, mind narratívájában. Főhőse egy fiatal lány, Vaysha, aki egyik szemével a múltat, a másikkal pedig a jövőt látja, ezáltal a jelent nem ismeri, nem tudja átélni. Ushev az experimentális világlátást a népművészeti, sőt képzőművészeti formákkal keveri, mindezt pedig a hangsávban is alkalmazza (ez a Kottarashky szám Ushev előző filmjéből, a Sonámbulóból is ismerős lehet). Mintha csak Eckhart Tolle gondolatait öntené vizuális formába: az emberiség nagy része vagy a múltban, vagy a jövőben él, és mindkettő diszkfunkcionális állapot, mert egyik sem a jelenre koncentrál.
Franck Dion kilencperces animációja az idei annecy-i filmfesztivál rövidfilmes Kristály-díját vitte el. A The Head Vanishes beleillik a rendező eddigi tematikájába, mely a társadalmon kívül állók köré épül, vegyítve egy adag szatírával, kedves iróniával, némi szürrealitással, valamint nagyfokú érzékenységgel. A The Head Vanishes főhőse egy idős, demenciában szenvedő asszony, aki a születésnapján elszökik az idősek otthonából és vonatra száll, hogy mint minden évben, most is a tengerparton ünnepelhessen, de egy titokzatos nő, aki folyton anyának szólítja, minden lépését követi. A filmben keverednek az idős asszony gyerekkori emlékei és fantáziái, melyek főként egy lefejezett, de meghalni nem akaró tyúk köré épülnek, valamint a gyermeklelkű nő vágyai és a paranoiába hajló elégedetlenkedései, melyeket végtelen empátiával mutat be az animáció.
A négy film közül a legzavarbaejtőbb Alberto Vázquez animációja, a Scenery (Decorado), melyben egy furcsa világ még különösebb élőlényeinek mindennapjait láthatjuk. A fekete-fehér színhasználat egyszerűségét a film formavilága és a szereplők groteszksége ellensúlyozza. Történet nem igazán van, inkább rövid fejezetekből épül fel a film, melynek minden epizódjában valami bizarr, a néző és maga a szereplő számára is sokszor frusztráló dolog történik (mint például a fordított sellőre önkielégítést végző szellembarát). A Decorado egyik fő kérdése, hogy vajon nem egy mesterkélt, színpadi szituációban élnek-e a történet hősei, akiket folyton figyel valami vagy valaki (behozva ezzel a szórakoztató valóságshowk világát), illetve hogy erre ők maguk hogyan reflektálnak. A folyamatos önreflexió, valamint a jelenkori (technicizált és sokszor aberrált) társadalom közhelyeire és felismerhető hangjaira való hivatkozás folyamatosan átragasztja a nézőre is azt a kellemetlen, szorongáskeltő érzést, amiben maguk a szereplők is vannak – már aki ráismer önnön abnormális helyzetére.
A Festival Scope oldalán egy pár kattintásos regisztráció után lehet ezeket a filmeket megnézni, méghozzá ingyen, és érdemes a közzététel után minél hamarabb, mert ugyan általában két hétig érhetők el neten, de bizonyos nézettség (általában 200-600 kattintás) után már nem lehet megtekinteni az adott filmet. Sőt, az is korlátozva van, hogy egy regisztrációval hányszor nézhető meg egy film, úgyhogy érdemes odafigyelni ezekre. De a lényeg, hogy a Festival Scope a legfrissebb és legígéretesebb alkotásokat teszi elérhetővé online, így otthon, fotelből nézhetjük a nemzetközi fesztiválok filmjeit.
