Ma kezdődik a 14. Jameson CineFest, ahol ezentúl nincs külön animációs versenykategória, az animációk a rövidfilmes blokkokban és a CineNewWave szekcióban szerepelnek az élőszereplős alkotásokkal együtt. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb animáció lesz a fesztiválon a korábbi évekhez képest.

A rövidfilmes versenyprogramban összesen 35 film szerepel, ezek közül 3 animáció: a lengyel Kacper Zamarlo Répaföld (Carrot Field), a fehérorosz Yulia Ruditskaya És a Hold mozdulatlan (And The Moon Stands Still), valamint az ír Vincent Gallagher Az örök második (Second to None) című rövidfilmje. A fiatal magyar alkotók számára létrehozott CineNewWave versenyben 13 film van, ezek között pedig csak két METU animáció: Barkóczi Noémi Second Hand, illetve Pataki Szandra Wireless című filmjei.

Vincent Gallagher: Az örök második (Second to None)

A hazai és nemzetközi animációs rövidfilmek eddig egy külön animációs kategóriában versenyeztek a CineFesten, ahol a nemzetközi zsűri Dargay Attila-díjjal jutalmazta az általuk legjobbnak ítélt alkotást (a korábbi nyertesek itt találhatók). Az idei évtől kezdve viszont a Dargay Attila-díjat a legígéretesebb fiatal magyar animációs filmes kaphatja. Az 1 millió forintos díjról, melyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ajánlott fel, Henrik Irén, Dargay Attila özvegye, Fülöp József, a MOME rektora és M Tóth Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora döntenek.

A díjra július 15-ig lehetett nevezni 30 évnél fiatalabb alkotóknak, melyek közül a háromtagú zsűri végül hatot választott ki, akikben az a közös, hogy mind a MOME animáció szakán végeztek.

Valószínűleg az augusztus a legoffline-abb hónap az összes közül, nemcsak a filmkészítőknek, hanem nekünk is. Volt már erősebb hónap (például az előző), most 14 rövidet válogattunk az augusztusi kedvencek közé. Élvezzétek őket, a korábbiakat pedig itt tudjátok.

Augusztus 29. és szeptember 3. között tart a 13. BuSho Rövidfilm Fesztivál, ahol úgy tűnik idén még nagyobb hangsúlyt fektettek a szervezők az animációs filmekre. Már a versenyprogramban is sok animációs alkotást vetítenek, összesen 19-et, melyek közt vannak francia, ír, svájci, koreai, szlovák, német és magyar animációk is. 

Ám ennél jobb hír, hogy lesz két nemzetközi információs blokk, amelyben csak animációk láthatók, ezen kívül pedig egy magyar szekció csupa hazai animációval. Ráadásul a szervezők olyan jófejek voltak, hogy ezt a három blokkot egymás után tették, így szeptember 2-án 10 órától egészen 16 óráig lehet animációs rövidfilmeket nézni az Art+Cinemában. 

A 13. BuSho részletes programját itt lehet böngészni, a jegyárakról pedig itt lehet tájékozódni.

Adrienne Nowak: Gusla or the Spirits

A versenyprogramban szereplő animációk:

• Evelyn Jane Ross: Adam (USA)
• Viktória Katona: Birds and Bees (IRL)
• Dell'Edera Dávid: Balkon (HUN)
• Max Porter, Ru Kuwahata: Negative Space (FRA)
• Florian Babikian, Vincent Bayo: Garden Party (FRA)
• Shoko Hara: What They Believe (GER)
• Rafael Sommerhalder: Au revoir Balthazar (SWI)
• Carlos Gomez Salamanca: Lupus (FRA)
• Alireza Hashempour: In One Drag (GER)
• Brenda Lien: Call of Cuteness (GER)
• Samaneh Shojaei: Ascribed Achievements (IRA)
• Seunghee Kim: The Realm of Deepest Knowing (KOR)
• Lukas Figel: Handstern (SK)
• Jadwiga Kowalska: The Bridge over the River (SWI)
• Adrienne Nowak: Gusla or the Spirits (FRA)
• Hannes Rall: All the World is a Stage (GER)
• Wunder Judit: Kötelék (HUN)
• Lovrity Anna Katalin: Vulkánsziget (HUN)
• Tóth Luca: Superbia (HUN)

Max Porter, Ru Kuwahata: Negative Space

Az erotikus animációk mindig nagyon pörögnek, az animációs formában pedig az a legszebb, hogy a fantáziának semmi sem szab határt és az alkotók úgy valósítják meg az elképzeléseiket, ahogy csak akarják. És itt nyernek sokat a kortárs erotikus animációk, melyek nemcsak a szexuális áthallásoktól túlfűtöttek, de egyre többször mérhetetlen cukiság is burjánzik bennük (lásd: Le Clitoris, Pussy), amivel az akár kellemetlennek tűnő témákat is nagyon szórakoztatóan és befogadhatóan dolgozzák fel. 

Veronica L. Montano, Manuela Leuenberger és Lukas Suter, a svájci Lucerne University of Applied Sciences and Arts hallgatóinak 2015-ös vizsgafilmje az Ivan's Need is épp ilyen kis gyöngyszem, melyet itthon a Primanimán lehetett látni.

Az Ivan's Need is a cukin buja erotikus animációk sorát gyarapítja, melynek főhőse egy pékségben dolgozik és imádja a puha, gyúrni való dolgokat, amikről szívesen is fantáziálgat. Ez egészen addig megy, amíg az egyik megrendelőjükről ki nem derül, hogy egy óriásmellű nő, aki úgy használja bájait, mint Rapunzel a haját (és akkor már nem vagyunk messze a Tóth Luca Superbiájában élő nőstények életmódjától sem). Miután Ivan felismeri a női test szépségeit, kit érdekelnek már a dögönyözni való nyers tészták, amikből sütés után úgyis kellemetlen érintésű, kemény és szögletes kenyerek lesznek, ha sokkal nagyobb, puhább és csábítóbb testrészeken is hintázhat az ember fantáziája. Csupa kaland várja Ivant a női test felfedezésének útján, amit gyermeki kíváncsisággal és mohósággal tesz magáévá, ezt pedig az egyszerű, színes formák is erősítik.

Nem is tudom, hogy az év híre-e, mindenesetre a nyáré biztosan, hogy Don Hertzfeldt, az egyik legnagyobb hatású kortárs animációfilmes folytatást készít World of Tomorrow című Oscar-jelölt rövidfilmjéhez.

A hírt Hertzfeldt twitteren jelentette be, vagyis nem is bejelentette, hanem csak egy képet közölt a folytatás címével és egy kis rakétával: World of Tomorrow - Episode Two: The Burden of Other People's Thoughts, azaz A holnap világa - Második fejezet: Más emberek gondolatainak terhe. A sequelről egyelőre semmi mást nem tudni, csak találgatni lehet, hogy ez vajon az a film-e, amiről korábban azt mondta a rendező, hogy már az utolsó simításokat végzi rajta, vagy ez egy teljesen friss projekt. Bár valószínűleg előbbi, úgyhogy nem kell sokat várni a bemutatóig.

A közel negyedórás World of Tomorrow főszereplője Emily, akit harmadik generációs klónja keres fel a távoli jövőből, hogy egy futurisztikus-pszichedelikus melankólia-túrára vigye a kislányt, miközben egy régi emléket próbálnak felidézni és elmélkedni az emberi létről. 

A World of Tomorrow premierje a 2015-ös Sundance-en volt, ahol elnyerte a zsűri nagydíját animációs kategóriában, majd egészen az Oscar-jelölésig jutott, ám végül a chilei Gabriel Osorio Vargas Bear Story című életrajzi ihletésű alkotása nyerte az aranyszobrot, így már másodszor távozott üres kézzel Hertzfeldt az Oscar-gáláról (először 2001-ben jelölték a Rejected című filmjével). A World of Tomorrow egyébként már online is nézhető.

Ha már szó volt a MOME diákok által készített cuki cicás függöny- és illemfilmről, ne hagyjuk ki a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválra készült promót sem, ami szintén a mozizás alatti idegesítő tevékenységekre reflektál.

A Zsigmond Vilmos Filmfesztivált idén először rendezték meg, amihez a szervezők felkértek két ex-METU-s diákot, Molnár Luca Annát és Verhóczki Ádámot, hogy készítsenek hozzá egy rövid szpotot, amit a vetített filmek előtt adnának le. A promófilmről Molnár Luca Anna mesélt: "Elég hirtelen jött a fesztivál ötlete, az arculatra nem nagyon volt idejük, így gyorsan kellett reagálnunk nekünk is. A logótól szerettünk volna kicsit eltérni egy frissebb, fiatalosabb formával. Verhóczki Ádámmal közösen találtuk ki az egész koncepciót, amit egy francia rövidfilmfesztivál szpotja inspirált. Ádám tervezte és csinálta az animáció nagy részét, én kompozitáltam, fényeltem és animáltam, Sperling Andor pedig a hang designért volt felelős.

A főszereplőt egyik volt tanárunk inspirálta, az emberi hangokat pedig egy TV szerkesztőségében vettük fel. Akkoriban nagyon sok ilyen inger ért minket a mozikban, filmklubokban, ahol ha beindul egy ilyen "hangzavar-folyam", akkor nincs megállás. Erre szerettünk volna reagálni, ami egyben egy felhívás is, hogy figyeljen a néző, mert kezdődnek a filmek."

Popcorn-ropogtatás, smárolás, dumálás, mobilozás... és téged mi idegesít a moziban?