Felkerült a netre az utóbbi idők egyik legintenzívebb animációs filmélménye, és vajon mit is lehet egy vizuálisan ennyire erős filmről írni? Azt, hogy erre találták ki az animációt.

Közösségi finanszírozásból készítette a francia Vincent Gibaud a The Night I Dance With Death (La Nuit Le Danse avec la Mort) című 6 perces kisfilmjét, mely egy pofonegyszerű történetből hozza ki a legtöbbet. Jack egy visszahúzódó srác, aki barátaival tölt egy estét. A bulit nem élvezi annyira, ezért bevesz egy háromszög alakú, kéken világító pirulát, ami nemcsak az elméjét, de a testét is felszabadítja, a pszichedelikus trip pedig nemcsak felhőtlen boldogságmámorba vezeti a fiút, hanem szabadjára engedi a félelmeit is. 

Vincent Gibaud: The Night I Dance With Death

Az animáció mindig is kézenfekvő forma volt hallucinogének hatásai és különböző szürreális vízióik megjelenítésére, hiszen csodálatosan lehet vele megragadni a változó térérzetet és a karakterek lelkiállapotát. A The Night I Dance With Death ráadásul nem egy drogaddikt egy estéjét mutatja be, hanem egy olyan fiúét, aki csak szórakozni, feloldódni szeretne kicsit, úgyhogy a film az ártatlanság és a szenvedély között lavírozik és egy percre sem engedi el sem a fiút, sem a nézőt. Gibaud animációján érződik, hogy a figurákra és a vizualitásra nagy hatással volt a Mind Game (2004) és a Tekkonkinkreet (2006) meglehetősen egyedi, sokszor absztrakt és dinamikus látványvilága, és bátran kihasználja az animáció minden tulajdonságát. Ábrázolja a megfoghatatlant, Jack hullámzó érzelmeit és az azzal együtt változó, képlékeny környezetet, ami a pirula bevételétől kezdve egyre szürreálisabb, miközben hagyja a befogadót is fantáziálni.

Vincent Gibaud: The Night I Dance With Death

És ebben rejlik az animáció sajátossága, amire semmilyen más filmes technika nem képes, leképezni a változás állapotát, legyen az bármilyen irreális, szürreális, vagy absztrakt. A film tele van lenyűgöző szekvenciákkal és nézőpontokkal, és csodálatos vizualitással mutatja be a fiú környezetére való rácsodálkozását és belső érzelmeinek változását. A pörgős synthwave zene is rásegít a filmélményre, de igazán a képek erőteljes, vibráló (neon)színei és az izgalmas morfanimáció dinamikája az, amitől leginkább emlékezetes marad Gibaud alkotása.

A jövő évi Oscar-gála animációs rövidfilmes esélyeseiről itt írtunk korábban, október végén pedig kiderült, hogy egészen pontosan 63 rövidfilmet neveztek, melyek között két magyar is van: Bucsi Réka LOVE, valamint Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című sci-fi animációja. A napokban az Akadémia nyilvánosságra hozta az egészestés animációs kategóriába nevezett 26 filmet is: 

• A csúnya, gonosz róka és más mesék (The Big Bad Fox & Other Tales) (francia)
• A kenyérkereső (The Breadwinner) (kanadai-ír-luxemburgi)
• A LEGO Ninjago-film (The Lego Ninjago Movie) (amerikai)
• A levágott kezű leány (The Girl without Hands) (francia)
• A Silent Voice (japán)
• A világ innenső végén (In This Corner of the World) (japán)
• Az Emoji-film (The Emoji Movie) (amerikai)
• Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film (Captain Underpants The First Epic Movie) (amerikai)
• Bébi úr (The Boss Baby) (amerikai)
• Cinderella the Cat (Gatta Cenerentola) (olasz)
• Coco (amerikai)
• Ethel & Ernest (angol)
• Ferdinánd (Ferdinand) (amerikai)
• Gru 3. (Despicable Me 3) (amerikai)
• Hupikék törpikék – Az elveszett falu (Smurfs: The Lost Village) (amerikai)
• Lego Batman – A film (The Lego Batman Movie) (amerikai)
• Loving Vincent (lengyel-angol)
• Mary and the Witch’s Flower (japán)
• Moomins and the Winter Wonderland (finn)
• My Entire High School Sinking into the Sea (amerikai)
• Napping Princess (japán)
• Pszichonauták – Az elveszett gyerekek (Birdboy: The Forgotten Children) (spanyol)
• Sword Art Online: The Movie – Ordinal Scale (japán)
• Verdák 3. (Cars 3) (amerikai)
• The Star (amerikai)
• Window Horses – Rosie Ming lírai utazása Perzsiába (Window Horses – The Poetic Persian Epiphany of Rosie Ming) (kanadai)

Dash Shaw: My Entire High School Sinking into the Sea

November 29. és december 3. között tart a 15. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, melyen több mint 200 rövidfilm és 15 egészestés alkotás látható a világ minden tájáról az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Kino moziban. A fesztivál öt napja alatt összesen több mint 200 animációs rövidfilmet és 15 egészestés mozit láthat majd a közönség.

Az egészestés filmek között versenyez a japán Sunao Katabuchi 2016-ban készített díjnyertes alkotása, A világ innenső végén (In This Corner of the World), mely egy Suzu Urano nevű lány történetét mutatja be, aki 1944-ben Hirosima tartományban lévő kisvárosba, Kurébe költözik. Suzu a férje családjával él, ahol gyorsan nélkülözhetetlenné válik, mivel rendkívül kreatívan tud a háborús körülmények között is főzni. 1945-ben az amerikai hadsereg intenzív bombázása Kurét is eléri, ami tragikus hatással van a kisvárosra és lakosaira. Ez a gyönyörű, de tragikus történet bemutatja, hogy az emberek a legnagyobb szörnyűségek közepette is képesek összetartani.

Ali Soozandeh Teheráni tabuk (Tehran Taboo) című rajzfilmje a cannes-i filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójában mutatkozott be, a jeruzsálemi filmfesztiválon pedig Fipresci-díjat kapott. A film napjaink Teheránjában játszódik, melyben négy fiatalember sorsa rajzolódik ki egyre megdöbbentőbb részletességgel: mindannyian elkeseredetten keresik a szabadságot és boldogságot, miközben az elnyomó iszlamista társadalom tabuit feszegetik.

Xuan Liang, Chun Zhang: Hegyek és vizek könyve (Big Fish & Begonia)

Xuan Liang és Chun Zhang kínai művészek lélegzetelállítóan szép munkája, a Hegyek és vizek könyve (Big Fish & Begonia) című filmben Chun egy mennyei lény, aki a begóniákért felel. Tizenhat éves korában egy delfin formájában leküldik az emberek közé, afféle beavatási szertartásként. Kun, egy fiatalember, a saját élete árán menti meg Chunt, ő pedig hálából megpróbálja visszaadni a fiú életét.

A japán Ito Naoyuki A saját hangod (Your Voice) című alkotásában a 16 éves Nagisa Yukiai egy tengerparti városban él. A lány még mindig elhiszi nagymamája történetét, ami szerint a szavaknak lelkük van, ez a Kotodama. Egy nap egy régi rádióstúdióban találja magát, ahol eljátssza, hogy ő a bemondó. A szavai véletlenül adásba mennek és egy váratlan személyhez jutnak el.

Arthur de Pins, Alexis Ducord: Zombillenium (Zombillénium)

A Primanimán visszatérő vendégnek számít a holland animációfilmes, Jelle van Meerendonk, aki harmadszor kísérte el filmjét a fesztiválra. Jelle 2016-ban diplomázott a bredai AKV St.Joost animációs mesterképzésén és már tanulmányai alatt is több filmjét vetítették nemzetközi filmfesztiválokon. Egy félévet töltött Erasmussal a KASK animációs képzésén, Gentben, ahol felfedezte az absztrakt művészet korlátlan lehetőségeit. Az egyre növekvő érdeklődése a szabadkézi rajzolás, az emberi viselkedés és a környezete iránt lehetővé tette számára, hogy egyetlen oldalon hozzon létre különös történeteket. 

Jelle harmadik filmje, a Mit csináljak még? (What Else), mely egy kávéfőző mindennapjait mutatja be, bekerült a Primanima rövidfilmes versenyprogramjába. A holland rendező először 2014-ben járt a fesztiválon, amikor a No Man’s Bush című animációja szerepelt a programban, majd 2015-ben kísérte el diplomafilmjét, a Reggel kávé nélkül-t. Jelle harmadszorra vett részt a fesztiválon, ahol a legújabb filmjéről és a jövőbeli terveiről kérdeztük. 

Jelle van Meerendonk a Primanima közönségtalálkozóján (Fotó: Regőczy László)

Miért választottad filmed, a Mit csináljak még? témájául a mindennapi munka rutinját?

A mindennapi munka témája inkább egy kiindulási alap volt. A főszereplő kávéfőző úgy gondolja, hogy élete legfőbb célja a kávéfőzés, később mégis visszautasítják, mikor valami olyan történik, ami nem az ő hibája. Azt mondanám, hogy a film arról szól, hogy miként találjunk egy új helyet, amelyről első látásra nem gondolnánk, hogy oda tartozunk.

Hogyan jött a film ötlete?

Eltörtem egy kávéfőzőt, pontosabban csak az üvegkancsóját, és először azt gondoltam, veszek egy újat, de ez lehetetlen volt. Úgyhogy elkezdtem gondolkodni rajta, például ha kidobom, akkor egy nagy szemétkupac tetején fogja végezni, ezért továbbgondolkodtam, mi lenne, ha megpróbálnám életre kelteni. Hogy megpróbáljak elmondani róla egy történetet, amiben a gép végül egy jobb helyen végzi. Az előző filmemtől eltérően, ami nagyon személyes volt, itt szabadon engedtem a fantáziámat.

Mesélj egy kicsit a rajzstílusodról. A karakterek arcai nagyon hasonlítanak Picasso festményeihez.

Igazából így tudok szabadon rajzolni, de az a gondolat volt bennem, hogy az emberek legtöbbször a tökéleteset keresik, a szimmetriát akarják látni, amikor embereket jelenítenek meg, én pedig az ellenkezőjét szerettem volna tenni, mert valamilyen módon mindenki tökéletlen kicsit. Nem vagyunk tökéletesek, mindenkinek van valami egyedi az arcán, és én ezt megpróbáltam beépíteni a karaktereimbe is, például azzal, hogy a szemeket rossz helyre rajzoltam.

A 6. Primanima nagydíjas alkotása Jonatan Schwenk Áradás című filmje lett, mely egy disztópikus dráma emberszerű élőlények kegyetlen erőfeszítéseiről, hogy kiűzzenek egy csapat halat a kopár területükről, melyre egy véletlen folytán kerültek. A fesztivál nemzetközi zsűrije – Lana Tankosa Nikolic, Mauro Carraro és Durst György – szerint az Áradás "egy kritikus hangvételű film, amely eredeti és innovatív vizuális nyelvezettel és felkavaró történetmeséléssel mutatja be a kiszolgáltatottak és a tömegek közt lévő feszültséget." A filmről a Primanimán beszélgettünk a rendezővel.

A 6. Primanima zsűrije és a nagydíjas film alkotója, Jonatan Schwenk (Fotó: Regőczy László)

Jonatan Schwenk (1987) független német filmkészítő és animátor. Jelenleg vizuális kommunikációt tanul az Offenbach-i Művészeti Egyetemen, 2014 óta vendéghallgató a Kassel-i Művészeti Egyetem animációs képzésén. A Maison Sonore című animációját több nemzetközi filmfesztiválon vetítették, többek közt az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, 2012-ben. Merlin Flügel Echo című filmjének a hangdizájnját készítette, melynek világpremierje a 63. Berlinálén volt. Dennis Stein-Schomburg The Old Man and the Bird című filmjének stop motion szekvenciáit Schwenk animálta, melyet a 2015-ös Berlinále programjába is meghívtak. 2017-ben fejezte be diplomafilmjét, az Áradást (Sog), mely a zágrábi premier óta sorra nyeri a díjakat: többek közt Annecy-ban a legjobb diplomafilmnek járó elismerést kapta, a Palm Springs ShortFest-en a legjobb animációs diákfilm lett, az angliai Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztiválon az Európai Animációs díjat hozta el, a 6. Primanimán pedig Nagydíjas lett.

Hogyan jött a témaválasztás, és mit gondolsz arról, hogy sokan a menekültválságot olvassák a filmedbe?

Arra gondoltam, hogy először egy nagyobb képet festek arról, hogy milyenek a szomszédok közötti problémák. De a menekültválság egyre fontosabb téma lett a médiában és rájöttem, hogy a filmemet ilyen szempontból is lehet majd nézni, ezt pedig nem próbáltam figyelmen kívül hagyni a készítés során.  

De a film nyitott különböző értelmezésekre?

Igen, remélem. Nagyon igyekeztem így elkészíteni, ezért nem próbáltam leszűkíteni egy témára. Sokan úgy látják, hogy a környezetről vagy a kisebbségekről szól, valaki pedig még a queer értelmezést is említette, de ezt én nem igazán látom bele.

Jonatan Schwenk: Áradás

A 34. Chicagói Nemzetközi Gyermekfilm Fesztiválon Pálfi Zsolt rendezése két második helyezést ért el: mind a szakmai zsűri, mind a gyerekzsűri a második legjobbnak találta az egészestés animációs film kategóriában a Lengemeséket. A világ legnagyobb gyerekfilmes rendezvényén egészen kiemelkedő, hogy a filmet egyszerre díjazták a profi szakemberek és a gyerekközönség.

November 5-én ért véget a 34. Chicagói Nemzetközi Gyermekfilm Fesztivál, ahol az egészestés animációs film kategóriában induló Lengemesék mind a szakmai, mind a gyerekzsűrinél második helyet szerzett. A Lengemesék eddigi legnagyobb nemzetközi sikerét érte el a mostani eredménnyel. Pálfi Zsolt meséje Chicago mellett számos animációs és gyerekfilm fesztiválon szerepelt már, vetítették a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon, a 22. Chemnitzi Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Filmfesztiválon, az amsterdami CINEKID fesztiválon, Észtországban a Cinema Astis fesztiválon és Indiában a Nemzetközi Gyermekfilm Fesztiválon.

A családi animációs film itthon is sikeres: a Berg Judit történeteiből a Temple Réka producer vezette Cinemon Stúdió gyártásában és a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával készült Lengemesék április 27-i magyar bemutatója óta folyamatosan szerepel a mozik műsorán. A Lengemesék magyar moziforgalmazója a Vertigo Média.

A Lengemeséket Magyarország mellett számos külföldi országban is bemutatják: Romániában november 24-én lesz a premierje, Franciaországban márciusban kerül a mozikba, de a macedón játszani fogják mozikban is.

via Vertigo