A Primanimán visszatérő vendégnek számít a holland animációfilmes, Jelle van Meerendonk, aki harmadszor kísérte el filmjét a fesztiválra. Jelle 2016-ban diplomázott a bredai AKV St.Joost animációs mesterképzésén és már tanulmányai alatt is több filmjét vetítették nemzetközi filmfesztiválokon. Egy félévet töltött Erasmussal a KASK animációs képzésén, Gentben, ahol felfedezte az absztrakt művészet korlátlan lehetőségeit. Az egyre növekvő érdeklődése a szabadkézi rajzolás, az emberi viselkedés és a környezete iránt lehetővé tette számára, hogy egyetlen oldalon hozzon létre különös történeteket. 

Jelle harmadik filmje, a Mit csináljak még? (What Else), mely egy kávéfőző mindennapjait mutatja be, bekerült a Primanima rövidfilmes versenyprogramjába. A holland rendező először 2014-ben járt a fesztiválon, amikor a No Man’s Bush című animációja szerepelt a programban, majd 2015-ben kísérte el diplomafilmjét, a Reggel kávé nélkül-t. Jelle harmadszorra vett részt a fesztiválon, ahol a legújabb filmjéről és a jövőbeli terveiről kérdeztük. 

Jelle van Meerendonk a Primanima közönségtalálkozóján (Fotó: Regőczy László)

Miért választottad filmed, a Mit csináljak még? témájául a mindennapi munka rutinját?

A mindennapi munka témája inkább egy kiindulási alap volt. A főszereplő kávéfőző úgy gondolja, hogy élete legfőbb célja a kávéfőzés, később mégis visszautasítják, mikor valami olyan történik, ami nem az ő hibája. Azt mondanám, hogy a film arról szól, hogy miként találjunk egy új helyet, amelyről első látásra nem gondolnánk, hogy oda tartozunk.

Hogyan jött a film ötlete?

Eltörtem egy kávéfőzőt, pontosabban csak az üvegkancsóját, és először azt gondoltam, veszek egy újat, de ez lehetetlen volt. Úgyhogy elkezdtem gondolkodni rajta, például ha kidobom, akkor egy nagy szemétkupac tetején fogja végezni, ezért továbbgondolkodtam, mi lenne, ha megpróbálnám életre kelteni. Hogy megpróbáljak elmondani róla egy történetet, amiben a gép végül egy jobb helyen végzi. Az előző filmemtől eltérően, ami nagyon személyes volt, itt szabadon engedtem a fantáziámat.

Mesélj egy kicsit a rajzstílusodról. A karakterek arcai nagyon hasonlítanak Picasso festményeihez.

Igazából így tudok szabadon rajzolni, de az a gondolat volt bennem, hogy az emberek legtöbbször a tökéleteset keresik, a szimmetriát akarják látni, amikor embereket jelenítenek meg, én pedig az ellenkezőjét szerettem volna tenni, mert valamilyen módon mindenki tökéletlen kicsit. Nem vagyunk tökéletesek, mindenkinek van valami egyedi az arcán, és én ezt megpróbáltam beépíteni a karaktereimbe is, például azzal, hogy a szemeket rossz helyre rajzoltam.

A rövidfilmes versenyprogramban szerepelt egy másik film, Matt Reynolds Hot-dog kezű című animációja, ami nagyon hasonlít a te filmedhez.

Igen, én is így látom. De szerintem az sokkal történetközpontúbb lett, mint az enyém. A Mit csináljak még? című filmemmel más célokat tűztem ki, az volt a szándékom, hogy valami mást hozzak létre, mint az előző animációmban, ami sokkal statikusabb volt. Ebben a filmben meg szerettem volna mutatni az animáció szépségét, a mozgást, a tárgyakkal és karakterekkel való játékot és azok reakcióit. Ez egyfajta gyakorlás is volt számomra, hogy megtanuljak sokkal gyorsabban animálni, és kifejlesztettem egy olyan animációs módszert, amit a következő filmemben is használhatok. Vissza fogok térni a Reggel kávé nélkül stílusához és mindent kézzel fogok festeni. De ennek már van kidolgozott forgatókönyve és a story board-ja is, és a hangdizájneremmel is szorosan együttműködve dolgozunk, úgyhogy engedni fogom, hogy befolyásoljon a zene is. Alig várom!

Szóval a korábbi filmjeid nem voltak ennyire kidolgozottak?

De, azok voltak, csak… Én mindig is az akadémiai (realista) rajzstílust tanultam, de amikor Erasmuson voltam a genti KASK képzésén, megtanultam másként is rajzolni, különböző anyagokat használni, és hagyni, hogy a pillanat és az idő inspiráljon. Megtanultam létrehozni valami gyorsat és valami teljesen mást. Nagyon bejön a COBRA mozgalom, szeretek visszanyúlni a gyerekrajzok stílusához. Amikor még csak az akadémiai stílust tanultam, azt kérdezgettem magamtól, hogy mit fogok majd csinálni a diploma után? Így aztán visszanyúltam a gyökerekhez.

Jelle van Meerendonk: What Else

Vagyis lázadni akartál?

Igen is, meg nem is. Nagyon vicces, mert olyan iskolát szerettem volna találni, ahol megtanulhatok rendesen animálni, és nagyon tetszett, ahogy Belgiumban készítik a filmeket: a képzőművészet és a klasszikus animáció határán egyensúlyozva. De azalatt a szemeszter alatt, amit ott töltöttem, éppen egy filmet kellett készíteni, én pedig light box-ra rajzoltam minden tudás nélkül, Richard Williams-t olvastam és elkezdtem szabadon animálni és élvezni, hogy valami újat hozok létre korlátozott lehetőségekkel.

Miről fog szólni az új filmed?

Nem mondhatok róla sokat, de egy férfiról fog szólni, aki a sivatagban talál egy tárgyat, ami megváltoztatja az életét. Egyfajta útkeresés lesz, metaforikus és rejtett jelentéssel. Kevésbé lesz vicces, mint a Mit csináljak még?. Nehéz valami igazán vicceset létrehozni, de az biztos, hogy ez elég bizarr lesz.

Bartal Dóra, Herczeg Zsófi

Az interjú a 6. Primanimán készült, offline és angol nyelvű megjelenése a Primanima idei katalógusában olvasható.