2018-ig kellett várni, hogy végre nekünk is legyen egy olyan tökös sorozatunk, mint a South Park, a Rick és Morty vagy az Archer, mert bár születtek szuper magyar animációs sorozatok, egyik sem volt olyan pörgős és bevállalós, mint a nemrég elkészült Candide.

A KEZDETEK

Voltaire Candide, avagy az optimizmus című 18. századi művéből a kultikus Habfürdő rendezője, Kovásznai György tervezett animációs sorozatot még a nyolcvanas években, melyről egy esszét is írt Candide, a rajzfilmhős címen. Kovásznai 1983-ban bekövetkezett halála miatt sajnos nem valósulhatott meg a terve, viszont sok képanyag és feljegyzés megmaradt róla. Iványi-Bitter Brigitta, Kovásznai legnagyobb kutatója és a sorozat kreatív producere, 2010-ben egy tanulmányokkal és DVD-mellékletekkel teli albumot is szerkesztett a sokoldalú művész életművéből, melyben a Candide-ról is olvashatunk és láthatunk képeket. Ahogy a kreatív producer egy interjúban mondta, nagyon megfogta "hogyan lehetne szellemiségében, inspirációjában folytatni ezt az avantgárd Kovásznai-örökséget. Amit fontosnak tartottunk felújítva, a saját képünkre formálva, új esztétikai szabályait kialakítva tovább vinni, megőrizve mind a Candide eredeti szellemiségét, mind a Kovásznai-hagyományt."

Kovásznai György tervei a Candide-hoz (Forrás: Iványi-Bitter Brigitta (szerk.): Kovásznai)

Ezzel a céllal láttak hozzá a 2010-es évek elején a Candide szériának, melyet részben a Médiatanács Macskássy Gyula-, majd Dargay Attila-pályázata támogatott. Iványi-Bitter Brigitta akkoriban tanított a MOME-n, így ismerkedett meg Bera Nándorral, akit először a Candide-sorozatterv pilotjához kért fel tanácsadónak, amiből végül rendezés lett. A pilot epizódot még Bera Nándor írta és rendezte, azóta társrendező és forgatókönyvíró lett Turai Balázs (Róma bukása, Oligarchia) mellett. Az első részben Kreif Zsuzsanna (Limbo-Limbo Travel) és Hegyi Olivér (Take Me Please) stílusa váltakozik, a második résztől pedig Kreif Zsuzsanna vette át a rendezést és az ő látványvilága dominál. A 14 részes sorozat a Popfilm (Az állampolgár, Szabadesés, A kockásfülű nyúl) égisze alatt készült, a Cinemon stúdió (Lengemesék, Salamon király kalandjai) animátorainak közreműködésével. A 2014-es pilot epizód nagyon kísérletező, és talán ez áll a legközelebb Kovásznaihoz, aki szerette keverni a különböző stílusokat egy filmen belül is. Ebben a részben 12 animációs alkotó saját stílusa keveredik, melyről Bera Nándor mesélt egy interjúban: "Nem hagyományos módon készül a film: készítettem egy mozgó storyboardot, amiben időben előre láthatóak már most a történések. Az egyes részeket szétosztogattuk az animátorok között, akik a saját értelmezésükben fogják elkészíteni a rájuk bízott részt. Akár snittenként más lehet majd egy-egy szelete a filmnek." 

A tegnap kezdődött 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál Budapesten számos magyar alkotást is megtekinthet a közönség. November 29-én a Ludwig Múzeumban tárlatvezetéssel és közönségtalálkozóval egybekötött Ruben Brandt, a gyűjtő vetítés lesz. A hivatalos versenyprogramban szerepel a Még egy nap élet című egész estés animáció, valamint Bucsi Réka és Hegyi Olivér rövidfilmjei. November 30-án itt tartják a fiatal magyar animációs generáció képviselői által készített, Candide című, egyedi vizualitású filmsorozat díszbemutatóját az Urániában, vasárnap pedig a Három Hollóban lesz látható egy magyar rövidfilm-válogatás.

Az Anilogue keretében november 29-én este 7-kor a Ludwig Múzeumban lesz látható a Ruben Brandt, a gyűjtő című új, magyar egész estés animáció. A vetítést megelőzően, 18 órától Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója tart exkluzív, egyórás tárlatvezetést a Westkunst–Ostkunst című gyűjteményi kiállításban, majd a vetítés után Réz András beszélget az alkotókkal, valamint Fabényi Júliával, Szipőcs Krisztinával, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatójával és Liszka Tamással az animációs filmről, a műgyűjtés szenvedélyéről és a múzeumokról. A közönségtalálkozót követően lehetőség nyílik koccintani az alkotókkal.

Damian Nenow, Raúl de la Fuente: Még egy nap élet

Aprólékos és misztikus animációk – így jellemzik Ászity Boglárka munkáit, aki Indigó Northern Song című dalára készített animációs klipet az északi fény születéséről. Az alkotást koncerttel és kiállítással egybekötve mutatják be december 6-án a Tinta Art Caféban.

A Northern Song című dal Palágyi Ildikó, művésznevén Indigó bemutatkozó, Salt című lemezén debütált. Az egy énekhangra íródott többszólamú kompozíció looper segítségével született, játszva az elektronikus effektek lehetőségével. "A dal egy képzeletbeli északi utazás zenei lenyomata." – meséli Indigó. "Bár még sajnos nem jártam északon, amióta az eszemet tudom erős érzelmi kötelék fűz a skandináv vidékhez. A zene viszont megannyi csodája mellett egy varázsszőnyeg is lehet, melynek segítségével bárhova eljuthatunk. Még 2016-ban történt, hogy egy norvég jazz lemez hallgatása akkora hatással volt rám, hogy egy pillanat alatt úgy éreztem, már nem a budapesti kis szobámban vagyok, hanem egy norvég város utcáin lépkedem. Ebből az élményből született a Northern Song. A koncepcióm az volt, hogy hangról hangra, szólamonként épüljön fel ez az emlékkép, melyben összemosódik a képzelet, az álom és a valóság. Zeneileg ehhez tökéletes eszköz a looper és a különböző elektronikus effektekkel való játék – idézi fel a dal születését Palágyi Ildikó, aki számára szinte azonnal egyérteművé vált, hogy ez a dal egy animációs klippel lenne teljes. Ekkor találkozott Ászity Boglárka animációs tervezőművész munkáival az interneten, és úgy érezte, az ő képi világa lenne a legmegfelelőbb ehhez a munkához. A cél nem az volt, hogy a klip csupán a szöveget jelenítse meg látvány formájában, hanem az, hogy a dal egy plusz réteget kapjon, ezzel újfajta értelmezési lehetőséget kínálva.

2018. május 2. és 6. között rendezték meg a 14. Pictoplasma fesztivált Berlinben, a kortárs karakterdizájn legfontosabb európai seregszemléjét, ahol alkotóművészek és producerek gyűlnek össze a holnap vizuális kultúrájáról beszélni. A fesztivál a karaktertervezés köré szerveződik és az avantgárd városi művészettől kezdve, a kortárs illusztrációkon és díjnyertes animációkon át a legfelkapottabb technológiai újításokig (mint a virtuális realitás, vagy kiterjesztett valóság) mindent felölel.

A Pictoplasma második napjára volt interjúidőpontom Alberto Vázquez-zel, az egyik, ha nem a számomra legkedvesebb animációs rendezővel. Alberto több elképesztő rövidfilm készítője, ő írta és rendezte a Decorado-t, a Unicorn Blood-ot és a Birdboy-t, valamint a Pszichonauták – Az elveszett gyerekek című egészestés filmet, utóbbit Pedro Riveróval közösen. Mikor találkoztunk, éppen a következő, Unicorn Wars című nagyjátékfilmjén dolgozott. Munkásságáért rengeteg nemzetközi fesztiválon kitüntették, többek között a Goya-díjjal, Spanyolország legfontosabb fesztiváljának fődíjával. A filmjei óriási hatással voltak rám, a világ, amit teremtett sötét, de egyszerre gyönyörű és elképesztő mélységekbe visz, ahol fanyar humorával mindig fájóan pontos tükröt tart a közönség elé. Minden alkalommal, amikor kijöttem a moziból, úgy éreztem, hogy valami lényegit tanultam meg az elcseszett emberi természetünkről.

Alberto Vázquez a Pictoplasma fesztiválon, háttérben a gyártás alatt lévő Unicorn Wars című egész estés filmjének képkockája

Személyesen találkozni Albertóval nagyon izgalmas volt. Nemcsak amiatt, hogy megismerhettem ezeknek a sötét és groteszk világoknak az alkotóját, hanem mert egyszer csak egy elképesztően jókedvű, érdeklődő és kedves ember ült velem szemben. Ez a beszélgetés volt a fesztivál legérdekesebb és legfelszabadítóbb élménye számomra.

Szerdán kezdődik a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivál, melyen hat helyszínen közel 300 rövid- és 14 egész estés film látható. A rengeteg szuper programból összeszedtük azokat, amelyeket a legjobban várjuk és ajánlunk.

A fesztivál nyitófilmje a híres francia rendező, Michel Ocelot legújabb alkotása, a Dilili Párizsban (Dilili in Paris), mely egy kislány szemszögéből mutatja be a nők elleni erőszakkal való küzdelmet Párizsban, a XX. század derekán, az ipari fejlődés egyik legmozgalmasabb időszakában. A főszereplő Dilili, az ifjú kanak segítségére lesz egy riksás fiú, akik kalandjaik során különös alakokkal találkoznak, új nyomokkal segítve a fiatalok nyomozását az eltűnt lányok után.

A Trópusi vírus (Virus Tropical) a kolumbiai Santiago Caicedo első egész estés filmje, mely a kolumbiai-ecuadori Power Paola azonos című coming-of-age képregénye alapján készült. A főszereplő lány, Paola egy korántsem hétköznapi családban nő fel valahol Ecuador és Kolumbia között és sehogy sem tud beilleszkedni a környezetébe. A filmben az ő felnőtté válását és beilleszkedési nehézségeit követjük nyomon, akinek az egyedi női látásmódjával kell megküzdenie az előítéletekkel és harcolnia a függetlenségéért, miközben saját belső világa is tele van problémákkal.

November 30-án ismét itt a KISKAKAS, ahol a legfrissebb MOME Anim diplomafilmeket lehet látni. Ha valaki úgy érezné, mintha tegnap lett volna a legutóbbi, akkor nem téved sokat, ugyanis áprilisban mutatták be a 2017-es év MOME Anim mesterszakos diplomafilmjeit és alapszakos évközi kisfilmjeit. 

Most ősszel is két válogatást láthat a közönség egy blokkban: az idei mesterszakos diplomafilmek közül hat alkotást, valamint a We Love Budapest és a MOME Anim együttműködéséből született hét kisfilmet, melyek egy-egy budapesti legendát járnak körbe a harmadéves alapszakos hallgatók saját stílusában és (újra)értelmezésében.

Buda Flóra Anna Entrópia című diplomafilmje egy fiatal nő három párhuzamos valóságát mutatja be. A filmben megjelenő világ egy belső univerzum, amin belül a három karakter mikrokörnyezete létezik és melyet ők éltetnek. De egyikük sem tud boldogan funkcionálni a másik nélkül, a környezetük teremtette egyoldalúság pedig frusztrációt szül, vágyaikat képtelenek kielégíteni. Az Entrópia (jelentése: belső változás) hipotézise azon kérdést járja körbe, hogy mi történik egy emberrel, ha egy hiba folytán találkozik önmagával, vagy akár önmaga többféle kivetülésével. 

Buda Flóra Anna: Entrópia

Balogh Fábián Our House című animációjában egy tinédzser fiú a barátaival egy ártatlan délutáni kaland során felfedez egy elhagyatott, szürke épületet a kertvárosban, ahova kíváncsiságuktól fűtve betörnek. A fiú túllépi saját határait, belső késztetésből, valamint a csapatszellemtől túlhevülve megszegi saját erkölcsi szabályait. A bűntudat hatalmába keríti és a gyötrő érzéstől minél rövidebb úton szeretne megszabadulni, de nem biztos, hogy ehhez elég a tárgyi bizonyítékokat eltűntetni.

Balogh Fábián: Our House