A tavalyi évben az egyik utolsó utolsó írásom egy kritika volt A fiú és a szürke gémről, mely rajzfilm el is nyerte idén a legjobb egész estés animációnak járó Oscar-díjat. Ezzel a 83 éves Hayao Miyazaki lett a legidősebb, aki ebben a kategóriában elnyerte az aranyszobrot, és éppen hajlott korára való tekintettel volt igazoltan távol az eseményen. Úgy tűnik, 2024-ben is bekerült egy Miyazaki-alkotás az évet lassan, de biztosan lezáró írásaim közé, ám ezúttal nem egy új rajzfilmről van szó, hanem olyanról, amelyik már a 20. születésnapját ünnepli. A vándorló palota premierje a Velencei Filmfesztiválon volt 2004. szeptemberben. Japánban novemberben mutatták be, angol szinkronnal 2005 júniusában, nálunk decemberben tűzték műsorukra a mozik.
Sophie apja boltjában készíti a kalapokat. A város háborús lázban ég, mindenfelé katonák masíroznak. Egy nap az utcán két katona zaklatni kezdi őt, de egy jóképű fiatalember kimenti a kényes helyzetből. Nővére, Lettie óvva inti őt a varázsló Howl szerelmétől. Amikor este zárás után egy termetes hölgy kéretlenül megjelenik és becsmérlő megjegyzéseket tesz a helyiségre, a lány kiparancsolja az üzletből, amiért a nő átokkal sújtja és hajlott hátú idős öregasszonnyá változtatja. Kiderül, hogy a Puszták Boszorkánya volt az.
Sophie egy répafejű madárijesztő segítségével feljut egy repülő kastélyba, ami sokkal inkább egy rozoga viskónak tűnik, ezért takarítónak állva rögtön hozzá is lát, hogy otthonosabbá tegye. Itt megismerkedik Calciferrel, a tűzdémonnal és egy Markl nevű varázslótanonccal. A kastély valójában Howl otthona. A kényszerű együttéléstől a lány azt reméli, hogy valahogy sikerül megtörnie az átkot, de a ház ura nagyon titokzatosan viselkedik. Közben mindenfelé háború dúl és amikor a király magához rendeli a varázslókat és a boszorkányokat, Howl arra kéri őt, menjen el helyette és adja ki magát az anyjának.
A király fővarázslója és tanácsadója, Suliman gyanút fog, ezért Howl, Sophie, az időközben teljesen összetöppedt (és átállt) Puszták Boszorkánya és a hozzájuk csatlakozó különös kutya menekülőre fogja, a háború pedig addig nem látott méreteket ölt. A vándorló palota és a világ egyre siralmasabb állapotba kerül, itt már tényleg csak a csoda segíthet. A kétórás játékidő alatt még rengeteg minden történik, szinte egyetlen percre sem lankadhat a figyelmünk, mert az izgalmas és tanulságos cselekményben gyakorlatilag nincsenek üresjáratok.
A vándorló palotát az Anilogue-ra jegyet váltók idén már láthatták nagy vásznon, december 5-től mindenki más is megteheti, hiszen ismét moziforgalmazásba került. A mai jegyárak és az illetlenül viselkedő közönség miatt sokan ódzkodnak ettől, ráadásul ma már szinte minden elérhető az otthonunkból ki sem mozdulva kiváló minőségben, ám én mégis mindenkit arra biztatnék, hogy használja ki az alkalmat és moziban (is) nézze meg ezt az örök klasszikust. Bár A vándorló palota a keletkezése idején a világban uralkodó állapotokra reagál, olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyek ma is megállják a helyük, arról nem is beszélve, hogy a világ azóta egy fikarcnyival sem lett jobb.
Különleges helyzetet teremt, hogy Sophie gondolati és érzelmi világa egy fiatal lányé, aki egy idős nő testébe van zárva fizikailag. Ezt a rajzfilm maradéktalanul ki is használja. Miyazaki a karakterekkel szembeni előítéleteknek – csak hogy stílszerű legyek – is hadat üzen, mert szinte mindenkiről bebizonyosodik, hogy sokkal többre hivatott, mint amit mások gondolnak róla (és ők saját magukról). A rendezőre jellemző steampunk gépezetek itt is jelen vannak, a háborúra való tekintettel ezen gyilkológépek ábrázolása a tőle megszokottnál is nagyobb kreativitásról árulkodik, hiszen a valóságban is így van, az ember fantáziája nem ismer határokat, ha a másik életének kioltása a cél. Jól megfigyelhető a különbség a jó és a gonosz karakterek, valamint a békés, élettel teli, nyüzsgő, illetve a háború sújtotta, lángokban álló, halott világ színeinek és formáinak ábrázolásában.
2003-ban a Chihiro szellemországban úgy nyerte meg a legjobb egész estés animációnak járó Oscart, hogy a Jégkorszak, a Lilo és Stich, a Szilaj, a vad völgy paripája és A kincses bolygó voltak vele versenyben, tehát egy igen erős mezőnyről beszélhetünk. Hayao Miyazaki nem vett részt a díjátadón, a borítékot felnyitó Cameron Diaz gratulált a nyertesnek az Akadémia nevében, majd levonult a színpadról. A rendező bojkottálta az eseményt, ezzel tiltakozva George W. Bush amerikai elnök azon döntése ellen, hogy megszállja Irakot. Mindezt csak azért említettem meg, mert az iraki háború és Miyazaki pacifizmusa nagyban befolyásolta A vándorló palota cselekményét.
A Ghibli stúdió még 2001-ben jelentette be két film készítését, az egyik A macskák királysága, a másik A vándorló palota volt. Utóbbit eredetileg nem Miyazaki rendezte volna, hanem Momuro Hosoda (A fiú és a szörnyeteg, Mirai - Lány a jövőből), ám ő kreatív nézeteltérések miatt kiszállt a projektből. Ugyan a rajzfilm Dianna Wynne Jones 1986-ban megjelent könyvén alapul és az írónő találkozott is a stúdió képviselőivel, de nem vállalt szerepet a rajzfilm elkészítésében, íróként ugyanis nem akart beleszólni a filmesek dolgába. és az is természetes volt számára, hogy a film különbözni fog a könyvétől. A cselekmény első harmada nagyjából megegyezik, de aztán teljesen más irányt vesz. A hangsúly ugyan megmarad a megátkozott Sophie-n és kalandjain, de a cselekmény fő szála az első világháborút idéző háborúban játszódik, az írónő karaktereit pedig Miyazaki karakterei váltják fel jellegzetes megjelenésükkel, személyiségükkel és motivációjukkal. A helyszínt olyan elzászi városok ihlették, melyeket Miyazaki személyesen is felkeresett.
A vándorló palota háttereit és szereplőit kézzel rajzolták és festették, azután digitalizálták őket. A 80 elemből álló, rendkívül összetett és részletgazdag palota a film során több alkalommal is megváltozik. A rajzfilm számos jelölés és díj mellett többnyire pozitív kritikákat kapott, a 2005-ös és a „minden idők” ranglistákon is előkelő helyet foglal el.
Sok év után újranézve azt kell mondanom, hogy a világban jelenleg uralkodó állapotokat kevés alkotás írja le jobban. Ugyan a rajzfilm karakterei megfeleltethetők a 2003-as iraki háború főbb szereplőinek, ezek az embertípusok továbbra is aktívan jelen vannak. Viszonylag friss emlékként van még jelen A fiú és a szürke gém, melynek stílusjegyei, karakterei, szimbolizmusa és üzenete összetéveszthetetlenül magukon viselik Miyazaki keze nyomát, a 20 év korkülönbség leginkább az érettségben és a halálhoz való viszony megváltozásában mutatkozik meg. Ami korábban kevésbé tűnt fel, az A vándorló palota humora és pajkossága, ami a felnőtt nézők felé való kikacsintás, egyben a dráma, a feszültség oldására hivatott. A vándorló palota nagy vásznon átélve különleges, az emberi jóság és önzetlenség győzelmét hirdető filmélmény, ami sokáig velünk marad.
A vándorló palota 2024. december 5-től látható a hazai mozikban, az ADS Service forgalmazásában.
