Szívmelengető klasszikus film tér vissza az Uránia moziba szeptemberben, a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében, ugyanis közel 50 év után először látható újra nagyvásznon a Hugó, a víziló című amerikai–magyar rajzfilm.

Az idén 110 éves magyar animáció hírnevét számos hazai mester öregbítette az évtizedek során. Tehetségük híre a világ minden tájára eljutott, nem meglepő, hogy a hatvanas évektől kezdve egyre gyakrabban keresték fel külföldi megrendelők is a budapesti Pannónia Filmstúdiót. Az ilyen jellegű munkák főként reklámok, tájékoztató jellegű kisfilmek voltak, amelyeket a magyar animációs művészek kreativitása és egyedi stílusa tett különleges, máig izgalmas alkotásokká.

Kevesen tudják, hogy a magyar animáció fellegvárában, a Pannóniában készült második egész estés film (az első Jankovics Marcell János vitéz című klasszikusa 1973-ból) is külföldi megrendelésre készült: az amerikai Fabergé nevű kozmetikai vállalat a filmiparba is be akart törni, ezért megalapította a Brut Productions nevű céget, amely mozi- és televíziófilmek gyártását tűzte ki célul. A cég első nagyjátékfilmjeként készült el a Hugó, a víziló című animációs film, amelynek producere a magyar származású, későbbi többszörös Emmy-díjas id. Robert Halmi volt, aki a gyártás nulladik lépéseként William Feigenbaum rendezőt azzal a feladattal bízta meg, hogy találja meg Európában a legprofesszionálisabb animációs műhelyt.

Feigenbaum első útja Budapestre, a Pannónia Filmstúdióba vezetett, ahol – elmondása szerint – azonnal meggyőzte őt az ott dolgozó szakemberek humorérzéke, kísérletező bátorsága és mindenfajta stílusban való jártasságuk.

A film rajzi kivitelezése Graham Percy grafikái alapján kezdődött meg a legendás budapesti stúdióban, az amerikai rendező munkáját a később a Vili, a verébbel ismertté vált Gémes György segítette technikai rendezőként. Különleges pillanat volt, amikor a filmgyártás előkészítő tárgyalásakor ellátogatott Budapestre a Fabergé egyik részvényese, a későbbi James Bond-filmek sztárja, Roger Moore is, aki kölnit, púderes dobozokat és arcszeszt ajándékozott a Pannónia Stúdió dolgozóinak. A rajzfilm gyártása több mint két évig tartott, amely idő alatt 150 fő 150 ezer rajzot készített a filmhez, amelynek stílusára erős hatást gyakorolt a Beatles dalai alapján készült, 1968-as Sárga tengeralattjáró hippi-szecessziós látványvilága.

Az eredmény egy rendkívül színpompás, szürreális hangulatú, zenés animációs mozifilm lett, amely bár nemzetközi szinten nem vált átütő kasszasikerré, a filmrajongók körében máig keresett gyöngyszem. A rajzfilmfanatikusok leginkább a film látványvilágát emelik ki, amely egyes vélemények szerint a hagyományos Disney-féle stílus és Hieronymus Bosch bizarr festményeinek keveréke. Feigenbaum egy korabeli interjúban le is szögezte, hogy míg a Disney-filmekben mindig pasztellszínű háttér látható, a Hugó, a vízilóban törekedtek a figurák és a háttér harmonikus megjelenítésére, amely során a természeti képek is önálló életre kelnek a mozivásznon. A film rajzi stílusának megtervezésekor sokat merítettek az afrikai és keleti népek művészetének formavilágából is.

A film  megtörtént eseményeken alapul: a Zanzibár kikötőjét elözönlő cápák ellen vízilovakat vetnek be, amelyek, bár sikeresen elűzik a veszélyes állatokat, hamarosan maguk is kártevőkké válnak a lakosság szemében, akik így elhatározzák, hogy kipusztítják őket. Hugó, a kis víziló életben marad és befogadják őt a helyi gyerekek. Az állatok és emberek békés együttélését hirdető alkotás magyar verziójában Kovács Kati, Kútvölgyi Erzsébet és Máté Péter hangján csendülnek fel a dalok.

A 30 év után először a Budapesti Klasszikus Film Maratonon bemutatásra kerülő rajzfilm kópiájának digitális másolata a washingtoni Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress) gyűjteményéből érkezett haza, restaurálásán a Nemzeti Filmintézet Filmlabor szakemberei dolgoztak.

Fekete Anna / BKFM