Egy csapat fiú a téren focizva tizenegyeshez készül. A kapus, a 14 éves Omid a közeli olajfinomító felé tartó rakétákra lesz figyelmes és azokat bámulva beengedi a labdát a hálóba. A többiek már éppen elkezdenék szidalmazni, amikor hatalmas robbanások rázzák meg a környéket, ellenséges támadás alatt állnak. Omid lélekszakadva rohan hazafelé és útközben még látja, ahogy bátyja, Abed felszáll egy frontra tartó teherautóra. Otthon az édesanyja és a testvérei már összepakolták a legszükségesebb holmikat, hogy biztonságosabb helyre menjenek, de ő úgy dönt, a nagyapjával ottmarad és vigyáz a házra. Megpróbálja felkutatni a bátyját, akinek parancsnoka megígérte, hogy távol tartja Omidot a harcoktól. A háborús övezetben átveszi az ételkihordó Farshid szerepét, amíg az a kórházban lábadozik, miután a fiú egy támadás után a sérülését ellátva megmenti őt a mártírhaláltól, kiváltva ezzel a haragját. Az étel kiszállítása közben a  legkülönfélébb emberekkel ismerkedik meg, akik nem akarják elhagyni a várost. Mikor a helyzet kezd reménytelenné válni, Omid a fejébe veszi, hogy történjék bármi, ő meg fogja találni a módját az ostromlott városból való biztonságos kijutásnak.

A cselekmény Ábádánban játszódik, mely település fontos szerepet játszott Irán közelmúltbeli történelmében. A 8. században alapított város az ország délnyugati részén, az iraki határ közelében fekszik, nem csoda, hogy hovatartozása évszázadokig vita tárgyát képezte. Fontos kikötőváros volt, majd fokozatosan elsorvadt és a múlt század elején már csak 400 lelket számláló halászfaluként jegyezték, de az itt épült hatalmas olajfinomítónak köszönhetően újra fejlődésnek indult. Ma közel negyedmillióan lakhatják, kőolajipari központ, tengeri exportkikötő, de van itt nemzetközi repülőtér, vízummentes terület halpiaccal, egyetem, mecset, templom, színház, mozi és futballstadion is.

A városhoz fűződik egy olyan tragédia, melyet 1990-ig a legsúlyosabb terrorcselekményként tartottak számon és még a magyar lapok is írtak róla. 1978-ban egy mozivetítés alkalmával négy férfi az ajtókat láncokkal lezárta és a kannákból kilocsolt kerozint gyufával meggyújtotta. Több százan haltak meg és miután a gyanú a sah titkosszolgálatára terelődött (akkoriban sok félretájékoztatás volt az elkövetőkről), a városban elszabadultak az indulatok. Ez országos tüntetésekhez vezetett, a külföldön tanuló iráni diákok szintén demonstrációba kezdtek, elfoglalták az iráni nagykövetségeket a sah lemondását követelve. A tragédia nagymértékben hozzájárult az iráni forradalom kirobbanásához. A feszültség, ami évek óta jellemezte az országot az eseménnyel a tetőfokára hágott, mely végső soron a sah rendszerének összeomlásához és Khomeini ajatollah hatalomra kerüléséhez vezetett. A vallási alapú, ultrakonzervatív reformokat végrehajtó teokratikus rendszer uralkodik ma is az országban.

Az 1980 és 1988 között zajló irak-iráni háború kezdetét az Ábádánt is magába foglaló régió elleni meglepetésszerű iraki támadás jelezte. 1980. szeptemberében az iraki erők le akarták rohanni a várost, de 12 hónap alatt sem sikerült bevenniük, mígnem 1981 szeptemberében az irániak teljesen megtörték a támadást. Az ostrom és a bombázások Ábádán nagy részét – beleértve a világ legnagyobb olajfinomítóját – súlyosan megrongálták. A 300 ezres lakosság szinte teljesen elhagyta a várost és máshol keresett menedéket Iránban. A háború után a legnagyobb gondot az olajfinomító újjáépítése jelentette, ami 10 %-os kapacitással működött ekkor.

A Szirén a háború kitörésekor játszódik és Omid szemén keresztül mutatja be az ostromlott város hétköznapjait. A fiú a kihalt utcákat járva juttatja el az élelmet a katonáknak, közben megismerkedik egy lánnyal, Parival, akinek fejkendőt kell hordania és akinek az anyja híres énekesnő volt, amíg ezt a tevékenységet be nem tiltották. A fiú apja és nagyapja is hajós volt, előbbi a tengeren vesztette életét, ezért van részéről egyfajta vonzódás a hajózás iránt, ám ahhoz, hogy tervét sikerre vigye, sok mindennek kell történnie.

A Szirén fiataloknak (is) készült és a háború borzalmait az animáció eszközeivel tompítja. Tompítja és nem elbagatelizálja, hiszen megtalálható benne a halál, a félelem, a nélkülözés és a remény, de nem a felnőtteket is megviselő ultrarealisztikus módon ábrázolva. Mindezek ellenére – megjelenésében – mégis olyan, mintha egy élőszereplős filmet rajzoltak volna át képkockáról képkockára. Ez vonatkozik a fényképezésre és a vágásra is, valamint szokatlanul sok a „drónfelvétel”, ahol felülről mutatják a történéseket. Az animációban minden letisztult, de át van itatva a gyermeki fantáziával. A zene és a színfelhasználás az iráni kultúrát közvetítik, mindez olyan finom részletekkel egészül ki, melyek betekintést engednek a forradalmat követő állapotokba. Az, hogy a történéseket egy tizenéves fiú szemén keresztül látjuk és éljük meg maga után vonja fordulatok, a párbeszédek és a cselekmény egyszerűségét, de a felnőttekkel való találkozásokon keresztül mégis feltárul előttünk, hogy a különböző nemű és életkorú emberek, katonák, papok, civilek miként élik meg a háborús helyzetet. Omid gyerek még, de fel kell nőnie a feladathoz és elszántsága (és serkenő bajsza) alkalmassá teszi őt arra, hogy fontos szereplőjévé váljon a történetnek és környezete elkezdje komolyan venni.

Az animáció rendezője, a Teheránban született Spedideh Farsi azért ment Párizsba, hogy ott matematikát tanuljon, de a vizuális művészetek jobban vonzották és elkezdett az iráni diaszpórának szánt filmeket készíteni, melyekkel több díjat is elnyert, valamint a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijébe is beválogatták. Első animációs próbálkozása a Szirén, mely a Berlinale Panoráma szekcióját nyitotta meg és világ legnagyobb animációs fesztiválján, az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztiválon is levetítették, ahol elnyerte a legjobb filmzenének járó díjat, de más, rangos filmfesztiválokon is jelölték és díjazták. Tinédzserként maga is átélte az irak-iráni háború kitörését. Mivel sem ő, sem Javad Djavahery forgatókönyvíró, sem pedig Zaven Najjar művészeti vezető nem léphet be Iránba, az animáció médiuma megteremtette a lehetőséget számukra a helyszín megjelenítéséhez.

A közelmúlt eseményeinek köszönhetően Irán ismét bekerült a hírekbe, a keményvonalas, konzervatív elnök halálával ugyanis újra kitörhet a káosz az országban, ezért az ilyen és ehhez hasonló alkotások létjogosultsága és fontossága megkérdőjelezhetetlen.