Május 20-án és 21-én, a Gólyában rendezik meg a hetedik Ukmukfukk Zinefesztet, melyen előtérbe kerülnek a külföldi kiadók, különös tekintettel a régióban működő műhelyekre. Athéntól Amszterdamig mindenfelől érkeznek zinesek az Ukmukfukkra, néhányukat még a fesztivál előtt kérdeztünk a stúdiójukról, a helyi művészeti életről és arról is, hogy miket hoznak az Ukira. Most Leo Flemischt kérdezzük a Rotopol kiadványairól, a német és nemzetközi zine fogyasztási szokásokról, és a kedvenc füzeteiről. Az amszterdami Terry Bleu kiadó vezetőjével, Hugo Roccival készült interjút itt olvashatjátok.

A Rotopol kasseli üzlete 

A Rotopol rengeteg könyvet adott ki 2007-es megalapítása óta. Honnan jön az energia, ami egy ilyen nagyszabású munkához kell, és hogyan tudjátok mindezt finanszírozni?

A Rotopolt megalapítása óta az a vágy hajtja, hogy otthont adjon az innovatív, néha szokatlan stílusú képi történetmesélésnek és egyedi publikációknak. Ez az a szenvedély, ami a vezetőjét, Rita Fürstenau-t a kiadó megalapítására ösztökélte az illusztrátori tanulmányai alatt, és engem is ez inspirált arra, hogy csatlakozzak a Rotopol csapatához sajtóügynökként. A könyvpályázatokon és -díjakon kívül a Rotopol működése nem függ külső finanszírozási forrásoktól, és van egy könyvesboltunk is Kasselben, az irodánk mellett.

Hányan dolgoztok a Rotopol csapatában, és hogyan osztjátok meg magatok között a munkát? Mesélsz nekünk a Rotopolnál végzett feladataidról?

A csapatunk kibővült kicsit az elmúlt évek folyamán, így most összesen öten dolgozunk a központi irodában: Rita Fürstenau (főszerkesztő), Tobias Range (szerkesztő, értékesítés), két gyakornok különböző feladatokkal, és én mint sajtós. Ezen a törzscsapaton kívül még rengeteg partnerünk is van, akik nélkül lehetetlen lenne a működésünk. Ilyen például a külföldi jogi képviselőnk és a könyvügynökeink is. Magunk között néha viccelődve csak úgy utalunk erre az elkötelezett szakemberekből álló hálózatunkra, hogy "a Rotopol-galaxis". Sajtósként az én feladatom az újságírókkal és bloggerekkel való kapcsolattartás, illetve hogy felhívjam a figyelmüket az új könyveinkre. Igyekszem biztosítani, hogy a Rotopol minden kiadványa eljusson a megfelelő közönséghez.

A Rotopol kasseli üzlete

Hány alkotó munkáját adtátok ki az elmúlt 16 év alatt?

Az évek folyamán több mint 30 alkotó munkáját publikáltuk, nem számítva azt a rengeteg tehetséges művészt, akiket az antológiáinkban szerepeltettünk. Az alkotóinkkal folytatott munkára hosszú távú, szoros együttműködésként tekintünk, és mindent megteszünk, hogy segítsünk nekik megjeleníteni az egyéniségüket és a saját elképzeléseiket.

Ki a fő célközönségetek? Nyitott a német társadalom az általatok kiadott szokatlan és egyedi könyvekre, vagy inkább nemzetközi olvasótáborra építetek?

Elég sokszínű közönségünk van. Bár régebben a művészetileg kísérleti jellegű képregények elég szűk réspiacnak számítottak Németországban, az elmúlt években ez elkezdett megváltozni, és egyre nagyobb figyelmet kap ez a médium is. Emellett pedig fantasztikus nemzetközi olvasótáborunk van, akiket könyveink angol nyelvű kiadásával és nemzetközi kiállításokon való részvétellel igyekszünk elérni.

Milyen kiadványokkal készültök az Ukmukfukkra?

A kiállításra az angol nyelvű könyveinket hozzuk el, többek között az elismert képregényrajzoló, Nadine Redlich könyveit, Thomas Wellmann grafikus kalandregényeit, aki olyan animációs stúdióknak is dolgozik, mint a Cartoon Network, illetve a Los Angeles-i grafikus és animációs művész Nick Edwards nálunk kiadott könyvét. Emellett bemutatjuk Anna Haifisch, Max Baitinger és Malwine Stauss néhány kiemelt alkotását a német katalógusunkból.

Melyik a személyes kedvenced a Rotopol kiadványai közül?

Minden Rotopol könyvben van valami különleges, de hozzám a kanadai grafikus, Jesse Jacobs munkái állnak a legközelebb. Elsőrangú tudományos-fantasztikus és horror képregényeibe művészien sző bele mélyebb filozófiai tartalmakat, és mindezt részletesen kidolgozott grafikával tálalja.

Az interjút Kakuszi Panna fordította.