A Képregényünnep a Pestexten vendége a festett képregényeiről ismert belga Brecht Evens. Részletgazdag utcaképeket ugyanolyan figyelemmel fest meg, mint többszintes épületek belsejét vagy hatalmas tánctereket. A színeken, formákon, szögeken túl minden történetében elsősorban az izgatja, milyen a városi ember. Minden egyes képregénye tele van kreatív formai megoldásokkal, életszagú párbeszédekkel, túlzottan is valósághű jelenetekkel, miközben minden egyes oldal mesés, varázslatos, szemet gyönyörködtető. Szereplői sokszor magányosak és Evens többnyire határhelyzetekbe sodorja őket. Bár a helyszín sokszor diszkó vagy házibuli, a képregények témái között ott van a szexuális trauma, a magány, a párkapcsolat, vagy a mentális betegség – saját démonairól őszintén beszél interjúiban.

Evensnek eddig mindegyik angolul megjelent művét jelölték a legrangosabb amerikai képregénydíjra, az Eisner-díjra. Az alábbiakban röviden Evens alkotói stílusáról és történeteiről olvashattok. Az első évszám az eredeti megjelenés éve, a második az angol fordításé. Az első magyar megjelenés még várat magára. Szép Eszter írása.

Brecht Evens

Night Animals, 2007, 2012

Az illusztrátorként végzett Brecht Evens első képregénykönyve a Nachtdieren, magyarul Éjszakai állatok, amely már mutatja a későbbi látomásos történetek vizualitását és horrorját, ugyanakkor még nagyon érezhető rajta Maurice Sendak hatása a fák, szörnyek, és a világ megformálásában. A kötet két rövid történetet tartalmaz, az első a Vakrandi. A szöveg nélküli képregény első oldalán egy férfi felölt egy nyúljelmezt, fog egy csokor virágot, és elindul randizni. Megy, megy, árkon-bokron, pontosabban metálkocsmán, csatornarendszeren, havas bérceken, sűrű, sötét erdőn, alagutakon keresztül, hogy aztán megérkezzen nyuszifüles szerelméhez.

A második történet már kevésbé játékos: egy kiskamasz első menstruációjáról szól, amely egyaránt jelenti számára a felnőtt női test izgalmas ígéreteit és egy csomó veszélyt. Éjszaka egy fallikus furulyán játszó kobold kiráncigálja a lányt az ablakon, és egy fura lények által benépesített buliba viszi. Minden egyes kép egyszerre felszabadult és ijesztő, önfeledt és baljóslatú.

Részlet a Night Animals című képregényből

The Wrong Place, 2009, 2011

A képregény eredeti címe Ergens Waar Je Niet Wil Zijn, azaz Egy hely, ahol nem akarsz lenni. A képregényben sok ilyen hely van, a nyitójelenetben mindjárt egy kényelmetlen házibuli, ahol igazából mindenkit hidegen hagy a szorongó házigazda. De természetesen az, ahol nem igazán akar lenni az ember, elsősorban egy mentális tér.

A szürke Gary bulijába mindenki csak azért jött el, hogy a partiarc Robbie-val találkozzon. Robbie késik, a beszélgetés akadozik, a csendek kínosak, Gary poénjai szintúgy. Evens minden jelenetet Robbie hiánya köré épít fel: ide kanyarodnak vissza a beszélgetések, vizuálisan pedig a jelenetek közepébe komponált üres székkel vagy billenő kompozíciókkal jelzi a jelenlévő hiányt. Az olvasó is egyre kíváncsibb erre a misztikussá magasztalt Robbie-ra, és hamarosan láthatjuk is a nyüzsgő Disco Haremet, ahol Robbie ugyanazt az éjszakát tölti.

A képregény nem egyszerűen Gary és Robbie, a két pólus szembenállítására épít, ugyanis a képregény utolsó harmadában a két szereplő találkozik, és beszélgetésük során őszintén megnyílnak egymásnak. A The Wrong Place cselekménye teljesen kiszámíthatatlan: olyan világ ez, ahol bármi megtörténhet, ahol a szereplők szoronganak és eleresztik a hajukat, és ahol sokféleképpen is lehet szabadnak lenni. [A The Wrong Place-nek egy teljes adást szentelt A képregények titkos élete podcast.]

Részlet a The Wrong Place című képregényből

The Making Of, 2011, 2013

Az Így készült címmel fordítható következő történet főszereplője Peterson, a képzőművész, aki elvállalja, hogy egy belga biennálén egy hétig több más művésszel együtt alkosson, majd a munkájukat a rendezvény részeként kiállítsák. A képregény az összecsiszolódásról, a közös munkáról szól nagyon sok iróniával és jó humorral. Ugyan Petersonon keresztül érkezünk ebbe a furcsa közegbe, és az egyik művészt konkrétan bohócnak látjuk, Evens Petersonban sem a tökéletes művészt, inkább lehetőségeket mutat meg. Egy Denis nevű, kizárólag spirálokat festő karakterrel Evens ismét beemeli a mentális betegségek témáját az ismét csak megjósolhatatlanul építkező történetbe, miközben néhány oldalanként megidézi a művészettörténet egy-egy ikonikus alkotását vagy irányzatát középkori unikornisos falikárpittól kezdve David Hockney-ig, Caravaggiótól a kubizmusig.

Részlet a The Making Of című képregényből

Panther, 2014, 2016

Spoilermentes leírás: A párduc és a kislány története játékosan indul, majd lassan és baljóslatúan bontakozik ki az igazán megrázó tragédia, sőt, bűncselekmény. Evens biztos kézzel fordítja át a naivitást szorongásba, az álmot rémálomba: az olvasó maga rakja össze, hogy mi is történik itt, kicsoda is ez a párduc. Olyan nyomozás ez, ami közben egyre rosszabb előérzetünk lesz, és egyszerre nem akarjuk tudni, hogy mi történt, és akarjuk is tudni, hogy mi történt.

Spoleres leírás: Nagyon nehéz úgy értelmesen írni a Pantherről, hogy ne vegyem el a rejtélyt és a szorongásokkal teli olvasói élményt azoktól, akik még nem olvasták. Összerakni ugyanis szépen lassan azt, hogy egy kislányt szexuálisan abuzálnak, egy etikailag nagyon nehéz olvasói pozíció. A kislány képzeletében – sőt, valóságában – összeolvad a valós és a képzelt, a félelmetes és a játékos. Azt, hogy milyen kiszolgáltatott egy kisgyerek, és nem tudja, mi történik vele, kiválóan érzékeltetik egyrészt Evens itt is pazarul vezetett jelenetei, másrészt asszociációkban gazdag rajzai. Ez a képregény kevésbé explicit, és ezért kevésbé megterhelő, mint a többi olyan általam olvasott képregény, amely családon belüli, gyerekeken elkövetett szexuális erőszakról szól (pl Debbie Drechsler: Daddie’s Girl, Phoebe Glockner: The Diary of a Teenage Girl), elsősorban azért, mert a képzelet igen fontos benne, a képzelet ad ágenciát, cselekvési teret a kislánynak, másrészt meg mert hangsúlyosan kitalált történet. Ha magyarul is elérhető lenne, sok fontos kulturális beszélgetést segíthetne elindítani.

Részlet a Panther című képregényből

The City of Belgium, 2018, 2021

Evens eddigi leghosszabb képregénykönyvének, a legnagyobb európai képregényfesztiválon, Angoulême-ben díjat nyert The City of Belgiumnak az alapötlete tulajdonképpen már ott bujkált a The Wrong Place-ben, ugyanis a két kötet szereplői ugyanabban a diszkóban kötnek ki. A The City of Belgium egyetlen estének a története három szereplő szempontjából, akik nem ismerik egymást. Evens több tucat karakter életét dolgozta ki, majd közülük választotta ki a megkomolyodott / jó útra tért piti bűnözőt, a valamilyen meg nem nevezett mentális nehézség, talán öngyilkossági kísérlet után önmagát kereső nőt, és végül a Bárót, aki idegösszeroppanáson van túl, igazából nem is bulizni jött, és egy hatalmas zacskó wc-papírral a hóna alatt érkezik a történetbe.

Evens korábbi munkáihoz hasonlóan itt is teljesen random dolgok történnek, és részletesen mutat be olyan jeleneteket és beszélgetéseket is, amelyeknek nincs dramaturgiai súlyuk. Valóban az élet van jelen ezeken a lapokon a maga drámáival és szabadságvágyával. A karakterekkel történik ez-az, a jó útra tért srác találkozik egy régi ismerősével és utoléri az elfeledni kívánt múltja, a lány szinte megfullad családja óvó figyelme alatt, a Báró pedig mégis egyik kalandból csöppen a másikba és partikirályként végzi. Ami a konkrét eseményeknél is fontosabb azonban, az a karakterek belső élete: az, hogy hogyan érzik magukat a szereplők, mi elől menekülnek és hová, hogyan birkóznak meg a magánnyal és a társasággal.

Részlet a The City of Belgium című képregényből

Brecht Evens és Hannah Berry (róla itt írtunk) a Pestext fesztivál vendégei lesznek. Szeptember 29-én Hannah Berry részt vesz a Forrás című csoportos kiállításon, Brecht Evens pedig este imprózik a rajzolt koncerten. Mindketten dedikálnak 18 órától, és mindketten részt vesznek a Festett mágia című beszélgetésen 19 órakor.

Szép Eszter