2022. január 21. és 30. között rendezik meg a 8. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, melynek idei szlogenje: Bátor filmek. Budapesten a Cinema City Mamut II. moziban, továbbá 10 vidéki városban nézhetjük meg a világ legfrissebb, nemzetközi sikereket elért, egész estés kreatív dokumentumfilmjeit, többek között Norvégia Oscar-nevezettjét, a Menekülést is, mely a legjobb nemzetközi film, a legjobb egész estés animáció és a legjobb egész estés dokumentumfilm kategóriákban is nagy esélyekkel indul.

A Menekülés igaz történet, csak néhány nevet és helyszínt változtattak meg a szereplők védelme érdekében. Főszereplője az afgán Amin, aki kísérő nélküli kiskorú menekültként érkezett Dániába, ahol a vonaton megismerkedett egy fiatal fiúval. Sok évvel később még mindig barátságban vannak és egy riportfilm keretében mesél a másiknak az életéről. Amikor megérkezett, mindenki csak találgatta, hogy ki is ő valójában és mit keres itt, tulajdonképpen a mai napig csak a leglényegesebb dolgokat tudják róla a barátai és  ismerősei. Ma, 36 évesen már biztonságban, jó körülmények között él, sikeres felnőtt férfiként tekint magárai, aki szerelmével éppen házasságra készül és jövőbeni közös életükhöz keres új otthont. A dolgot némileg megnehezíti, hogy posztdoktoriját Amerikában írja, ezért rendszeresen elutazik hónapokra.

Amin a történetmesélésbe sokszor belekezd, a nehezebb részeknél szünetet kér. Az általa elmondott történet is változik, mert ahogy haladunk előre az időben, úgy kívánkozik ki belőle a 20 éve cipelt teher. Jól tudja, ahhoz, hogy tiszta lappal lépjen a jövőbe, előbb le (el?) kell számolnia a múltjával. Kalandos úton jutott el Dániába és az embercsempész olyan alapossággal verte a fejébe a „hivatalos” forgatókönyvet, hogy nehezen tud szabadulni tőle.

Afganisztán modernkori történelme leginkább arról szól, hogy valamelyik nagyhatalom meg akarta hódítani, ami ugyan egyiknek sem sikerült, de éppen elég zűrt okozott ahhoz, hogy az ország belső stabilitása is meginogjon. Ennek hatására különböző ideológiák váltogatták egymást, ami persze mindig alapos tisztogatáshoz vezetett és jól tudjuk, hogy egy háborúk sújtotta országban a szélsőséges irányzatok könnyen teret nyernek. A végső győztes a talibán lett, akik – kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de – jelenleg is hatalmon vannak. Sok ígéret elhangzott és hangzik el ma is, de ők mindig egyet jelentettek a vallási fanatizmussal, a sötét középkort idéző gondolkodással és törvénykezéssel, a kegyetlenkedéssel, az elnyomással és üldöztetéssel.

A szovjetek kivonulása után a tálib rémuralom elől egyetlen irányba, éppen a Szovjetunió felé lehetett menekülni, mely maga is szétesőben volt. A gazdasági nehézségek és a politikai átalakulások mellé már csak a menekültek hiányoztak. Az afgánok (már akik egyáltalán túlélték a viszontagságos utazást) egyik pokolból a másikba jutottak. Ideiglenes papírokkal nem nagyon volt munkalehetőség, a hatóságok állandóan vegzálták őket, a helyiek pedig rajtuk vettek elégtételt mindenért. Nyugatra jutni szinte egyenlő volt a lehetetlennel, az ember ráadásul hiába tette mindenét pénzzé, semmi nem garantálta a biztonságos célba jutást és befogadást. Az embercsempészek a legkisebb probléma esetén is kereket oldottak, magukra hagyva az éhező, fázó, betegeskedő szerencsétleneket és akkor még ott volt a visszatoloncolás veszélye is. Ha más is az indíték és a cél, a helyzet mit sem változott azóta.

Amin gyerekként már tudta, hogy ő más, mint a többi fiú, amiért a saját neméhez vonzódik. Afganisztánban kvázi nem létezik a homoszexualitás, még szó sincs rá a nyelvben, de ha kiderült volna róla, azzal szégyenbe hozta, sőt, veszélybe sodorta volna az egész családját. Gyerekként úgy érezte, minden velük történt rossz hátterében ez áll, ezért igyekezett minél inkább elfojtani magában ezt. Dániába érve azt kéri, gyógyítsák ki belőle, ami egyszerre megmosolyogtató és elszomorító, szerencsére arrafelé máshogy gondolkodnak az emberek.

A Menekülés egy animációs riportfilm rengeteg visszatekintéssel, archív felvétellel és híradó bejátszással. A drámai hangvételű jelenetek színtelenek és elnagyoltak, gyakran csak körvonalakat látunk, a zene komor, a háttér elmosódott. A vidámabbak színesek és részletgazdagok, a zenei aláfestés is más, az egyik jelenetben pl. az A-ha kultikus Take On Me száma szól. A film rotoszkóp technikával készült, vagyis az egyes jeleneteket színészekkel vették fel, amit aztán kockáról kockára átrajzoltak.

A film megannyi producere között megtaláljuk a kétszeres Oscar-jelölt Signe Bryge Sørensent és Joslyn Barnest, az Oscar-jelölt Riz Ahmedet, Philippa Kowarskyt és Jean François Le Corre-t, valamint Nikolaj Coster-Waldaut is. A rendező a különleges dokumentumfilmjeiről ismert és elismert Jonas Poher Rasmussen, aki a Meneküléssel érte el eddigi legnagyobb sikerét. A film 2021. januárban a Sundance filmfesztiválon debütált és azóta bejárta az egész világot. Ugyan az Oscar még hátravan, de már eddig is bő 150 díjat és jelölést tudhat a magáénak, beleértve a három Európai Filmakadémia díjat (legjobb dokumentumfilm, legjobb egész estés animáció, Európai Egyetemek Filmes Díja).

Mind a cselekményt, mind pedig annak megjelenítését tekintve különös szépséggel bíró film, mely a szerencsés végkimenetelt leszámítva leginkább elgondolkodtató és szomorú. Egyetlen emberi sorson keresztül mutat be egy térséget, egy korszakot, valamint azt, hogy hova vezet a vallási fanatizmus, az emberek megkülönböztetése és hogy néha milyen apró véletleneken múlik a túlélés. Ami az egyik helyen természetes, az a másikon megvetendő, üldözendő, irtandó. Bizonyos dolgok olyan mély nyomokat hagynak az emberben, hogy csak nagyon nehezen tud szabadulni tőlük, de ahhoz, hogy továbblépjen szembe kell nézni a múlttal. A téma és a választott technika miatt különleges filmélményt nyújt, vitán felül megérdemelten kapta és fogja is még kapni az elismeréseket.