Élesen megrajzolt posztapokaliptikus világot láttat a Reduction című film, de a pusztulás képeit nem öncélú műfaji játékra vagy káprázatos, de oktalan katasztrófaként használja, hanem belehelyezi a valódi emberi történet allegóriáját.

Halott és összeomlott világban tengődik a Reduction női főhőse. Omladozó épületek, mindent belepő homok és a romokban gyűjtögető emberek. Disztópikus jövőnek tűnik a felvázolt világkép, pedig az animációs film allegorikus módon a jelenünkre, egy a társadalmat foglalkoztató problémára reflektál.

A főhős egy név és hang nélküli nő, akinek nem egyedül kell elviselnie a világvége utáni állapotot. Gesztusaiból sejtjük, régóta társa a fiatalabb és vidámabb lány. A két hősnő együtt gyűjti az örökkévalóság kortárs jelképeit, a PET palackokat, hogy azokból tutajt építve átkeljenek a tengeren egy szebb világot ígérő szigetre. A sziget csupán apró messzi pont, amiről sokat nem tudunk. Az információval fukarkodó animációs rövidfilm csak a legfontosabb részleteket közvetíti: a sziget a cél, a műanyag bárka pedig a két nő kiútját jelenti. A főhőst azonban egy napon egy titokzatos, árnyszerű négylábú alak csalogatja. A nő egyre több időt tölt a hol kutya formájú, hol emberszerűbb fekete figurával, miközben emberi társától teljesen elhidegül. A lény a környezetre is jellemző tüskés felépítésű, intő jel lehet a nézőnek, hogy szándékai nem egyenesek, de a hős csak a gyámoltalanságot és az elesettséget látja a ragadozó jellemet sejtető tüskék mögött is.

Szakály Réka Anna: Reduction

A nő egyre többször vonul félre, egyre hosszabb időt tölt a fekete árnyékkal, kapcsolatuk lassan mélyebbé, egyenesen szexuálissá válik. Az animáció bravúros technikája miatt viszont a néző magában teheti fel a kérdést: mi vagy ki ez a sötét lény? A válaszok közt felmerül a bűn elvont megjelenése, a nő kételye a túlpartban, ami testet ölt, de a valódi társat elhomályosító szerető is a lehetőségek közt szerepel. De egy sokkal elvontabb, merészebb válasz is lehet: ahogy az árny egy kisgyerek karját megragadva rángatja a nőt, értelmezhetjük úgy, hogy a két lábra álló, majdnem emberi alak a bántalmazás megtestesítője. Így a film végére a főhős és a néző ráébredhet, hogy Szakály Réka Anna a toxikus pár- és emberi kapcsolatok iskolapéldáját vitte filmre párját ritkítóan szenzitív és megértő módon.

A szerelem vagy szeretet álcája mögé bújva a sötét alak rabjává teszi a finom vonalakkal megrajzolt nőt. Az animációs film technikájának köszönhetően a lény alaktalan, folyamatosan változó entitás, ami pedig tovább növeli a fenyegetettség mértékét és érthetővé teszi, miért olyan nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. A manipuláló személy hol elesettnek, hol védtelennek mutatkozik, de sokszor túlnő a segíteni próbáló, jószándékú társán, csakúgy, mint a még négylábú alak a filmben, ahogy körbefonja természetellenes testével az áldozatul ejtett nőt. Az élőszereplős film béklyóival ellentétben az animáció megengedi a test szabad formálását, ezzel a film valóságában meghosszabbítva a bántalmazás és a hatalommal való visszaélés lelki folyamatait.

A Reduction a valóságtól elemelkedő, de pontosan felépített posztapokaliptikus világot apropóként használja, hogy a toxikussá váló kapcsolatot megjelenítse. A film kellőképpen direkt ahhoz, hogy akár a #metoo mozgalommal is összekössük, de eléggé távol áll bármitől, ami konkrét, hogy ne kerüljön bele semmilyen elhasznált skatulyába.

A témával foglalkozó filmek csoportja a magyar filmből hiányzik, így igazán hiánypótló a Reduction törekvése, és üdítő, hogy nem a megszokott toposzokból dolgozik. A film sokkal inkább a lélek útjára helyezi a hangsúlyt, semmint a szemmel látható eseményekre. Az út pedig inkább egyhelyben toporgás, nem valódi mozgás. A sötét lény hatására a hős elveszíti azt, ami a világ pusztulása után is megmaradt számára: a reményt. Az ártó személy hatása nem ér véget akkor sem, ha sikerül kilépni a kapcsolatból, bár már az sem egyszerű. A hősnő képtelen átkelni a túlpartra, élete végérvényesen céltalanná vált, otthona már örökké a végtelen halott világ. A hatalommal való visszaélésben és az érzelmi ártásban a hosszan tartó hatás a legfélelmetesebb, amit a Reduction zárlata szívbe markolóan érzékeltet. A film vége szörnyű felismerés, ahol az üresség mindent áthat. A hősnő lábai előtt csak az egykor boldog múlt emlékét sodorja a víz, a mindezt kiváltó amorf lény pedig már nincs sehol.

Nagy Tibor