Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Öt élettörténet egy animációban

Tompa Borbála: Random Walks

2018. június 01. - Herczeg Zsófi

Andrasev Nadja A nyalintás nesze című Bodor Ádám novellaadaptációja után Tompa Borbála animációs dokumentumfilmje, a Random Walks is elérhető online. 

2015 novemberében, a Toldi moziban mutatkozott be kilenc MOME Anim mesterszakos diplomafilm, melyekben olyan jelenkori társadalmi problémákat dolgoztak fel az alkotók, mint a migráció, a beilleszkedés, a boldogságkeresés, de volt bűnügyi történeten alapuló film, dänikeni sci-fi értelmezés, szürreális szerelmi történet, személyes ihletésű közérzetfilm, a gyerekkori jó-rossz ellentét tapasztalásán alapuló kisfilm és morfanimáció egy elvadult partiról. A kilenc diplomafilmről részletesen itt írtunk. 

Tompa Borbála diplomamunkája, a Random Walks egy animációs dokumentumfilm, melyben öt (pakisztáni, szomáliai, izraeli, iráni és mexikói), otthonát elhagyó ember meséli el személyes történetét, hogy miért érkezett Magyarországra és hogyan alakul(t) a beilleszkedésük az új közegbe, és hogyan keresik önmagukat és a helyüket ebben az új és számukra ismeretlen kultúrában. 

A Random Walks ötlete még pont a bevándorlási hullám előtt jött, és 2015-ös befejezésének idejére még aktuálisabb lett. Megkérdeztük Borit a film létrejöttéről, aki elmesélte, hogy gyerekkori élményei is inspirálták, hiszen a kilencvenes évek volt az az évtized, amikor nagyon sok kínai érkezett Magyarországra a könnyebb letelepedési és lakhatási szabályoknak köszönhetően, akik a mai napig itt élnek és dolgoznak, és virágzik a kínai lokális gazdaság. "Gyerekként sokszor mentünk ilyen üzletekbe és éttermekbe. A filmem témakeresésekor is elsétáltam egy ilyen bolt előtt, és szerettem volna bemenni és beszélgetni az eladóval. Ők az a kisebbség, akik sikerrel integrálódtak és mégis nagyon háttérben vannak, szinte láthatatlanok a magyar társadalomban. Sokszor az illegális itt-tartózkodásuk sem segít ezen a helyzeten. Sokat keresgéltem hogyan tudnék eljutni egy magyar-kínai kommunába, így botlottam bele a Migszol csoportba (Migráns Szolidaritás Csoport), és jutottam el első interjúalanyaimhoz, akik többsége muzulmán hátterű, de volt köztük mexikói és egy kínai is. Az utóbbi hölgy az első interjú után eltűnt, emiatt nem került bele a végső anyagba." 

Bori egy barátnőjén keresztül tudott beszélgetni egy izraeli család hölgytagjával is, "így alakult ki, hogy legyen vegyes a paletta, és ne pusztán az olyan tipikus menekültkérdés körüli témákra fókuszáljunk, mint a kulturális különbségek vagy az itt-tartózkodásuk nehézségei, hanem teret engedjünk azoknak a mondatoknak és elemeknek, amelyek nekik fontosak, és amiket ők tényleg el szeretnének mondani az útjukról. Emiatt emberibb hangulati-érzelmi mondatokat próbáltunk elcsípni. A helyzetükből adódóan ezek az emberek sokszor nagyon nehezen nyílnak meg, félnek a magyar állam elutasításától, vagy akár eredeti otthonuk (például Irán) végeleges kiutasításától. Így volt olyan, aki kifejezetten kérte, hogy változtassuk meg a nevét, még úgy is, hogy ez csak egy rajzfilm, amiben csak a hangja szerepel. De talán mégis segített ebben az animációs technika, mivel nem látszik az arcuk a végleges anyagon, jobban meg tudtak nyílni."

tompa_borbala_random_walks_1.jpg

Tompa Borbála: Random Walks

Ahogy Bori is említi, az interjúk készítésekor kezdődött Európában a menekültválság, mindenhol erről lehetett hallani, hírekkel és álhírekkel volt tele a sajtó és a köztudat. Az öt interjúalany közül hárman menekültek, akik valódi egzisztenciális veszély elől menekülve jutottak Magyarországra. "Leginkább a két főszereplő, Fartun (a fiatal szomáliai lány) és Omer (aki Pakisztánból való menekülése után a debreceni menekülttáborba került) története volt hátborzongató, ha nem tőlük hallom, hanem olvasom valahol, talán el sem hiszem, hogy miken mentek keresztül." - mondta Bori a szereplők személyes hátteréről, amit a film rövidsége miatt nem tudott teljesen kifejteni, inkább csak utalásokat tartalmaz róla a film. "Nagyon inspiráló volt ezekkel a hús-vér emberekkel találkozni. Remélem eljut olyanokhoz is a film, akik a sajtó általánosítása miatt arctalan, szürke embermasszának, és leginkább csak egy fogalomnak látják ma őket. Vannak történeteik, és ez volt a film elkészítésének fő motivációja." 

Bori 2015-ös diplomázása óta többek közt elkészítette Volt egyszer egy kertész című kisfilmjét, melyben Máté Angi Egy susogó levél című könyvének egyik meséjét adaptálta, de animált promó videót a Francia Intézetnek, és dolgozott az Ahány király, annyi mese és A hisztimesék című szériákon is. Jövőbeni terveiről elmondta, hogy nagyon szívesen készítene újra doku-animációt.

süti beállítások módosítása