Folytatódjék tovább a KISKAKAS szervezésében a MOME Anim filmklub! A második évad első, márciusban tartott filmklubja visszarepített minket gyerekkorunkba a Nickelodeon '90-es évekbeli rajzfilmjeivel, Bera Nándor animációs rendező és forgatókönyvíró közreműködésével. Április 13-án David Crisp narrálásában kronologikusan tekinthetjük át a brit animáció gyöngyszemeit a MOME Z épületében.

David író, rendező és animátor. Tanulmányait kezdetben a dániai The Animation Workshop-on folytatta, majd alapszakos utolsó évében barátaival közösen elkezdték a Monkey Tennis Animation Studio-t. Tavaly nagy álma megvalósításaként elindította a Mister Crisps nevű saját stúdióját. Jelenleg a MOME animáció mesterszakának hallgatója, ahol animátorként és történetmesélésben is fejleszteni szeretné magát.

Mikor kezdtél érdeklődni az animáció iránt?

Mindig is érdekelt az animáció. Nagyon fiatalon a Warner Bros. Bolondos dallamok (Looney Tunes) rajzfilmjeit néztem (A Kengyelfutó gyalogkakukk show, Tazmánia, a Marvin, a marslakó-epizódok), és a klasszikusokat csodáltam (Tex Avery, Chuck Jones, Mel Blanc). Van egy pillanat, ami nagyon megmaradt számomra. Nem emlékszem pontosan a rész címére, de a Szilveszter és Csőrike című sorozatban volt. A mese kicsit kiszámítható volt addig a pontig, amíg Szilveszter elkezdett felfutni egy láthatatlan lépcsőn. Ezután elényújtottak egy táblát, amin azt olvashattuk, hogy "minden lehetséges egy rajzfilmben", és ez mindent megváltoztatott számomra. Ez a karakter öntudatos volt! Tudta, hogy rajzfilmfigura és tudta, hogy tudjuk! 

Mikortól tudtad, hogy animációs filmekkel szeretnél foglalkozni?

Szerintem az animáció valójában a mesemondás egyik legtisztább formája. Az animációt a fikciós írás vizuális egyenértékeként látom. A valóság felfüggesztése és a néző hajlandósága szükséges ahhoz, hogy higgyünk a kitalált világban – az alkotó szabályai igazolják, hogy valóban minden lehetséges. A hagyományos filmkészítésnél sokkal nehezebb a közönséget rábízni a film látványvilágára. Csak azért, mert legtöbbször a film egy olyan világon belül játszódik, ahol olyan szabályok vannak, amelyeket ismerünk és megértünk. Emellett az emberi karakterek is olyan korlátok között mozognak, amelyeknek van értelme a fejünkben. Az animáció bárhova elrepítheti a nézőt. Könnyebb befogadni, amit a tervezők kínálnak, mivel létezhet abban a teljesen más szabályok által működtetett világban. Ez a fajta kreativitás nagyon izgalmas és lenyűgöző számomra, ez a tiszta képzeleterő.

Miért a brit animációs filmeket választottad, mit jelentenek számodra?

Úgy gondolom, hogy a brit animációnak nagyon egyedi stílusa van. Nem kizárólag vizuális, hanem történetmesélés szempontjából is. Azt hiszem, nekünk, briteknek van egy bizonyos hírnevünk, amivel általában élni szoktunk. Az elítélő humorunk. A kudarc ünneplése. A kínos ölelések. A nevetséges udvariasság. A hagyomány dicsőítése és a hétköznapok bemutatása. Nagyon sok teát iszunk (és sört), merev felső ajkunk van és rengetegszer kérünk bocsánatot. Úgy gondolom, hogy ez a kombináció, amely kétségbeesetten próbálja megtörni ezeket a sztereotípiákat, miközben meg is erősíti őket. Ez is egy olyan dolog, ami nagyon nyilvánvaló a brit animációban. Egy lazább, megfigyelhetőbb animációs stílusunk van. Nem rendelkezünk hatalmas pénzügyi támogatásokkal, így az előnyünk, hogy alárendelt eszközökkel dolgozunk, és nem hagyományos módszereket használunk fel. Így ez elvezet minket egy nagyon őszinte megközelítéshez az animációs filmkészítésben és történetmesélésben.

Nick Park: Creature Comforts (1989)

Melyik a kedvenced a listádról?

Szerintem a kedvencem az Aardman eredeti, 1989-es Creature Comforts című filmje lesz, Nick Parktól. Telis-tele van fantáziával és kreativitással. A hagyományos módszerek alkalmazása és azok korlátai adják a varázsát. Erősen bonyolult és könnyedén egyszerű, vidám és tényleg megtestesíti mindazt, amit szeretek a brit animációban.

A Daviddel folytatott ráhangolódás után április 13-án, pénteken 18.30-kor a MOME Z nagy auditóriumában (Budapest XI. Bertalan Lajos utca 2.) mi is átélhetjük, amiről olyan lelkesen beszámolt nekünk! Esemény itt.