Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

FEMTRAIL – Női alkotók animációi a Toldi moziban

2016. június 14. - Herczeg Zsófi

Az utóbbi években a nők eredményeitől hangos az itthoni animációs szakma, ezért ideje volt már egy olyan vetítésnek, ahol a legsikeresebb női alkotók filmjei láthatóak. Bucsi Réka Love és Tóth Luca Superbia című első egyedi filmje is idén debütált (előbbi a Berlinale-n, utóbbi Cannes-ban), de míg a Love-nak volt már hazai premierje a 4. Friss Húson, és a Titanic-on is láthatta már a közönség kísérőfilmként, addig a Superbiát itthon még nem vetítették. A két film alkotói és producerei (Osváth Gábor és Lukács Péter) ezért kitalálták, hogy a Superbia-premier köré épülve a Daazo segítségével szerveznek egy csajvetítést a Toldi moziba. Így a Superbiát június 25-én láthatja először a hazai közönség, méghozzá négy új magyar animációval együtt: vetítik Andrasev Nadja egyre több sikert elérő diplomafilmjét, A nyalintás neszét, szintén egy friss MOME Anim diplomamunkát, Tompa Borbála Random Walks című animációs dokumentumfilmjét, Bucsi Réka első egyedi filmjét, a Love-ot, valamint a Kovásznai György ötlete alapján készült Candide-széria első részét, az Otthon, édes otthont, melyet Kreif Zsuzsanna és Hegyi Olivér rendezett és szintén most látható először a hazai nagyközönség előtt (világpremierje épp tegnap volt az annecy-i fesztivál nyitónapján).

Az öt filmben az a közös, hogy mindegyik alkotója nő és a MOME Animon végzett, valamint ott lesznek a vetítés utáni beszélgetésen is, ahol a munkáikról kérdezzük majd őket.

Időpont: 2016. június 25. 21.00

Helyszín: Toldi mozi (Budapest 1054 Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.)

Facebook-esemény

Jegyek a Toldi mozi oldalán kaphatók.

femtrailplaki.jpg

Andrasev Nadja kilencperces filmje tavaly novemberben debütált a Toldi mozi MOME Anim mesterszakos diplomavetítésén másik nyolc alkotással együtt, majd idén januárban a magyar filmkritikusok 2015 legjobb animációjának választották. A 26. Mediawave-en szintén a legjobb magyar animációnak járó díjat hozta el, Cannes-ban pedig a filmes egyetemek munkáit bemutató Cinéfondation szekcióban vetítették, majd megosztott harmadik helyezést ért el, a június 13-án kezdődő Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztiválon pedig a diplomafilmek versenyében szerepel. A nyalintás nesze  egy Bodor Ádám-novellán alapszik és egy városi nő magányosságáról, valamint szürreális társkereséséről szól. A film főhőse hatalmas odaadással és intimitással gondozza növényeit, a szomszéd macskája pedig minden nap kíváncsian figyeli a meglehetősen lenge, már-már átlátszó ruhába öltözött nőt és szemtanúja annak a bensőséges kapcsolatnak, ami a nő és növényei között van. Egy nap a macska eltűnik és új látogató érkezik a házba.

Kovásznai György nyolcvanas évekbeli filmterve volt Voltaire Candide, avagy az optimizmus című regényének animációs adaptációja, melyről a rendező egy esszét is írt Candide, a rajzfilmhős címen. Ennek az ötletnek a kortárs adaptációja a MOME alkotók által készített Candide-széria, melynek pilot, illetve első része (Otthon, édes otthon) is a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán kapott támogatást. A pilot epizódot Bera Nándor írta és rendezte (itt olvasható vele egy interjú a projektről), a többi már Kreif Zsuzsanna és Hegyi Olivér rendezésében valósul meg. A Candide eddig elkészült részei szerepeltek az annecy-i fesztivál programjában, de míg előbbi a versenyszekción kívül, addig utóbbi már a sorozatok versenyében látható a június 13. és 18. között megrendezett animációs fesztiválon. Az eddigi két rész a Popfilm produkciójában jött létre, a sorozat további epizódjait augusztustól a Cinemon-nál készítik (ahol például Gauder Áron a Kojot és a sziklát is gyártotta), de a stílus, az elképzelés és az alkotók nagy része ugyanaz marad. Már a két rész alapján is mondhatjuk, hogy a Candide az egyik legegyedibb magyar sorozat, mely igazán méltó mind Kovásznai ötletéhez, mind Voltaire regényéhez, és mely a leginkább tükrözi a kortárs hazai animációs szakma stílusát és látásmódját. 

A Love-ról korábban már az egész hazai filmes sajtó és én is áradoztam, úgyhogy nem hiszem, hogy van animációszerető ember, aki ne hallott volna róla. A szerelem megfoghatatlan és leírhatatlan érzései negyed órában, egy fiktív univerzum szürreális élőlényeinek mindennapjain keresztül elmesélve, Bucsi Réka felismerhető, egyedi stílusában és Lukács Péter jellegzetesen provokatív hangkeverésével, valamint David Kamp csodálatos, érzelmekkel teli zenéjével. Az ilyen alkotások azok, amelyek újra meg újra bebizonyítják, hogy a rövidfilmeket is mozikörülmények közt kell látni.

A hazai animációsfilm-gyártásban korábban sokkal több dokumentumfilm készült, mint jelenleg, Tompa Borbála MOME Anim diplomamunkája ezért is fontos darab. Kovásznai György dokumentarista elemeket tartalmazó filmjein (pl. Habfürdő, 1979, Körúti esték, 1972, Rügyfakadás No. 3369, 1971) kívül többek közt Szoboszlay Péter (pl. Rend a házban, 1970, Gyerekek szürke háttér előtt, 1982), Vajda Béla (pl. Pléh-boy, 1973, Hanyas vagy?, 1984) és Macskássy Kati is készített animációs dokumentumfilmeket (pl. Mi lenne Budapesten, ha..., 1970, Ünnepeink, 1981). A kortárs filmeket tekintve Szoboszlay elkészítette a Gyerekek vörös tájban című dokumentumfilmjét a vörös iszap-katasztrófáról, Lakos Nóra Egy napra visszamennék című alkotását a Magyarországra emigrált gyerekekről, ám ezeken kívül talán csak Szeiler Péter És ezt így hogy? című társadalomkritikus sorozatát tudnám említeni. Illetve már Tompa Borbála Random Walks című diplomafilmjét, melyben öt, Magyarországra emigrált ember mesél a beilleszkedési nehézségeikről, egzisztenciális válságukról, akik mind a helyüket keresik ebben az új, idegen környezetben és kultúrában. A személyes történetekhez pedig olyan vizualitást párosítva, amik a befogadást is könnyítik a színes, élénk, gyakran szimbolikus formákkal, és nem kisebbítik a probléma jelentőségét.

Tóth Luca első egyedi filmje a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán nyert támogatást 2015-ben, bemutatója pedig a cannes-i fesztivál egyik kísérőprogramján, a Kritikusok Hetén volt, nemrég pedig bejutott a Palm Springs-i Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál versenyébe is. A Superbia a nemek közti előítéleteket és konfliktusokat térképezi fel a modern társadalomban elfogadott, tradíciókra és biológiai alapra helyezett szerepek kifordításával. A 15 perces alkotás egy képzelt társadalomban bekövetkező változást taglalja több karakter aspektusából is, kísérleti történetvezetéssel és pajkos életképekkel. Érdekes, hogy Kovásznai neve sokadszorra köszön vissza a bejegyzésben, ugyanis Luca egy interjúban azt mondta, hogy Kovásznaira fontos előképként tekint, mert "az a fajta hozzáállás, amivel ő csinált filmeket, kifejezetten újító volt. Képzőművészeti oldalról közelített az animációhoz, egyértelműen felnőtt témákat vitt, szerette azt az iróniát, ami a popkultúrából jön", ezek pedig mind megvannak a Superbiában, meg egyébként Luca korábbi munkáiban is (A kíváncsiság kora, Same Old, Same Old): az egyedi szín- és formavilág, a sokszor zavarba ejtő tartalom, mely társadalomkritikus iróniával párosul. 

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr538799648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása