A Burzsoá Nyugdíjasok punkegyüttes megalapítója, Csordás Dániel a kétezres évek végén képregényes énblogot indított, amelyben a szórakoztató műfajelméleti és filozófiai töprengések mellett a kisebb-nagyobb életeseményeiről számolt be a parkettacsiszolástól a gyerekei születéséig, érintve a mindennapi bosszúságokat és a közéleti történéseket is. A szakmai elismerés nem maradt el, a Magyar Képregény Szövetségtől háromszor is megkapta az Alfabéta-díjat.

A Netflix viszont nem kopogtatott be hozzá egy zsíros szerződéssel, nem úgy, mint a Zerocalcare művésznéven alkotó Michele Rechhez. A punkzenéért hasonlóképpen rajongó olasz kolléga is a saját weboldalán kezdett el blogolni, nagyjából ugyanabban az időben, mint Csordás, a vizuális önboncolást azonban ő egy idő után már életvitelszerűen művelte. A nyomtatott formában is kiadott antológiája, Az óriástatu jóslata óriási siker lett, ami Olaszországban egy kicsit mást jelent, mint nálunk. Ott, ahol még az újságosbódék is roskadoznak a hazai kiadású képregényektől, a százezres példányszámok sem ritkák, és az írók-rajzolók sem csak egy szűk szubkultúrán belül számítanak sztárnak.



