Bár Hosoda Mamoru diplomáját festő szakon szerezte, az álma azóta volt az animáció, mióta gyerekként moziban látta Miyazaki Hayao első játékfilmjét, a III. Lupin: Cagliostro kastélyát. A tinédzser korosztály különböző szegmenseit célzó népszerű sorozatokon (Sailor Moon, Dragon Ball, Digimon) szerzett gyakorlata és műfajfilm-rajongása a mai napig áthatja saját egész estés filmjeit, miközben egyre közvetlenebbül dolgozik szereplői mélyebb érzelmi folyamataival és emel be forgatókönyveibe a kortárs japán társadalom kibeszéletlen, ritkán feldolgozott problémáiból.
Hosoda hetedik egész estés filmje, a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő sajátos összegzése az eddigi munkásságának, amiben korábbi filmjei fő témáiból többet is újravizsgál és továbbgondol. Így fér meg egy filmben tinédzserkori útkeresés, önkifejezés és traumafeldolgozás, a japán családdefiníció, és az internet mint félmitológiai létsík vizsgálata. A Belle bemutatójának apropóján Zoomon beszélgettünk a rendezővel a cselekmény kontextusáról, áthallásairól és a film végének jelentéséről.
Hosoda Mamoru a Belle plaktjaival (Forrás: AFP)