Szeptembertől négyalkalmas előadássorozatot tart Geréb Anna filmtörténész 'Az animáció története Reynaudtól Disney-ig' címmel az Örkény István könyvesboltban. A könyvesbolt emeletén található Cultiris Galériában 2004-ben kiállítás volt Vajda Béla ismeretlen hagyatékából (akinek Moto Perpetuo című animációs rövidfilmje az 1981-es cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmát nyert), illetve idén nyáron a 85 éves Sajdik Ferenc (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász) grafikáiból volt látható válogatás, aminek szervezésében Geréb Anna is részt vett.

Az előadássorozat első része szeptember 25-én lesz, majd minden hónap harmadik péntekén (vagyis október 16-án, november 20-án és december 18-án), minden alkalommal 17:30-tól az Örkény István könyvesboltban (1137 Budapest, Szent István körút 26.).

Az esemény leírása és az első alkalom részletei:

A STOP-TRÜKK CSODÁJA

Az animáció története Reynaudtól Disney-ig Geréb Anna filmtörténésszel 

Nincs az a csoda, amire a mozgókép ne lenne képes. És erre már a kezdet kezdetén rájöttek a trükközők. 3D? Szellemek? Rémségek? Átváltozások? Fantasztikum? – mindezek megszületését, mára patinás első megjelenéseit láthatjuk a ritka felvételeken. E korai rajzos-bábos, bájos filmes mutatványok igazi csodája azonban az, hogy jellemfestésben, emberábrázolásban és humorban tudnak annyit, mint a ma legjobb alkotásai.

2015. szeptember 25. péntek, 17:30

Egy kis filozófia, játék és móka
A négylábú bika, a négyezer éves iráni kecske és Leonardo da Vinci ló-tanulmánya
Forgók és pörgettyűk, fekete doboz és varázslámpa ÉLŐBEN! Játszani is lehet velük!

Az első „stoppos”
Georges Mélies (1851 - 1938, bűvész-művész)
A hölgy eltüntetése és más csodák (1896)

A világ első rajzfilmese
Charles-Emile Reynaud (1844 - 1918) „Optikai színházában”
Szegény Pierrot (Pauvre Pierrot, Un bon bock et Clown et ses chiens, 1892)
A fürdőkabin körül (Autour d’une cabine, 1894) 

A világ első trükkös reklámja
Arthur Melbourne Cooper (1874 - 1961)
Gyufa-felhívás (Matches an Appeal, 1899, reklám: gyűjtés a katonaságnak) 

A világ első profija
James Stuart Blackton (1875 - 1941)
Varázsrajzok (The Enchanted Drawing, 1900)
Vicces pofák mókás grimaszai (Humorous Phases Of Funny Faces, 1906)

Az első francia klasszikus
Émile Cohl (1857 - 1938)
Fantazmagória (Fantasmagorie, 1908)

A spanyol zseni vicce
Segundo de Chomon (1871 - 1929)
Les Kiriki (Acrobates japonais, 1907)

Forrás: Örkény István könyvesbolt

Az Olvasás világnapja alkalmából összeszedtünk néhány rövidfilmet és szpotot, amik a téma köré épülnek. Persze a legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, ha belinkelem a BKF-en MET-en, a MOME-n és egyéb helyen készült animációs könyvtrailereket, de azokat nézzétek meg itt (még egy Csáki László által rendezett is van köztük a tőle megszokott krétaanimációs stílusban).

William Joyce és Brandon Oldenburg 2011-ben készítette a The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore című filmjét a "történetek gyógyító erejéről", ami a 84. Oscar-gálán a legjobb animációs rövidfilm díját is elhozta.

A Holdfény királyság 6 fiktív könyvéhez készültek minitrailerek is, amik ugyan nem dobnak nagyot a film eleve nagy hájpján, viszont elismerésre méltó, hogy még erre is fordítottak energiát és megbolondították a megszokott marketinget - és mi lenne ennél Wes Andersonosabb, mint (animált) könyvtrailereket készíteni fiktív könyvekhez, amik csak az adott filmben léteznek?

Egy könyvesboltnak nagyon jó promó lehet egy olyan animációs szösszenet, mint amilyet Sean Ohlenkamp készített a torontói Type Books-nak, amiben életre kelnek a bolt lakói.

Szintén könyvesbolt szpotot készített az Y & R México nevű cég csapata a Gandhi Bookstore megbízására, ebben irodalmi klasszikusok szereplőinek történetei bonyolódnak egymásba. 

Gandhi Bookstores from Aparato on Vimeo.

Szerkesztőségünk kedvence a Good Books nevű oldal ötletes, háromperces promója (ami már egy rövidfilmnek is elmegy, olyan kidolgozott narratívával dolgozik), ami Terry Gilliam Félelem és reszketés Las Vegasban című filmjét hívja elő a nézőben. Azért a filmet írtam és nem Hunter S. Thompson műveit, mert a szpot narrátora nyíltan a Depp-féle affektálást imitálja, de az animáció stílusa a Félelem és reszketés... könyvillusztrációit idézi (amiket egyébként a brit Ralph Steadman készített), amik amúgy a filmben is tetten érhetők.

Good Books - Metamorphosis from Buck on Vimeo.

Ugyan nem sok animációt tartalmaz, viszont a BKF-es MET-es Rödönyi Csilla készítette: Nyugat stáblista, amiben feltűnik Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes.

A végére pedig egy kis fricska: "Az olvasás öl" címmel készített háromperces filmet Beto Gomez a Vancouver Film School egy feladataként, amiben kezdetben csak a művelődni vágyókra sújt le az ég, egy medve, egy páncélszekrény, stb., majd minden feliratot olvasó emberre halál vár. 

Reading Kills - Vancouver Film School (VFS) from Vancouver Film School on Vimeo.

Vasárnap véget ért a 11. BuSho, ahol közel 70 animációs rövidfilmet láthatott a közönség. A versenyprogram 69 filmjéből 18 volt animáció, az információs program 44 filmje közül 4, a magyar szekció 61 rövidfilmje közt pedig 18 animációs film szerepelt, amit szeptember 5-én egy blokkban lehetett megnézni.

A szombat esti díjátadón három animáció is kapott elismerést: az idei fesztivál legjobb animációjának járó díját a brazil Pedro Harres Castillo y El Armado című filmje kapta, amelyben egy kikötői rakodómunkás kénytelen szembesülni saját brutalitásával. Az Országos Diákzsűri idén nem egy, hanem három rövidfilmnek is szavazott díjat műfajok szerint, így kapta Daisy Jacobs The Bigger Picture című filmje a Diákzsűri díját a  "kivételesen erős tartalmi és magával ragadó formai jegyeiért". A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa idén először ajánlott fel kétszer 500 ezer forintos jutalmat a legjobb magyar fikciós és animációs filmnek. Utóbbit Bertóti Attila Mese című hétpercese kapta, ami a 12. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál legjobb rövidfilmje is lett.

A 11. BuSho legjobb animációjának járó díja:

Pedro Harres: Castillo Y El Armado (13' 00", Brazília)

Az Országos Diákzsűri díja (megosztva):

Daisy Jacobs: The Bigger Picture (07' 05", Egyesült Királyság)

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 500 ezer forintos díja a legjobb magyar animációs filmnek:

Bertóti Attila: Mese (07' 00", Magyarország)

Forrás: BuSho

A szeptember 1. és 6. között megrendezett 11. BuSho fesztivál animációs filmjeiről korábban már írtunk, azóta viszont csak bővült a fesztivál ideje alatt nézhető animációk száma.

A versenyfilmek közt 18 animációs rövidfilm lesz, köztük a 12. KAFF legjobb rövidfilmjének díját elnyerő Mese Bertóti Attilától, Kreif Zsuzsanna és Zétényi Bori filmje, az Ezüst Sárkány-díjas Limbo Limbo Travel, az idei annecy-i filmfesztiválon Fipresci-díjjal jutalmazott, amerikai-magyar-brit koprodukcióban készült Teeth Daniel Gray és Tom Brown rendezésében, valamint Ottlik Anna a BKF animáció alapszakos diplomafilmjeként készült Kiút című alkotása is. A 15 versenyfilmes blokk mindegyikében látható majd 1-1 animáció. 

Az információs blokkokban 4 animációt vetítenek: a spanyol Jossie Mails Bendito Machine sorozatának ötödik darabját, a Pull the Tiger-t, a lengyel Agnieszka Borova Home című negyedórás alkotását, a német Antje Heyn Pawo című rövidfilmjét és az ausztrál Joe Brumm The Meek című hétpercesét. Ezeket a harmadik információs szekcióban, szeptember 3-án 15 órától lehet megnézni a Puskin moziban.

A panorámaprogramban 18 magyar animáció szerepel, például BKF-es animációk (Hertelendi Amanda: Bánom azt, Kolop Anita: Ill-Breeding, Németh Balázs Kristóf: Momentum) és MOME rövidfilmek (Kopasz Milán: Frusztráció, Mózes Anna: Kilenc tévedés, Király Krisztián: Mező utca 1.), amiket egy blokkban, szeptember 5-én 12 órától vetítenek szintén a Puskinban.

A kísérőprogramok közt is rengeteg animáció látható majd: a megnyitón vetítik Patrick Jean Motorville című 2013-as alkotását,

Motorville by Patrick Jean from Iconoclast on Vimeo.

a 2014-es BuSho válogatás közt lesz Robert Löbel Wind című négypercese és Philipp Artus Snail Trail című hárompercese,

WIND from robert loebel on Vimeo.

Snail Trail from Cartoon Brew on Vimeo.

A dél-koreai film jelene vitathatatlan sikertörténet, amit belföldön szinte egyedülállóan magas nézőszámok (a mozijegyek felét hazai filmekre adják el), külföldön pedig folyamatos fesztiválsikerek igazolnak. Miközben Dél-Korea a ’90-es évek óta a harmadik legnagyobb animációgyártó ország a világon az USA és Japán mögött,(1) az animáció évtizedekig mellőzött mostohatestvérként volt jelen a koreai filmiparban és teljesen ismeretlen volt a nyugati nézők számára. A 2000-es évek termése már biztató fellendülést mutat és a kortárs sikerek mögött hosszú, lappangó folyamatot sejtet. Cikksorozatom a dél-koreai egészestés animációk legfontosabb mérföldköveit és napjaink sikereit tekinti át. Az első rész itt, a második itt, a harmadig pedig itt olvasható.

4. rész: A megérdemelt siker

A 2000-es évek mérsékelt kereskedelmi sikerei után a biztatást a 2011-es Leafie, a Hen into the Wild (r: Oh Sung-Yoon) című animáció elsöprő sikere adta. Hazájában 2,2 millió nézője volt és Koreán kívül még 40 országban mutatták be. A Leafie a rendező gyerekeknek szánt bestselleréből készült, így számítani lehetett a sikerre, de ez nem jelenti azt, hogy a készítők ne dolgoztak volna meg érte. Hosszú előkészítés és átgondolt marketing előzte meg a gyártási folyamatot, így lett belőle igazi családi film, ami szívbe markoló története mellett vizuálisan is gyönyörű. A főszereplő tyúkocska, Leafie egy telepen tengeti napjait, de minden vágya, hogy kikelthesse saját tojásait. Miután sikerül megszöknie, örökbe fogad egy magára maradt kiskacsát, akit sajátjaként szeret, de különbözőségük mindenféle konfliktushoz vezet az állatvilágban, ráadásul a félszemű menyét is feni rájuk a fogát. A film képi világa színekben gazdag, festői, mégis részletes, érzékletesen mutatja be a természeti jelenségeket, az idő múlását. A mozgások simák, folyamatosak, a CGI-al készült speciális effektek látványosak és belesimulnak a film egészébe.

A dél-koreai animáció hírnevét az is növeli, hogy az elmúlt húsz év animációs filmjei gyakran megfordultak nemzetközi fesztiválokon. A My beautiful girl, Mari nagydíjat nyert az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, két évvel később az Oseam is elvitte a díjat. A koreai alkotók folyamatosan meghívást szereztek szerte a világon animációs filmfesztiválokra, a rövidfilmek között még egy Oscar-jelöléssel is dicsekedhetnek (Birthday Boy, r: Park Se-jong, 2005). A Leafie nem csak a jegypénztáraknál, de a fesztiválokon is kiemelkedően teljesített, díjat nyert Ausztráliában, Sitges-ben és az Asia-Pacific Film Festival-on. Mellette egy a hagyományos animációhoz közelítő szerelmes felnövekvés-történet, a Green Days: Dinosaur and I (r: Ahn Jae-hoon, 2011) is méltatásra talált.(2)

A fesztiválmegjelenések azért is fontosak, mert így olyan indie művek is látótérbe kerülnek, amik másképp nem számíthatnának a közönség figyelmére. Nagy port kavart például a Disznók királya, (r: Sang-ho Yeon, 2011) mert sokkolóan mutatja be az iskolai erőszak (’bullying’) okozta lelki traumákat és a koreai iskolarendszer árnyoldalát. Két középiskolás fiú mindennapos áldozata az osztályt uraló bandának, akik - mivel gazdag családból származnak és jó tanulók - bármit megtehetnek. Ha úgy tartja kedvük, gúnyolhatják, megverhetik, szexuálisan zaklathatják gyengébb osztálytársaikat, mert bármi történjék is, úgy rendezik, hogy a vak, fegyelemmániás tanárok az ő pártjukat fogják. A fiúk összebarátkoznak Chul-lal, aki nem fél ököllel válaszolni a zaklatásokra és a fiú hatására hinni kezdenek az erőszak erejében. Ám a brutális feszültség levezetési kísérlet (mint a macska megkéselése) csak még több erőszakba és az egymásba vetett bizalom teljes felszámolásába torkollik. A film kis költségvetésből készült, de az érzelmek megjelenítéséhez nincs is szüksége sok képkockára. Az animáció a minimálisra szorul, a szinte állókép-szerű jelenetekben az eltorzult, egyáltalán nem gyermeki arcok játszanak fő szerepet. A Disznók királyának stílusa, témájához hűen, nagyon távol áll a gyermekek kedvenc, nagy szemű, aranyos karaktereitől, és a felnőttközönségnek szánt animációk egyik kiváló példája az alkotó következő filmjével, a The Fake (r: Sa-i-bi, 2013) című szocio-szatírával együtt. Ez utóbbit a 25. Zágrábi Animációs fesztiválon is különleges méltatásban részesítették.

A fenti példákat áttekintve egyértelmű, hogy a dél-koreai animációs alkotók erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. Kim Hyung-suk szerint az utóbbi húsz évben végbement fejlődésnek hála a koreai animáció végre képes kitörni a nagy animációgyártó szomszéd, Japán árnyékából.(3) A megrendelő-teljesítő szerepkörökön túllépve, immár partnerekként egyre gyakoribb az átjárás az amerikai, a koreai és a japán szakma között. Ezt bizonyítják az olyan sikeres koprodukciós alkotások is, mint az amerikai együttműködéssel készült Shark Bait (r: Howard E. Baker & John Fox, 2006) vagy a koreai-kanadai A mogyoró-meló (The Nut Job, r: Peter Lepeniotis, 2014). A dél-koreai animáció legnagyobb erőssége jelenleg mégis az a fiatal alkotói generáció, akik egyedi látásmódjukkal és független alkotásaikkal törtek be a köztudatba: többek között Sang-ho Yeon, Lee Dae-hee (Padak, 2012), és Chang Hyung-yun (The Satellite Girl and Milk Cow, 2014).

Mindezt összefoglalva, a koreai animációs ipar látványos fejlődése és fellendülése elképzelhetetlen lett volna a három évtizednyi külföldre való bedolgozás nélkül. A koreai animátorok ez idő alatt sajátították el és alakították át az animációs technikákat saját ízlésüknek megfelelően. Természetesen közrejátszott a kormány támogató fellépése, ami előnyös helyzetbe hozta a szakmát és lehetővé tette az alkotók megélhetését. Ennek köszönhetően egy olyan sokrétű ipar alakult ki, melyben számtalan ötlet megszülethet és megvalósulhat. A piac megnyitásával és a fesztiválok segítségével pedig a koreai animáció végre megtalálja a közönségét is.

(1) Yu Kie-Un: Global Division of Cultural Labor and Korean Animation Industry. In: John A. Lent (szerk.): Themes and Issues in Asian Cartooning: Cute, Cheap, Mad, and Sexy. 1999.

(2-3) Kim Hyung-suk: K-Animation - Befriending Children All Over the World. (Korean Culture N.o.11.). Korean Culture and Information Service, 2013.

A dél-koreai film jelene vitathatatlan sikertörténet, amit belföldön szinte egyedülállóan magas nézőszámok (a mozijegyek felét hazai filmekre adják el), külföldön pedig folyamatos fesztiválsikerek igazolnak. Miközben Dél-Korea a ’90-es évek óta a harmadik legnagyobb animációgyártó ország a világon az USA és Japán mögött,(1) az animáció évtizedekig mellőzött mostohatestvérként volt jelen a koreai filmiparban és teljesen ismeretlen volt a nyugati nézők számára. A 2000-es évek termése már biztató fellendülést mutat és a kortárs sikerek mögött hosszú, lappangó folyamatot sejtet. Cikksorozatom a dél-koreai egészestés animációk legfontosabb mérföldköveit és napjaink sikereit tekinti át. Az első rész itt, a második pedig itt olvasható.

3. rész: Nagy álmok, mérsékelt sikerek

A kortárs koreai filmipar sikerének megalapozásához a kormány kultúrpolitikai váltása is hozzájárult. A ’90-es évek végén a filmipart a szolgáltatási szférából átsorolták a gyártó szférába, ezzel jelentős adókedvezményt nyújtva az ipar számára. Emellett kifejezetten az animáció intézményesüléséért is lépéseket tettek: megrendezték a Szöuli Nemzetközi Animációs Fesztivált, illetve a Pusan Nemzetközi Filmfesztivált. 1999-ben animációs szakirány indult a vizuális művészetek intézetében, valamint Szöulban létrehoztak egy animációs központot, ahol animációs adatbázis, rajzfilmpiac, vidámpark és múzeum is működött.(2) Mindezen intézkedések eredményeként egy sor igényes, egyedi ötletű animáció láthatott napvilágot a 2000-es évek elején, mint a My Beautiful Girl, Mari (r: Lee Seong-kang, 2002), az Oseam (r: Sung Baek-yeop, 2003), és a Mateo (r: Song Geunsik, 2004), de a kedvező feltételek ellenére sem sikerült 2011-ig olyan egészestés animációt gyártani, ami nyereséggel járt volna az alkotók számára.

A koreai animációtörténet egyik legfájóbb bukása az eddigi legnagyobb költségvetéssel (kb. 14 millió dollárért) készült animáció, a Wonderful Days (r: Moon-saeng Kim, 2003). A film különleges egyveleg, mely rajzfilmet, CGI-t, sőt stop-motion animációt is tartalmaz. A szereplők és mozgásuk alapja rajzanimáció, az effektek, a különleges hatások, a járművek, valamint a hátterek egy része CGI-al készült, de a díszletek apró részletességét a valóban megépített hatalmas makettek adják. A készítők először a maketteket vették fel egy 35 mm-es kamerával, majd erre rajzolták rá a karaktereket és a CGI elemeket. Olyannyira ragaszkodtak ehhez a módszerhez, hogy még az égen vonuló felhők is valódi felvételek, némi CGI-al átrajzolva – hangsúlyosak is, hiszen a felhők fontos szimbólumai a szereplők megtisztulás-vágyának. Ezzel a film egyfajta hiperrealista közeget teremt science-fiction története elmeséléséhez: A Wonderful Days világában a Földet szinte élhetetlenné tette az emberiség mértéktelen életmódja, az eget állandóan felhők takarják, melyekből savas eső esik. A kiválasztottak városa, Ecoban mértéktelenül kizsákmányolja a Föld megmaradt energiaforrásait, miközben szinte rabszolgaként kezeli a városon kívül élő munkásokat. Ecoban a pusztulás felé sodorja a világot, így az emberek utolsó reménye egy Ecobanból szökött férfi, aki képes bejutni a város biztonsági rendszerébe. Sajnos a bravúros képalkotási módszer mellett eltörpül a történet a sci-fi sablonok és a kidolgozatlan mellékszereplők sokasága miatt. Micah Wright, a film egyik forgatókönyvírója arról számolt be, hogy a makettek megépítése és felvétele után a Tin House stúdiónak elfogyott a pénze és csak úgy tudott forrást szerezni a film befejezéséhez, ha drasztikusan megváltoztatja a forgatókönyvet. Így került képbe ő és Jay Lender, akik néhány meghatározott irányvonal mentén a film végleges forgatókönyvét írták.(3) Úgy tűnik, a kevesebb, mint másfél órás játékidő így sem volt elég az eposz elmesélésére, habár a látvány mindenképp kárpótol a kiszámítható fordulatok miatt (bár a végcím utáni hiányérzet miatt nem igazán). 

Nem csak a science-fiction műfaján belül találunk példát 2D-s és 3D-s animáció keveredésére. A 2000-es évektől általánosnak mondhatjuk ezt a módszert a koreai animációiparban, noha ez nem lokális jelenség, például a japán animékben is szívesen használják, többnyire az effektek és kameramozgások megjelenítésére. A My Beautiful Girl, Mari különleges, független filmként született és képi világában eltávolodik az anime stílustól. A kedves, nosztalgikus nyári történetet álomjelenetek színesítik. A főszereplő fantáziavilágában egy lány, Mari segítségével képes repülni, felhők között lebegni, mintha csak vízben úszna, és ezt az álomszerű mozgást hangsúlyozza az animáció is. A valóságban játszódó jelenetekben a figurák mozgása nem mindig full animation, sokkal inkább darabos, míg az álomjelenetek a repüléssel, a kamera világbejáró hatalmával képesek érzékeltetni az álmok furcsa logikáját.

Közben a koreai hagyományokból, népmesékből építkező művek is újra felbukkantak. Köztük Nelson Shin visszatérése az Empress Chung (2005), amiben egy hercegnő próbálja visszaszerezni apja látását, és a My Beautiful Girl, Mari rendezőjének következő filmje, a Yobi, the Five Tailed Fox (r: Lee Seong-kang, 2006), ami a rókadémonok legendáját eleveníti fel.

A ’90-es és 2000-es évek mérsékelt sikereit két problémára vezethetjük vissza: egyrészt hiányosságok merülnek fel a gyártás-előkészítés területén, gondoljunk csak a gyakran túlbonyolított vagy sablonos forgatókönyvekre. A sokáig szinte csak megrendelésre, szerződéses félként dolgozó szakmában nem volt szükség forgatókönyvírókra, gyakran a storyboardot is a másik féltől kapták, így ezeken a területeken nem rendelkeztek tapasztalt szakemberekkel. Másrészt annak ellenére, hogy Dél-Koreában a hazai gyártású élőszereplős filmek évek óta megelőzik nézettségben a külföldről importált filmeket, az animációt sokáig viszonylagos érdektelenség övezte. Mégis úgy tűnik, az utóbbi két évtizedben folyamatosan növekszik az egészestés animációk száma.

(1) Yu Kie-Un: Global Division of Cultural Labor and Korean Animation Industry. In: John A. Lent (szerk.): Themes and Issues in Asian Cartooning: Cute, Cheap, Mad, and Sexy. 1999.

(2) Kim Hyung-suk: K-Animation - Befriending Children All Over the World. (Korean Culture N.o.11.). Korean Culture and Information Service, 2013.

(3) The Making of Wonderful Days. (https://www.youtube.com/watch?v=ALRpfJxwZq4; utolsó letöltés: 2015.01.09.)