Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

A dél-koreai animációs játékfilm története / III. rész / Nagy álmok, mérsékelt sikerek

2015. augusztus 27. - Faragó Zsófi

A dél-koreai film jelene vitathatatlan sikertörténet, amit belföldön szinte egyedülállóan magas nézőszámok (a mozijegyek felét hazai filmekre adják el), külföldön pedig folyamatos fesztiválsikerek igazolnak. Miközben Dél-Korea a ’90-es évek óta a harmadik legnagyobb animációgyártó ország a világon az USA és Japán mögött,(1) az animáció évtizedekig mellőzött mostohatestvérként volt jelen a koreai filmiparban és teljesen ismeretlen volt a nyugati nézők számára. A 2000-es évek termése már biztató fellendülést mutat és a kortárs sikerek mögött hosszú, lappangó folyamatot sejtet. Cikksorozatom a dél-koreai egészestés animációk legfontosabb mérföldköveit és napjaink sikereit tekinti át. Az első rész itt, a második pedig itt olvasható.

3. rész: Nagy álmok, mérsékelt sikerek

A kortárs koreai filmipar sikerének megalapozásához a kormány kultúrpolitikai váltása is hozzájárult. A ’90-es évek végén a filmipart a szolgáltatási szférából átsorolták a gyártó szférába, ezzel jelentős adókedvezményt nyújtva az ipar számára. Emellett kifejezetten az animáció intézményesüléséért is lépéseket tettek: megrendezték a Szöuli Nemzetközi Animációs Fesztivált, illetve a Pusan Nemzetközi Filmfesztivált. 1999-ben animációs szakirány indult a vizuális művészetek intézetében, valamint Szöulban létrehoztak egy animációs központot, ahol animációs adatbázis, rajzfilmpiac, vidámpark és múzeum is működött.(2) Mindezen intézkedések eredményeként egy sor igényes, egyedi ötletű animáció láthatott napvilágot a 2000-es évek elején, mint a My Beautiful Girl, Mari (r: Lee Seong-kang, 2002), az Oseam (r: Sung Baek-yeop, 2003), és a Mateo (r: Song Geunsik, 2004), de a kedvező feltételek ellenére sem sikerült 2011-ig olyan egészestés animációt gyártani, ami nyereséggel járt volna az alkotók számára.

wonderful_days.jpgA koreai animációtörténet egyik legfájóbb bukása az eddigi legnagyobb költségvetéssel (kb. 14 millió dollárért) készült animáció, a Wonderful Days (r: Moon-saeng Kim, 2003). A film különleges egyveleg, mely rajzfilmet, CGI-t, sőt stop-motion animációt is tartalmaz. A szereplők és mozgásuk alapja rajzanimáció, az effektek, a különleges hatások, a járművek, valamint a hátterek egy része CGI-al készült, de a díszletek apró részletességét a valóban megépített hatalmas makettek adják. A készítők először a maketteket vették fel egy 35 mm-es kamerával, majd erre rajzolták rá a karaktereket és a CGI elemeket. Olyannyira ragaszkodtak ehhez a módszerhez, hogy még az égen vonuló felhők is valódi felvételek, némi CGI-al átrajzolva – hangsúlyosak is, hiszen a felhők fontos szimbólumai a szereplők megtisztulás-vágyának. Ezzel a film egyfajta hiperrealista közeget teremt science-fiction története elmeséléséhez: A Wonderful Days világában a Földet szinte élhetetlenné tette az emberiség mértéktelen életmódja, az eget állandóan felhők takarják, melyekből savas eső esik. A kiválasztottak városa, Ecoban mértéktelenül kizsákmányolja a Föld megmaradt energiaforrásait, miközben szinte rabszolgaként kezeli a városon kívül élő munkásokat. Ecoban a pusztulás felé sodorja a világot, így az emberek utolsó reménye egy Ecobanból szökött férfi, aki képes bejutni a város biztonsági rendszerébe. Sajnos a bravúros képalkotási módszer mellett eltörpül a történet a sci-fi sablonok és a kidolgozatlan mellékszereplők sokasága miatt. Micah Wright, a film egyik forgatókönyvírója arról számolt be, hogy a makettek megépítése és felvétele után a Tin House stúdiónak elfogyott a pénze és csak úgy tudott forrást szerezni a film befejezéséhez, ha drasztikusan megváltoztatja a forgatókönyvet. Így került képbe ő és Jay Lender, akik néhány meghatározott irányvonal mentén a film végleges forgatókönyvét írták.(3) Úgy tűnik, a kevesebb, mint másfél órás játékidő így sem volt elég az eposz elmesélésére, habár a látvány mindenképp kárpótol a kiszámítható fordulatok miatt (bár a végcím utáni hiányérzet miatt nem igazán). 


my_beautiful_girl_mari.jpgNem csak a science-fiction műfaján belül találunk példát 2D-s és 3D-s animáció keveredésére. A 2000-es évektől általánosnak mondhatjuk ezt a módszert a koreai animációiparban, noha ez nem lokális jelenség, például a japán animékben is szívesen használják, többnyire az effektek és kameramozgások megjelenítésére. A My Beautiful Girl, Mari különleges, független filmként született és képi világában eltávolodik az anime stílustól. A kedves, nosztalgikus nyári történetet álomjelenetek színesítik. A főszereplő fantáziavilágában egy lány, Mari segítségével képes repülni, felhők között lebegni, mintha csak vízben úszna, és ezt az álomszerű mozgást hangsúlyozza az animáció is. A valóságban játszódó jelenetekben a figurák mozgása nem mindig full animation, sokkal inkább darabos, míg az álomjelenetek a repüléssel, a kamera világbejáró hatalmával képesek érzékeltetni az álmok furcsa logikáját.

Közben a koreai hagyományokból, népmesékből építkező művek is újra felbukkantak. Köztük Nelson Shin visszatérése az Empress Chung (2005), amiben egy hercegnő próbálja visszaszerezni apja látását, és a My Beautiful Girl, Mari rendezőjének következő filmje, a Yobi, the Five Tailed Fox (r: Lee Seong-kang, 2006), ami a rókadémonok legendáját eleveníti fel.

A ’90-es és 2000-es évek mérsékelt sikereit két problémára vezethetjük vissza: egyrészt hiányosságok merülnek fel a gyártás-előkészítés területén, gondoljunk csak a gyakran túlbonyolított vagy sablonos forgatókönyvekre. A sokáig szinte csak megrendelésre, szerződéses félként dolgozó szakmában nem volt szükség forgatókönyvírókra, gyakran a storyboardot is a másik féltől kapták, így ezeken a területeken nem rendelkeztek tapasztalt szakemberekkel. Másrészt annak ellenére, hogy Dél-Koreában a hazai gyártású élőszereplős filmek évek óta megelőzik nézettségben a külföldről importált filmeket, az animációt sokáig viszonylagos érdektelenség övezte. Mégis úgy tűnik, az utóbbi két évtizedben folyamatosan növekszik az egészestés animációk száma.

(1) Yu Kie-Un: Global Division of Cultural Labor and Korean Animation Industry. In: John A. Lent (szerk.): Themes and Issues in Asian Cartooning: Cute, Cheap, Mad, and Sexy. 1999.

(2) Kim Hyung-suk: K-Animation - Befriending Children All Over the World. (Korean Culture N.o.11.). Korean Culture and Information Service, 2013.

(3) The Making of Wonderful Days. (https://www.youtube.com/watch?v=ALRpfJxwZq4; utolsó letöltés: 2015.01.09.)

süti beállítások módosítása