„Ezen a baromságon senki sem fog nevetni” – Edward Selzer, a Warner Bros. rajzfilmes részlegére kinevezett, híresen humortalan producer állítólag így reagált arra a hétperces rajzfilm-remekre, melynek Oscar-díját később a legnagyobb természetességgel vette át. A For Scent-imental Reasons (1949) egyike – és alighanem a csúcsteljesítménye – annak a rajzfilmcsokornak, melynek főhőse, Pepé Le Pew négy évvel korábban (azaz éppen idén 80 esztendeje) debütált a Looney Tunes csapatában.
Michael Maltese forgatókönyvíró eredetileg képregényben dolgozta ki az ötletet, amelyből Chuck Jones az Odor Able-Kittyt (1945) rendezte: egy folyton megalázott kandúr úgy leckézteti meg a környezetét, hogy magát bűzösborznak álcázza, s mindenkit elriaszt a hagymából és sajtból kikevert „illatával” – csakhogy szemet vet rá egy lerázhatatlan valódi borz, aki éppúgy nem hajlandó észrevenni azt, hogy imádottja hímnemű, mint azt, hogy a közeledése – enyhén szólva – nemkívánatos. Az Odor Able-Kittyben a szerelmes borz megjelenítése még csak megelőlegezi, milyen lesz a kiforrott Pepé Le Pew, ahogy alkalmi jellegűnek bizonyult a slusszpoén is, miszerint Pepének felesége és két kis borzkölyke is van.
For Scent-imental Reasons