Október 24. és 27. között hetedszer rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, ahol ismét a fiataloké a főszerep. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítik, emellett egészestés filmek, workshopok (kísérleti filmes, kritikaíró, animációsfilm-készítő), mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot. A kicsik sem maradnak filmek nélkül: országszerte és határon túl is animációs vetítések várják őket. A részletes program hamarosan olvasható a Primanima honlapján.
Mint minden évben, a díjakat idén is háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda: Kreet Paljas, az Anilogue programigazgatója, Ducki Tomek animációs rendező, valamint Pálos György filmrendező és producer.
Pálos György filmrendező, operatőr, producer, forgatókönyvíró, fotográfus, több, mint 25 éves filmgyártási tapasztalattal. Balázs Béla-díjas, háromszor nyerte el a Kamera Hungária televíziós díjat. Tagja a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Rendezők Céhének, a Magyar Független Filmszövetségnek. 15 évig dolgozott az International Public Television Conference-nek, majd 5 évig volt a Millenáris TV Stúdió vezetője. Egyetemi oktató, dolgozott, a City University of Hong Kong Egyetemen, jelenleg az ELTE-BTK Filmtudomány Tanszékének adjunktusa, vendégtanár a budapesti Metropolitan Egyetemen és a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. A függetlenfilmeket készítő Közgáz Vizuális Brigád aktív tagja.
Október 27-én, szombaton 15 órakor a Primanima panorámavetítést tart Pálos György KVB rövidfilmjeiből a Jókai Mór Művelődési Központban.

Pálos György (középen) (Fotó: Bántó Csaba)
Kairóban születtél és a második keresztneved Ali. Elmeséled miért?
Kairóban születtem, szüleim ott dolgoztak éppen, és csak három hónapig éltem ott. Azóta sem mentem vissza, sajnos. Az Ali nevet a szüleim választották, az ország és a kórház felé udvariassági gesztusként, mert egyszerre egy igazi arab név, és Magyarországon is természetesnek hat.
Mi lennél ha nem filmes lennél és miért lettél mégis az?
Fogalmam sincs, mi lehetnék, ha nem az, aki most vagyok. Jelenleg egyetemi oktató és filmkészítő a foglalkozásom. Máshoz nem értek, és abban sem vagyok biztos, hogy ezekhez igen. Világ életemben filmes, film közeli kotnyeleskedő szerettem volna lenni. Abban a korszakban szocializálódtam, amikor a film volt a legfontosabb művészet, s nem kizárólag Lenin elvtárs gondolta ezt, hanem az egész művelt világ is. A 60-as, 70-es években a mozi jelentette a mindenséget, mi mást szeretett volna az ember a későbbiekben létrehozni, mint mozgóképeket?