Manapság nem igazán találkozunk olyan egész estés 2D animációval, ami olyan, mintha az egész frame by frame technikával készült volna. Nem csoda, hogy a Wolfwalkers látványa egyedülálló, az öt Oscar-díjra jelölt Cartoon Saloon stúdió korábbi munkáihoz (A tenger dala, Kells titka, A kenyérkereső) minőségéhez hűen. Az ír falfestmények által inspirált háttér stílusa valóban magával ragadja a nézőt az állati és emberi karakterekkel együtt.

Sokan gondolják, hogy ez a film az ember és a természet kapcsolatát ábrázolja, de nekem, 14 évesen sokkal inkább a történelem órákon hallott utalás jutott eszembe: a főgonoszunk olyan, mintha maga Cromwell rajzfilmes megtestesítője lenne. Ő hajtja uralma alá az ír város lakóit, akik érthető módon ezt nem nézik jó szemmel. A vezető ennek ellenére azért képes fenntartani a hatalmát, mert eléri, hogy az emberek azt higgyék, hogy a szolgáltatására (a farkasok levadászására) igenis igény van, és a farkasokat csakis ő képes leigázni.

Legyünk nők vagy férfiak, fiatalok vagy idősek, éljünk épp Magyarország keleti vagy nyugati felén, netalán a világ déli vagy északi pólusán, legyünk "a határtól délre, a naptól nyugatra" – ahogy Murakami Haruki mondaná –, egy dolog már biztosan összeköt bennünket azon kívül, hogy mindannyian emberek vagyunk: az alvás.

Azzal ugyan mindannyian tisztában vagyunk, hogy mennyi alvásra van szükségünk egy nap, hogy egy év alatt megközelítőleg összesen 4 hónapot töltünk alvással és hogy valójában az életünk javarészét nem éberen töltjük. Azon viszont gondolkodtunk-e már vajon, hogy mégis hogyan alszunk, miként és legfőképp milyen emlékeink fűződnek hozzájuk, amelyekkel aztán képesek vagyunk kapcsolódni másokhoz?

Nos, ezt a hiánypótló kérdést válaszolja meg Ászity Boglárka Alvások címet viselő 2019-es MOME animáció mesterszakos diplomafilmje, aminek története alapvetően egy nagyon szép és stabil keretbe van ágyazva, és aminek végpontjait a nagymamával kapcsolatos emlékek adják. Majd ebben a puha és biztonságos keretben kapnak helyet a páratlan érzékleteséggel bemutatott emlékek, melyeket a család többi tagjáról őriz az alkotó.

Október 26. és 28. között, a spanyolországi Valenciában rendezik meg a Cartoon Springboard-ot, mely Európa animációs egyetemeiről az elmúlt években kikerült fiataloknak nyújt lehetőséget bemutatni filmterveiket, és segít gyakorlatot szerezni nekik a pitchelésben. A háromnapos eseményen egyrészt az animációs szakma szereplői (műsorszolgáltatók, forgalmazók, gyártók, sales ügynökök, stb.) tartanak előadásokat és látják el hasznos tanácsokkal az alkotókat, másrészt a fiatalok prezentálják ötleteiket.

Az alábbi tervekkel lehet jelentkezni:

• tv-speciál (min. 26 perc)
• tv vagy web sorozat
• egész estés film (min. 60 perc)
• cross-media projekt
  

Rövidfilmterveket nem lehet küldeni a Cartoon Springboardra.

Jelentkezési határidő: 2021. szeptember 2.

A felhívás részletei a Cartoon Media oldalán olvashatók.

Őserdők alapzaja. Vibráló, izgő-mozgó betűk. Tarkaságukban kontrasztos pikkely- és prémmintázatok. Tóth Orsolya Utópiájának röpke főcíme rögtön egyértelművé teszi, hogy vizsgálatának tárgya az állatok világa, a sötétségből előtörő színpalettája pedig egy városi közeg éjszakai neon fényjátékát is sugallja. Ez a kettősség, amely az állatfigurák és az alapvetően emberi léptékű életterek, viselkedésminták elegyéből következik, vezérfonalként vonul végig a rövidfilmen.

Az Utópia alaphelyzete (egyben jövőképe?) meglehetősen frappáns: egy emberektől megfosztott város mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, ahol Földünk változatos állatvilága új lakóhelyet, munkát és szokásrendet talált. Az egymást laza kronologikus sorrendben követő (reggeli kukorékolástól az esti villanyoltásig) kvázi szkeccssorozatként is értelmezhető pillanatképek egy-egy sajátos momentumot örökítenek meg ebben az új világban: a konditeremben kardiózó nyulak, bikiniben napozó leguánok és fürdőkádban borozó tintahalak mind-mind a hétköznapiság aurájával átitatva tárulnak elénk.

Abszurdisztán. Abszurdország, ahol mindig éjszaka van. És még esik is. Horesnyi Máté A kisebbik rossz című stílusfilmjében minden az abszurdból indul és oda tér vissza, ami a filmben egy időn és téren kívüli konstans helyszín, egy rettenetes börtön, ugyanakkor a felszabadult játékosság.

A kisebbik rossz már az első képkockától minimalista módon idézi a noirokra jellemző kontrasztos stílust. Csupán a fekete és fehér erős szembenállása határozza meg a három alig-alig kapcsolódó történet(ecske) világát, ami az animáció felszabadító és határátlépő technikája nélkül nem is lehetne igazán erős és kifejező. A panaszkodó buszsofőr, aki balesetet okoz, a múlton rágódó szerelő és a rejtélyes férfi, akit csak az érdekel, hogy női partnere cukorral vagy anélkül issza a kávét. Két eltéveszthetetlenül kelet-európai karakter a félreismerhetetlenül kelet-európai közegben és egy alak, akiről alig van információ, de hozzáállásában passzol a többihez. A cukor ráadásul nem is tét nélküli, ugyanis ha a mit sem sejtő partner azzal issza, százezer forint üti a markát, ha pedig anélkül, akkor a pohárral verik ki a fogát. Elvetemült módon nevetséges szituáció, ami jól követi a képi világ kettősségét. Csupán két lehetőség van: fekete és fehér. Egy világ választja el egyiket a másiktól, de nem lehet tudni melyik rejti a gazdagságot és melyik a verést.

Szombat este kiosztották a kecskeméti Hírös Agórában a 15. Kecskeméti Animációs Fesztivál díjait. 6 zsűri értékelte a mintegy 90 versenyalkotást és 19 kategóriában adtak díjakat.

A magyar filmek díjairól Barta Dóra, Demeter Éva, Kollarik Tamás, Nyerges András és Waliczky Tamás döntöttek. A legjobb animációs munka díját Ulrich Gábor Dűne című kisfilmjének adták, a legszínvonalasabb képi formanyelvért járó díjjal Szöllősi Anna Helfer című MOME diplomafilmjét jutalmazták, a legjobb elsőfilmnek Osztós Zsófia Akárhová című METU filmjét választották.

A legjobb diákfilm díját Gyarmati Lejla Mostanában nagyon című alkotása kapta, valamint külön dicséretben részesült Osztós Zsófia Akárhová, illetve Wator Ádám Patrik és Fekete Attila Sunshower című animációja. Mindhárom kisfilm a METU animáció szakán készült. A legjobb alkalmazott animáció díját Pataki Szandra vihette haza Globális öngyilkosság című munkájáért.

Darabos Éva: Pá, kis panelom!